Az egyetemi élet egy mérföldköve, amikor elkészül a
szakdolgozat. Rengeteg munka, belefektetett energia, ráfordított idő van benne,
megfűszerezve némi értetlenkedéssel, bosszúsággal. Felemelő érzés viszont,
amikor a konzulens az egészre rábólint, mondván, hogy így már rendben van,
nyomtatásba lehet adni. Innen már biztos, hogy célegyenesben vagy, és egy
oktatóm szavaival élve, már két kézzel fogod a diplomádat, csak még a másik
felén is fogja valaki. A héten az enyém is elkészült, jelenleg épp a nyomdában
pihen, a borítójára várva, hétfőn pedig elhozhatom, megcsodálhatom még egyszer,
aztán búcsút veszek tőle egy kis időre.
A szexuális úton terjedő betegségek diagnosztikájáról
írtam; maga a téma véleményem szerint kevesek számára érdekes, ha felsorolnám a
módszereket, semmit nem mondanának azoknak, akik nem jártasak a témában egy kicsit,
így ezekre nem is fogok most kitérni. Írás közben viszont felmerült néhány
gondolat, amelyekről azt éreztem, hogy megérdemelnek egy bejegyzést, ha másért
nem, azért, hogy kiadjam magamból őket, de talán néhány embernek segítek is
velük ebben a témában.
Legtöbben hallottunk már szifiliszről, gonorrhoeáról
(tripperről/kankó), HIV-ről/AIDS-ről; csak hogy a legismertebbeket említsem.
Nincsenek információim arról, hogy az átlag ember mennyire van tisztában azzal,
hogy ezek pontosan mik, és nem is az a célom, hogy itt orvosi vagy
mikrobiológiai szempontból jellemezzem őket, vannak erre megbízható oldalak,
laikusoknak is, és persze kérdezni is lehet, ha valaki úgy gondolja. Leginkább
az előfordulási arányra szeretném felhívni a figyelmet, ami engem is megdöbbentett,
miközben a dolgozat bevezetéséhez gyűjtöttem statisztikai adatokat.
Százezer gimnazistából 37-nél diagnosztizáltak
szifiliszt, 137-nél gonorhhoeát. Egy kicsit megfoghatóbban: A volt gimimbe most
578 diák jár. Az adatokból számolva az jön ki, hogy 0,21 szifiliszes és
0,79 gonorrhoeás van. Mivel tört diák nincs, egy tízes szorzóval máris
könnyebben emészthetővé válik. Tehát, nagyjából 6000 diákból van 2,
akinek szifilisze, és 8, akinek gonorrhoeája van. (3000-ből 1 illetve 750-ből
1, akinek így jobban tetszik.) Az egyetemisták, fiatal felnőttek korosztályánál
ezek a számok egy picit magasabbak. Végiggondolva, nem olyan nagy számok ezek,
egy kisebb iskolában nem valószínű, hogy van, egy nagyobban is csak elvétve.
Mégis, engem rossz érzéssel tölt el, hogy egyáltalán van adat ebből a
korosztályból. Nem akarok találgatni, hogy ez minek tudható be, valószínűleg
nem is fog soha kiderülni.
Azt viszont kijelenthetem, hogy a szexuális
felvilágosítás nincs a helyzet magaslatán. Nagyjából emlékszem még azokra az
alkalmakra, amelyeken én általános iskolásként és gimisként részt vettem, de
ott sem vitték túlzásba a dolgot. Mintha tabu lenne. Tény, hogy nem is igazán
tudják ott fent eldönteni, hogy kinek a feladata lenne ez, a szülőé vagy az
iskoláé; mindkettő a másikra hárítaná, mert kényes téma. Pedig nem kellene
annak lennie.
Az ilyen felvilágosító órák nagy része emlékeim
szerint arról szól, hogy mit hogy hívnak, mit hova kell bedugni, és hogy is
lesz a gyerek. Jobb esetben némi szó esik a fogamzásgátlásról is, ami szintén
egy fontos téma, azonban azt elfelejtik, hogy nem csak a terhesség az, ami egy
védekezés nélküli együttlét következménye lehet. Talán egy-egy szóval
megemlítik, de nem hinném, hogy túlzott figyelmet kap. Mostanában a médiában
sem látom sehol, hogy bármilyen kampány lenne (igaz, tévét sem igen nézek);
jó pár évvel ezelőtt még lehetett óvszerreklámokat látni, amelyek felhívták a
figyelmet az alkalmi kapcsolatok veszélyét jelentő nemi úton terjedő
betegségekre. Jó kezdeményezés, de valahogy eltűnt, elhalt.
A fiatalok így viszont nem tudják, hogy mibe is
ugranak bele egy alkalmi együttléttel. Ha nem mondják el nekik, nincsenek
tisztában azzal, hogy (milyen) betegségeket kaphatnak el, melyik hogyan terjed
(és hogyan nem). Nem tudják, hogy a tünetmentesség nem jelenti azt, hogy nem
vagyunk fertőzöttek, vagy hogy nem fertőzünk meg más embereket. Így azt sem
tudják, hogy egyszerű szűrővizsgálatokkal ezekre a lappangó, bujkáló fertőzésekre fényt lehet deríteni.
Az sem segít a dolgon, ha az óvszer használatát
cikinek, vagy szükséges rossznak tekintik. Tény, hogy vannak emberek, akiknek
ront az élményen az a plusz réteg, de a kérdés az, hogy melyik rosszabb: a
plusz egy réteg, vagy az apró, pici hólyagok a nemi szerveden? A plusz egy
réteg, vagy a sárga trutyi, amelyik három nappal később ébredéskor Bon Jour!
felkiáltással üdvözöl? A plusz egy réteg, vagy a fekély, aminek látványától azt
hiszed, hogy le fog rohadni a hímtagod? A plusz egy réteg, vagy a magyarázkodás
a testeden mindenhol jelen levő pöttyök miatt a második stádiumban? A plusz egy
réteg, vagy a későbbi meddőség, ami egy tünetmentes fertőzés miatt alakul ki? A
plusz egy réteg, vagy az, hogy esetleg a továbbadod a neked panaszt nem okozó
fertőzést a majdani párodnak?
Még mindig zavar az a plusz egy réteg?
Igen elgondolkodtató egy írás azt meg kell hagyni! De tény, legtöbbször a gondatlanság, felelőtlenség, ostobaság és nemtörődömség következménye nagyon sok minden, mint ahogy a kiskorúak között előforduló nemi betegségek is. Igazság szerint tudod kiknek kellene felkészítenie a fiatalokat a szexuális életre és rendes felvilágosítást adni? Mindkét félnek! Bár, előtte nem árt a szülőket is kioktatni, mert bár lehet gyerekük, ahhoz nem kell ész és tanultság.
VálaszTörlésSzerintem nem egymásra kellene hárítani a feladatot, hanem iskola és otthoni felvilágosítás egyaránt legyen, ahogy ne tabuként kezeljék a dolgokat és NE a netről kelljen megtudni mindent!
Amit átlag polgárként tehetünk az az, hogy akit lehet felvilágosítunk mi, hirdetjük a rendes informálódást és nyílt beszélgetést a témával kapcsolatban aztán remélhetjük, hogy a sok apró hang végül nagy morajjá növi ki magát, ami előedzheti az első változásokat.