Eljött a november, hűvösebbre fordult az idő, megérkezett az igazi őszre
jellemző eső. Bekapcsoltuk a fűtést, felvettük a melegebb ruhákat, átállítottuk
az órát. Reggel sötét van, ahogy útra kelünk az iskolába vagy munkába, és akkor
is sötét van, amikor hazafelé tartunk. Visszafordíthatatlanul közeleg a tél.
Ezt láthatjuk a boltokban megjelenő karácsonyi díszekről, karácsonyfák... Mi
van???
Igen, sajnos ez a valóság. Akár a plázába, akár egy
szupermarketbe térünk be a napi vagy a heti bevásárlást intézni, lépten-nyomon
abba botlunk bele, hogy közeleg a karácsony. A kereskedelem segítőkészen
emlékeztet, hogy itt az ideje az ünnepekre gondolni, kitalálni, melyik
szerettünknek mit veszünk majd, hogyan dekoráljuk ki a házat, milyen ételeket
és édességeket készítsünk majd. Ez még normális is lenne. December elején,
amikor már Joulupukki is visszarepült Lappföldre, miután tiszteletét tette
nálunk is Mikulás napjának kedvéért. Jó, vegyük bele, hogy van olyan is, hogy advent, ami
még ez előtt van, de az is legelőbb november végén. Most viszont november eleje
van.
Még le sem csengett
a Halloween>Mindenszentek>Halottak napja (ki melyiket tartja), sőt, még
el sem érkezett igazából, néhány üzlet máris lecserélte a tökfaragó készleteket
és a művért piros gömbökre, csillivilli girlandokra, mikulássapkás figurákra.
Egy héttel később karácsonyfákat állítottak fel a bevásárló központok
folyosóin. Egy-egy helyen karácsonyi zenéket játszanak a boltban, másutt emlékeztető
reklámok vannak az ajándékok megvásárlását illetően. Ma pedig a metróból a
sötét villamosmegállóba feljövet egy világító Boldog Karácsonyt! feliratra
lettem figyelmes. Ismét átfutott az agyamon, hogy vajon lemaradtam-e valamiről,
de aztán eszembe jutott, hogy csak a héten volt a születésnapom, és még a
tetoválás sincs rajtam, ami november közepén fog elkészülni. Tehát nem aludtam
át az elmúlt egy hónapot, mert az az egy hónap még nem is múlt el!
Értem én:
kereskedelem. Hallottam arról is, hogy ha korábban kiteszik a karácsonyi
dolgokat az üzletekben, nagyobb a forgalom, és többen veszik meg őket így, mint
közvetlenül előtte. De kérdem én, megéri ezt ennyivel előbb? Az én
munkahelyemen is kint vannak már, de még egy embert se láttam, aki karácsonyi
díszt vett volna. De lehet, hogy csak akkor jöttek, amikor én nem voltam bent,
ezt nem tudom. Olyannal találkoztam, aki egy akció miatt most vette meg azt a
játékot a kisgyerekének, amit karácsonyra szán. Na de ha ez az akció két hét
múlva lenne, akkor két hét múlva vette volna meg, ugyancsak karácsonyra.
Véleményem szerint ez a korai karácsonyozás több embert idegesít, mint amennyit
vonz. Igen, sok mindent olcsóbban kapnak meg most, mint karácsony hetében. Ezt
viszont vagy nem tudják, vagy már egyszerűen mindenkit a hideg ráz a
gondolattól, hogy ezzel kell foglalkoznia novemberben, ezért igyekszik inkább
nem is gondolni rá és messze elkerüli azokat a polcokat, amin a csillogó gömbök
és csúcsdíszek sorakoznak.
Jó-e az, hogy akkor, amikor még a hónak híre-hamva
sincs, az ember karácsonyi hangulaténak meg még inkább, ennyire az arcunkba
tolják a közelgő, de még elég távol levő ünnepet? Én azt mondom, hogy nem.
Elveszik az egésznek a varázsa, a várakozás izgalma, a meghittség érzése. Ezek
helyét átveszi a frusztráció, a kellemes ünnep nyűgös ünneppé alakul át, amin
mindenki csak túl akar lenni, mint egy rossz napon az iskolában vagy a
munkahelyen. Ráadásul, ha a megfigyelésem nem csal, egyre korábbi időpontban
kezdik. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban is így lett volna. Az adventi
koszorún kívül semmit nem láttam a várakozásból. Most pedig afelé haladunk,
hogy le sem kell szedni a díszeket az ablakból, a kivágott fák helyét
felváltják az élők vagy a műfenyők, és egész évben feldíszítve állnak majd az
otthonunkban. Mert nem lesz már értéke.