A bejegyzést egy, a moly.hu egyik zónájában olvasott
kérdés ihlette. A kérdezőt nem nevezem meg; a kérdés röviden arra irányult,
hogy lehetséges-e, hogy az informatikai nyelv használata miatt gyérül a ma
emberének szókincse, gyengül a helyesírása. Ahogy a válaszomat írtam az
említett oldalon, felötlött bennem, hogy ez a téma megérdemelné, hogy ne csak
egy hozzászólás erejéig foglalkozzak vele.
A nyelv folyton változik, ez
tagadhatatlan. Ennek oka, hogy egy élő, dinamikus rendszerről beszélünk, amely
az adott kornak megfelelően formálódik mindaddig, amíg használják. A latin és
az ógörög például már nem változik, hisz senki nem beszéli - itt most az
irodalmi latinra gondolok, az orvosi latin természetesen használatban van, de
annak a szókincse messze nem olyan tág, mint az irodalmi latiné (volt). Az
ógörög helyett pedig megjelent a napjainkban is használatos újgörög.
A magyar nyelv is rengeteg
változáson ment keresztül a Halotti beszéd óta, habár ennek szövege még ma is
meglehetősen jól érthető. És bár a magyar nem minden történelmi korban volt az
ország hivatalos nyelve, annyian mégis beszélték, hogy fennmaradhatott és fejlődhetett.
Ez a fejlődési folyamat nem áll meg; az utánunk következő generációknak majd
azok a szavak lesznek régiesek, amelyeket mi jelenleg használunk, lesznek
újonnan alkotott szavak, jövevényszavak, és biztosan lesz majd olyan is, ami
kikopik a beszédből - először ritkábban használt szóként lesz jelen, aztán már
csak egy-egy könyvben találkozhatunk vele, végül eltűnik, és már csak régi
értelmező kéziszótárban lehet megtalálni, hogy mire is használtuk. A nyelv
változása tehát alapvetően szükséges és jó dolog.
Butulásról akkor beszélhetünk,
amikor a nyelvet egyre kevésbé igyekeznek helyesen használni, a szinonimák
eltűnnek, vagy amikor a szókincs feldúsul az argóból vett kifejezésekkel,
trágár szavakkal. Én ide sorolom azt a jelenséget is, amikor a jelenleg
még érvényes nyelvtani szabályok figyelembe vétele nélkül fogadnak el egy új
szót, azzal az indoklással, hogy nagy arányban használják. Ezzel egészen
pontosan a deviszont-ra gondolok. Biztosan sokan emlékeznek
rá, hogy nyelvtanórán úgy tanultuk, hogy az azonos jelentésű kötőszavakat ne
halmozzuk, tehát nincs olyan, hogy de viszont vagy de
azonban. Az előbbi formát ennek ellenére sok embertől lehet hallani. Nem
értek egyet azzal a döntéssel, hogy azért, mert elterjedt, egybeírva, új
kötőszöként el kellene fogadni. Attól, hogy sokan használják, még nem helyen.
Nem mellesleg a -ba/-be és a -ban/-ben ragokat még ennyien sem használják
helyesen főleg a beszélt nyelvben, arról mégsem született döntés, hogy töröljük
el. Vagy például a muszáj-t rengetegen írják ly-nal, mégsem nyilvánították
helyesnek. (A pesszimista énem most azt súgja: egyelőre.) Ide
sorolom azt is, amikor úgy írják át a szabályokat, hogy az kényelmes legyen.
Gondolok itt olyan szabályokra, mint a kötőjel eltörlése a 7 szótagúnál
hosszabb összetett szavak esetén. Legközelebb mi lesz? Eltörlik az ly-t, mert a
j-vel megegyező a hangalakja?
Persze ezek a változások
néhány évtized elteltével senkinek nem tűnnek fel; a gyerekek már így fogják
megtanulni, a generáció, aki még az előző szabályrendszert és írásmódot
ismerte, kihal, így már csak nyelvi emlékként marad fenn, hogy valaha bizonyos
szavakat másképp írtunk.
Az informatikai rendszerek, és
az informatikai nyelv is nagyban hozzájárul a jelenleg használt nyelv
változásához. Jó vagy rossz irányba? Én azt gondolom, hogy mindkét válasz igaz
lehet.
Jó iránynak nevezném azt, hogy
a megjelenésével az új technológiai vívmányokat pontosan a nevükön tudjuk
nevezni, az így kapott jövevényszavak bővítik a szókincset, és nemzetközileg is
használhatók. Ez utóbbi egyben hátrány is lehet, mert ha ezeknek az új szavaknak
nincs magyar megfelelője, esetleg nehezebben illeszthető be a nyelvbe. Személy
szerint én jobban szeretem, ha van magyar megfelelője - nem kedvelem az idegen
szavakat, bármilyen eredetűek legyenek is, annak ellenére, hogy magam a
magyaron kívül három idegen nyelven beszélek. Valóban nem mindig találó a
magyar megfelelő, de ha ismerem és nem hangzik nagyon sután, igyekszem inkább
azt használni. Olyat például én sem mondok, hogy a facebook-on
"tetszikeltem" egy bejegyzést.
Rossz iránynak nevezném azt,
amit az SMS megjelenése idézett elő. Tudniillik, az első SMS-ek nem lehettek
végtelen hosszúságúak. Én 160 karakterre emlékszem, de elképzelhető, hogy más
készülékeken ez a szám más volt - ezt nem tudom, de a lényeg, hogy korlátozott
számú karakter állt rendelkezésünkre az üzenet megírásához. Emiatt alakultak ki
a "vok", "naon", "jó8", és hasonló rövidített
szavak, betűkombinációk. Ez még önmagában nem feltétlenül jelent butulást,
hiszen rövidítések eddig is voltak, és azok sem feltétlenül logikusak. A
probléma inkább abban áll, hogy ezek nem, vagy nem teljesen törlődtek el
azáltal, hogy az SMS-ek karakterszámának korlátozása megszűnt, illetve
létrejöttek a chat alkalmazások, ahol már egyáltalán nem volt szükség ezek
használatára. Véleményem szerint ez a jelenség egyfajta lustaságot hozott elő
az emberekben. "Mi a fenének írjam le rendesen, ha a másik így is
megérti?" Az igényes nyelvhasználat itt indulhatott el a lejtőn.
Az internetes felületeken
látottak alapján pedig ez egyre csak romlik. Manapság mintha nem lenne divat
helyesen beszélni, helyesen írni. Úgy vélem, ez nem az informatikai rendszerek
hibája, hiszen a telefonokon található helyesírásellenőrzők még segíteni is
tudnának azoknak, akiknek bármilyen oknál fogva gyengébb a helyesírásuk. Természetesen
ezek sem tökéletesek, hiszen nem mindegyik program ismeri fel például az
összetett szavakat, vagy az igekötős igéket, ezért rendszeresen külön íratja
őket. Azzal kapcsolatban nincs információm, hogy irányultak/irányulnak-e
fejlesztések ennek kiküszöbölésére - annyit tudok, hogy az én telefonom
programja ilyen hibát már nem követ el.
Nem segít a dolgon az sem,
hogy más felületeken nincs helyesírásellenőrzés, például a facebook webes
felületén, vagy akár a blogger.com-on sem, ahova a bejegyzésemet gépelem (ezért
sem szoktam észrevenni az esetleges elütéseket). Így aztán a
rosszabb helyesírású embernek nem hívja fel a figyelmét semmi arra, hogy
helytelenül írt valamit. Ha pedig valaki szóvá teszi, azt rögtön
nyelvtannácinak bélyegzik. Sokat javulna a helyzet, ha legalább
látható lenne a rossz. A vizuális memória véleményem szerint itt ugyanúgy
működhetne, mint az olvasásnál.
Pár szót a szókincsről: A szókincs gyérüléséért
egyértelműen nem az informatikai rendszerek és az informatikai nyelv jelenlétét
hibáztatnám, a fentebb már említett helyes és igényes nyelvhasználatra való
igény hiányát sokkal inkább. Az igényes nyelvhasználat ugyanis nem merül ki a
helyesírásban. Beletartozik az, hogy képesek vagyunk egyszerű bővített
mondatokban kifejezni a gondolatainkat, mindezt lehetőleg szóismétlés nélkül.
