Translate

2021. október 13., szerda

39-41. hét: Stephen King: Atlantisz gyermekei

King novelláskötetei közül ezt hagytam utoljára; sokáig nem tudtam eldönteni, hogy reggeli-esti olvasmány legyen, mint egy novelláskötet, vagy napközbeni, mint egy regény. Számomra ugyanis nem volt egyértelmű, hogy hova tartozik – a Molyon mindkét címke szerepel az adatlapon, a fülszöveg regényt mond, másutt novellafüzért olvastam, tartalomjegyzéke viszont nincs. Végül úgy döntöttem, hogy inkább novelláskötetként olvasom, és azt gondolom, hogy helyesen cselekedtem.




Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2000
Oldalszám: 626
Fordító: Bihari György†
Az olvasás ideje: 2021. augusztus 15. – 2021. szeptember 10.




A fülszöveg:
„Barátság,
szerelem, édes, visszahozhatatlan ifjúság, vér, Vietnam: az utolsó romantikus nemzedék regénye Atlantisz, az elsüllyedt város erről szólt az ezerkilencszázhatvanas évek végén Donovan híres dala. Ez volt az a korszak, amikor az Egyesült Államok véres háborúját vívta Vietnamban, amely máig ható, kiheverhetetlen traumát okozott az amerikaiaknak. Ez volt a rock and roll, a hippimozgalom, a forradalmi eszmék, Marcuse és Che Guevara, Woodstock, az LSD, a szelíd motorosok, Malcolm X, a Fekete Párducok, a diáklázadások Amerikája, egy új kultúra születése és kiteljesedése. 1960. A tizenegy éves, félárva Bobby Garfield és hasonló korú barátai, Carol Gerber és Sully-John kisvárosi gyerekek. Életük a szokásos mederben csordogál: iskola, nyári tábor, baseball, mozi, fagylaltozás, vidámpark, apróbb stiklik, családi problémák, gyerekszerelmek. 1966. A Maine Egyetemen megkezdődik a tanév. A gólyák egyike Pete Riley, akinek számos társához hasonlóan legfőbb tantárgya a hearts nevű kártyajáték. Éjjel-nappal verik a blattot, ám rohamosan közeledik a vizsgaidőszak: nemcsak az ösztöndíj veszhet el, de aki kibukik, azt beszippantja a sereg, és irány Vietnam! 1983. Vak Willie vietnami veterán mindennap a templom előtt áll, nyakában tábla, mellette pohár, abba gyűlik a jótét lelkek könyöradománya. 1999. Sully-John egykori katonatársa temetésére utazik. Elmaradhatatlan kísérője az idős vietnami asszony szelleme, akit egy falu lerohanásakor koncoltak fel. Ez a barátságról, szerelemről, az édes, visszahozhatatlan ifjúságról, a háború szörnyűségeiről, a tisztességről és helytállásról szóló gondolatgazdag, lebilincselő regény újabb bizonyítéka annak, hogy Stephen King nem csak a thriller meg a horror kiváló művelője. A könyvből film is készült Anthony Hopkinsszal a főszerepben.“

A borító:
Talán az összes eddig olvasott King-könyv közül ennek a borítója tetszik legkevésbé. Egyszerűen nem tudom hova tenni ezt az arcot, ami mintha több részből állna össze – nem jövök rá, mit akar szimbolizálni.

Így tetszett:

Amikor az embernek egy jól bevált rutinja valami miatt felborul, az az olvasásra is kihat – nem csoda, hogy ezt a könyvet ennyi ideig olvastam. Sokszor maradt ki vagy a reggeli, vagy az esti adag, és ha volt is, általában akkor is csak nyúlfarknyi szövegrészek jutottak, amelyek nagyon le tudják rontani az élményt. Ennél a könyvnél ez szerencsére nem történt meg.

Az első történet szinte aránytalanul hosszú a többihez képest, mégis ez nyerte el legjobban a tetszésemet. Ezt építette fel és bontotta ki a legjobban, ez az, aminek a leginkább van eleje és vége, és természetesen a Setét Torony-kapcsolódás sem elhanyagolható szempont. Tedet roppantul megkedveltem, sajnáltam azért, ami történt vele. Abban is biztos voltam a neve első említésétől, hogy találkoztam már vele valamelyik Torony-kötetben, de végül utána kellett néznem, hogy pontosan hol; hiába erőltettem az agyam, nem jutott eszembe.
Bobby szintén szimpatikus karakter volt, a gyermeki románcát is aranyosnak találtam Carollal. Az anyját annál kevésbé szerettem. Idegesített, annak ellenére is, hogy némileg meg tudtam érteni, mit miért tesz vagy mond.
A történet szépen bemutat egy átlag kisvárosi gyerekkort; barátságokat, súrlódásokat, álmokat.

A következő rész sok évvel később játszódik; hőseink már egyetemisták és javában dúl a vietnámi háború. Jó ideig nem is lehet felfedezni az előző fejezettel való kapcsolatot, míg meg nem jelenik Carol Gerber, Bobby első szerelme. A történetnek két fő eleme van: a hearts nevű kártyajáték, ami az egyetemisták körében erős szenvedélybetegséggé alakul, valamint a békemozgalom megjelenése a háború létjogosultságának megkérdőjelezésével együtt. Ez utóbbi a fontosabb; ugyan a hearts látszólag összetartja a csapatot, mégsem érezhető olyan átütőnek a közösség ereje, mint azon a ponton, ahol a srácok egyesével vállalják fel a ruhájukra rajzolt békejelet, hogy fedezzék egy társukat.

A harmadik és a negyedik fejezet már a háború után játszódik, és két veterán életét mutatja be – Vak Willie-ét és Sully-John-ét. Willie kettős életet él, mert úgy érzi, vezekelnie kell a múltban elkövetett bűneiért. Eddig értem, viszont azzal ötlettel nem tudtam megbékélni, hogy ehhez vak embernek adta ki magát (ezen valószínűleg személyes okból nem tudtam túllendülni). Sully-John pedig a tipikus poszt-traumás stressz szindrómával küzdő veterán, akit látomások formájában kísért a feldolgozatlan múlt. Ezt a történetet egy kissé untam.

Az utolsó néhány oldalon találkozunk ismét Bobbyval – vártam is, hogy ő mikor kerül újra elő, csalódtam volna, ha róla nem tudjuk meg, mi lett vele. Itt aztán újra összeérnek a szálak, és méltó lezárást kapnak az addig elmeséltek. A végére értettem meg teljesen, miért is Atlantisz gyermekei a kötet címe.

Nehéz értékelni. Az egyes fejezetek külön-külön is megállják a helyüket, egybefűzve viszont még hatásosabbak. Ha nagyon szeretnék benne hibát keresni, akkor azt mondanám, hogy bizonyos részeket lehetett volna rövidebben is, illetve Sully-John történetében elfért volna több izgalom.

Műfaját tekintve semmiképp nem horror, még nyomokban sem tartalmaz ilyen elemeket. Leginkább a lélektani kategóriába sorolnám be. Azt pedig tudjuk, hogy King ehhez is remekül ért.

Kicsit sajnálom, hogy a végére értem a novellásköteteinek, kíváncsian várom, hogy lesz-e még. Remélem. Addig is megismerkedem Howard Philips Lovecraft műveivel.



 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése