A napokban nyilvánosságra került egy rejtett kamerával készült felvétel egy
hamburgi kutatólaborról, ahol különösen kegyetlen módon végeznek
állatkísérleteket. A felvételt nem fogom linkelni; minden hírportál, és az
összes környezet- és/vagy állatvédelemmel foglalkozó oldal közzétette. Google a
barátod, ha szeretnéd megnézni (és ha végig tudod nézni). A bejegyzésben erre,
és a témával kapcsolatban olvasott hozzászólásokra szeretnék reagálni.
Szeretném a bejegyzés
elején leszögezni, hogy nem támogatom az állatkínzást, és alapvetően az
állatkísérletekkel sem értek egyet. Nem értek egyet a videóban látottakkal, és
kiállok amellett, hogy az ilyen helyeket büntessék meg, szükség esetén zárják
be. A bejegyzéssel nem vitát szeretnék kirobbantani. A célom az, hogy tisztába
tegyek bizonyos dolgokat, amelyek az emberek nagy részénél információhiányból,
és az interneten olvasott szélsőséges véleményekből adódnak. Nem célom a
bejegyzéssel bárkit megbántani, csupán azt szeretném, ha gondolkodnánk, mielőtt
ítélkezünk, legyen szó bármilyen témáról. Mert a szélsőséges gondolkodás a
legritkább esetben vezet jóra. A téma eléggé kényes, ezért igyekszem finoman
fogalmazni.
Az állatkísérletek nagyjából egyidősek lehetnek az emberi (esetleg állati)
szervezetre ható szerek kutatásával. Az egyszerűség kedvéért ezeken értsünk a
gyógyszereket. Azt elég korán kijelentették, hogy emberen nem etikus ismeretlen
anyagokat tesztelni, az pedig nyilvánvaló volt, hogy valamilyen ellenőrzésen át
kell esniük, mielőtt ténylegesen szélesebb körű használatba kerülnek. Így esett
a választás az állatokra: nyulakra, egerekre, patkányokra, stb. Nem tudom
megmondani, hogy az első, az állatkísérletek betiltásáért kampányoló
megmozdulások mikor lehettek, gyanítom, hogy az ezredforduló körül.
Elképzelhető az is, hogy ennél korábbi az időpont, csak a 2000-es években
kaptak nagyobb visszhangot és tudtak nagyobb mértékben elterjedni. Ugyanis az
emberek azt is kezdték felismerni, hogy az állatokkal való kísérletezés sem
tekinthető etikusnak.
Sokan az állatkísérleteket szükséges rosszként definiálják, melyek a
tudomány szolgálatában állnak. Ezzel az állítással mélyen egyetértek. Sokan
vitatják, hogy tényleg szükséges-e. Véleményem szerint sajnos igen, addig a
pontig, amíg nem helyettesíthetők olyan alternatív vizsgálati módszerekkel,
melyekhez nem szükségesek állati szervezetek.
Miért is szükségesek? Szakmabelieknek talán nem kell részletesen leírnom a ’60-as
évekbeli Contergan-botrányt. A gyógyszer hatóanyaga, a thalidomid nyugtató
hatású volt, kismamáknál is alkalmazták az első trimeszterben a reggeli
rosszullétek megelőzésére, látszólag sikerrel. Később derült ki, hogy a
thalidomidnak súlyos magzatkárosító hatása van, mégpedig a karok fejlődését
gátolja. A „Contergan-bébik” kar nélkül születtek, a kezük gyakorlatilag rögtön
a válluk után következett. A gyógyszert tudomásom szerint patkányokon
tesztelték, ezeknél az állatoknál a magzatkárosító hatás nem jelentkezett.
Hallottam azóta azt is, hogy ezek az adatok sem voltak valódiak, de nem
ellenőriztem, hogy valóban igaz-e a hír. Mindenesetre az biztos, hogy a
rendelkezésre álló adatok nem voltak elegendők a gyógyszer biztonságosságának
alátámasztásához. Az egészségügyi hatóságok ezután szigorították meg a
gyógyszerek engedélyezésére (szakszóval törzskönyvezésére) vonatkozó
szabályozást. Ekkor írták le azt, hogy nem elég egy fajon vizsgálni a
gyógyszerjelölt molekulákat, és az is pontosításra került, hogy milyen fajok
használhatók. Nem akartak még egy Contergan-botrányt. És ez így rendben is van.