Ide tartozik az is, hogy ha egy definíciót adunk meg, akkor a megmagyarázandó
szót ne önmagával magyarázzuk. Egyáltalán: legyenek kifejezéseink arra, hogy
megmagyarázzuk - ne legyen például olyan, hogy a három éves gyerek
megkérdezi, hogy mit jelent az a szó, hogy csábító, és erre az a válasz, hogy
"Hát az, hogy valami csábító."
A szókincs gyérülése abban is megnyilvánul, hogy egy
érvelést nem tudunk igazán hatásosra megírni, mert nincsenek a birtokunkban a
megfelelő szavak, kifejezések. Még egyszerűbb példa pedig a hézagpótlók és az
"izé" használata arra, amit nem tudunk megnevezni. Nem mondom, hogy
velem nem fordul elő, hogy valaminek hirtelen nem jut eszembe a neve; akkor van
probléma, ha ez általánossá válik.
Hogy mi lehet a fentiek oka? Elcsépeltnek hangozhat
már, de nagyon sokat számít az, hogy az emberek nem olvasnak. Hogy idő vagy
érdeklődés hiányában, az teljesen mindegy, az eredmény mindkét esetben ugyanaz
lesz. Ok lehet az is, hogy a sajtó is igénytelenedik: gyenge minőségű
újságcikkek születnek, a rádióműsorokban pedig lassan alap szónak számít a
"sz*r", amiért körülbelül tíz évvel ezelőtt még minimum egy
szép kis fejmosás, ha nem eltiltás vagy kirúgás járt. Lehetségesnek tartom,
hogy nem is olyan sokára még ennél cifrábbakat is fogunk látni/hallani. És hogy
a tévé se maradjon ki: a manapság népszerű műsorok messze nem igényesek a
nyelvhasználatot tekintve; a fiatalok kifejezőkészségét nem fogja javítani egy
olyan műsor, amelyben a "Hát nem t'om." és társai a legértelmesebbek,
és amelyek nézése közben könyvek százai lesznek öngyilkosok. Hasznosabb lenne, ha
megmentenénk ezeket a könyveket.
Összegzésképpen annyi mondanék, hogy nem az
informatika miatt butul el a nyelvünk. Ha mindenképp összefüggésbe akarjuk
hozni vele, akkor azt mondhatjuk, hogy annak nem megfelelő használata lehet az
ok. De ezért is mi magunk vagyunk a felelősek.
Frissítés: Időközben eszembe jutott, hogy nem
említettem meg egy rendkívül idegesítő jelenséget, amelyet az elmúlt néhány
évben tapasztaltam; ez pedig az igekötők hibás használata. Egészen pontosan a
"be" igekötő használata mindenhez, még akkor is, ha az adott esetben
nem az kell. Vannak újonnan kreált szavak, ahol még a jelentésmódosító
tulajdonság belemagyarázható, ilyen például a "bealszik". Ezt talán
már el is fogadjuk helyesnek, de én nem szeretem használni; maradok a régi, jól
bevált "elalszik"-nál. Számomra elfogadhatatlan egyéb alakok például
a "befényképez"és a "bemikróz". Az előbbit az
egyetemen hallottam sokszor, amikor arról volt szó, hogy a jegyzetünket
fényképezzük LE, és töltsük fel egy közösen használt tárhelyRE (nem tárhelyBE).
A másodikat már nem igazán emlékszem, hogy milyen bejegyzésben láttam, de ott
nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá. A mikrózni önmagában is megállja a helyét,
nem szükséges hozzá igekötő, de ha valaki nagyon ragaszkodik hozzá, akkor inkább
a "meg"-et használja. Nem tudom elképzelni, honnan jöhetett az, hogy
mindenhez a "be" kerüljön, de elképesztő igénytelenséget mutat;
mintha a nyelvhasználók nem tudnák, hogy ezen kívül létezik másik igekötő is,
vagy hogy annak mi a jelentése.