Még a szigorú szabályozás ellenére is előfordulhat, igaz, nagyon ritkán, hogy a
klinikai vizsgálatok alatt sem fedeznek fel egy-egy súlyos mellékhatást, mert
annyira ritka, vagy annyira speciális esetben fordul elő, hogy csak többezer
beteg kezelése után derül rá fény.
Az pedig óriási nagy tévhit, hogy minden állat belehal a kísérletekbe.
Tény, hogy a letális (halálos) dózis megállapítása életeket követel, nagyon
leegyszerűsítve ugyanis itt azt mérik fel, hogy a gyógyszerjelölt anyagból
mennyi kell ahhoz, hogy biztosan halált okozzon. Ezt a leendő gyógyszer
biztonságossága érdekében meg kell keresni. Ez segít abban is, hogy hogyan menjenek tovább
a molekulával: ugyanolyan irányban, teljesen más irányban, vagy sehogy. Ezt
követően, a gyógyszer és a szervezet kölcsönhatásait vizsgálva a kutatóknak nem
célja az, hogy az állatok belehaljanak a vizsgálatokba. Megfelelően táplálják
őket, és ha gond van, megfelelő ellátásban részesülnek. Elhullás persze itt is
előfordulhat, viszont olyanra is van példa, hogy a kísérletek befejezése után
az állatok gazdára találnak.
Sokan a törvényhozókat hibáztatják az állatkísérletek miatt. A törvényhozók
véleményem szerint azt tették, amit kellett. Most a tudományon a sor, hogy
olyan alternatív vizsgálati módszereket dolgozzon ki, amelyek helyettesíteni
tudják a legtöbb állatkísérletet (minden nagy valószínűséggel nem lehet). Amennyiben
ezek rendelkezésre állnak, a környezet- és állatvédőkkel közösen lehet nyomást
gyakorolni a törvényhozásra, amelynek eredményeképpen módosítani lehet a
szabályokat. A biztonságosságból nem fognak engedni, az viszont talán elérhető,
hogy ahol van alternatíva, azt kérjék az állatkísérlettel szemben.
Miért nem áll fel a gyógyszeripar, és mondja azt, hogy nem hajlandó ilyen
vizsgálatokat végezni? Mert nem teheti meg. Ha megtagadja a vizsgálatok
elvégzését, a termékét nem fogják engedélyezni. Ez nem csak annak a gyártónak
rossz, akinek nem lesz terméke, és ebből bevétele, hanem azoknak az embereknek
is, akiknek a betegségére a gyógyszer megoldás lenne.
Itt jöhet a kérdés, hogy akkor a kozmetikai ipar miért tehet másképp? Hisz
sorban jönnek ki a cruelty free („kegyetlenségmentes”, azaz állatokon nem
tesztelt) termékekkel, és ha nekik van alternatívájuk, a gyógyszeriparnak miért
nincs? Erre azt tudom válaszolni, hogy a kozmetikai ipar termékei teljesen más
célt szolgálnak, mint a gyógyszerek, épp ezért más szabályozás vonatkozik
rájuk, nem mellesleg egy krémet az ember nem fog lenyelni (jobb esetben), és
olyan hatóanyagokat sem tartalmazhatnak, amelyek komoly hatást fejthetnek ki a
szervezetre (hiszen akkor gyógyszerek lennének). Egy hidratálókrémnél,
sminkterméknél nem kell vérszintet nézni, amelyhez valamilyen szervezetre lenne
szükség. A kozmetikai ipar esetében határozottan támogatom, hogy tiltsák be az
állatkísérleteket, mert itt van rá lehetőség.
Most térjünk vissza a hamburgi felvételekre! Úgy tudom, ezek kapcsán
megkérdeztek egy ilyen helyen dolgozót, aki azt nyilatkozta, hogy a felvételen
látottak elavult módszereknek számítanak, és ezeknél sokkal inkább állatbarát
módon lehet már a vizsgálatokat végezni. Személy szerint nagyon örülök annak,
hogy valakinek eszébe jutott egy szakembert is megkérdezni, ugyanis az emberek
nagy többsége hajlamos általánosítani, és kérdés nélkül véleményt alkotni,
ítélkezni, az összes kutatólabor bezárását követelni.
Ezzel leírják az olyan
laborokat is, amelyek nem így működnek. Szomorú, hogy rögtön hőzöngünk,
ahelyett, hogy első körben a videó valódiságát kérdőjelezzük meg, majd amikor
kiderül, hogy valódi (ahogy a hamburgi felvételekről is kiderült), azt a
kérdést tennénk fel, hogy vajon ez minden laborban így van-e, vagy ez épp egy
olyan, amelyik nem tartja be a szabályokat. Ez nem csak ennél a témánál
látható; állattelepeket bemutató videók alatt hasonló hozzászólásokat látok, és
nem egyszer írtam már le, hogy előbb járjanak utána, aztán alkossanak
véleményt. Ami pedig még borzasztóbb, hogy ugyanezek a hozzászólások jelennek
meg 1-2-5 éves videóknál is, mert az emberek arra sem hajlandók, hogy a
dátumokat megnézzék, arra pedig főleg nem, hogy utánajárjanak, mi történt azzal
a hellyel, amit a felvételeken látnak. Az ilyeneket ellenőrzik, miután
nyilvánosságra kerülnek, és megbüntetik, bezárják, vagy korszerűsítéshez kötik
a további működést. Biztos vagyok benne, hogy a hamburgi felvételek is évekig
fognak még keringeni az interneten, újra meg újra elő fogják venni őket, hogy
sokkolják és befolyásolják velük az embereket. Azután is, hogy a labor sorsáról
a videót követő hónapokban döntenek a hatóságok. Azután is állatkínzóknak
fogják tartani őket, hogy már rég nem a videón látottaknak megfelelően
dolgoznak.
Az állatkínzással kapcsolatban még egy dolgot megjegyeznék: ahogy látom, nagyon nem tiszta sokaknak az,
hogy mi is számít állatkínzásnak, és mik azok, amik még úgymond beleférnek. Nem
fér bele az, hogy az állat élettere sokkal kisebb, mint amit igényelne, és az
sem fér bele, hogy a helye nem tiszta. Azt érdemes átgondolni, hogy az állat
adott esetben miért visít, vagy kapálózik. Tegyük fel, hogy az állatnak
injekciót adnak be, most attól tekintsünk el, hogy milyen céllal. Ehhez le kell
fogni. Részemről ez nem minden esetben tekinthető kínzásnak. Minket, embereket
úgy szocializáltak, hogy „most kapsz egy szurit, egy picit fájni fog, ne rántsd
el a kezed/lábad”. Az állatnak ezt nem lehet megmondani, nem fog nyugton
maradni és megvárni, amíg megkapja az oltást. Igen, a tűszúrás is fájni fog
neki, amire hanggal reagál, pontosan úgy, ahogy például egy csecsemő. Vitán
felül áll, hogy meg lehet fogni úgy, hogy a lehető legkevésbé legyen
kellemetlen az állat számára, és olyan gyorsan dolgozni, amennyire csak lehet. Az
pedig nem kísérleti állatoknál is megfigyelhető, hogy kábítani kell ahhoz, hogy
az állatorvos megvizsgálhassa. Egy ilyen procedúrát akkor tekintek kínzásnak,
ha az állatnak szükségtelenül és szándékosan okozunk nagyobb fájdalmat, mint
amivel egyébként maga a procedúra járna. Nem vitatom, hogy a videóban szereplő
emberek ezzel nem foglalkoztak, némelyikükön még talán az is látszik, hogy
élvezi, hogy az állatnak szenvedést okozhat. Ez teljes mértékben elvetendő.
Sokakban felmerül az a kérdés is, hogy miért nem tesztelnek állatok helyett
gyilkosokon, pedofilokon, stb, hisz tele vannak velük a börtönök. Ez megint
etikai problémákba ütközik még az ilyen emberek esetében is. Igen, egy
tollvonással áthúzható. Ennél viszont a kérdés sokkal bonyolultabb, és nekem
sem tisztem eldönteni, hogy valóban jó megoldás lenne-e. (Mégiscsak emberek,
valakinek a gyereke/anyja/apja/rokona/barátja, mi van, ha ártatlan, stb)
A kérdésre, miszerint betiltsák-e az állatkísérleteket, véleményem szerint
nincs jó válasz. Mellette és ellene is vannak érvek. Ahogy fentebb írtam, úgy
gondolom, hogy szükséges rossznak számítanak, és a létükkel meg kell békélnünk,
amíg nincs jobb helyettük.
Ezúton pedig tisztelettel adózom azoknak a laboratóriumi állatoknak, akik
az életüket adták a tudomány szolgálatában. Köszönjük nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése