Nem voltam teljesen biztos benne, hogy tudok-e egy teljes bejegyzést szentelni ennek a könyvnek; tulajdonképpen az elmúlt pár hétben azon is elgondolkodtam, hogy bármilyen könyvről tudok-e a jövőben írni, és nem kellene-e abbahagynom a blogírást. Nem tudom még, mi lesz a végleges döntés, de most még marad.
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 408
Fordító: Walkóné Békés Ágnes
Az olvasás ideje: 2022. május 17. – 2022. október 14.
Nagyon sokáig tartott ezt a könyvet
elolvasni, leginkább azért, mert buszos olvasmány volt, és rövid szakaszonként
tudtam csak haladni vele. Ezen kívül sok olyan napom volt, amikor vagy kedvem,
vagy lehetőségem nem volt arra, hogy munkába menet kinyissam. Ez nagyban
csökkentette az élményt, ebben biztos vagyok.
Bevallom, én nem egészen erre
számítottam. Nem volt semmilyen háttérinfóm a könyvbeli eseményekről, ezért nekem
Schindler személyéről és a listáról is teljesen más, mondjuk ki, szögesen
ellentétes elképzeléseim voltak. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de el
kell ismernem, hogy én egy halállistát vártam. Talán, ha ismertem volna korábban
az első magyar fordítás címét (Schindler bárkája), vagy Oskar Schindler
életútját, akkor helyesebb elővárakozásaim lettek volna.
Megrázó sorsokról olvashattam, ugyanakkor
megismerhettem egy már-már legendás németet, aki a tetteivel tulajdonképpen a
saját nemzete által alkotott rendszer és ideológia aláaknázásán dolgozott. Thomas
Keneally igyekszik regényszerűen bemutatni Oskar Schindler tevékenykedését, egyúttal
amennyire lehetett, ragaszkodott a tényekhez is. Több esetben lehet akár
lábjegyzetként, akár az író kiszólásaként arról olvasni, hogy a leírtak nem
feltétlenül történtek így a valóságban, nem mindenről állapítható meg, hogy valóság-e,
vagy csak a Schindlert övező legenda része. Mindenesetre a korábbi olvasmányaim
után érdekes volt olyanról is olvasni, ahol segíteni igyekeztek a rendszer által
kikiáltott ellenségnek.
A regényszerűség ellenére számomra
mégsem volt igazán olvasmányos, nem tudta kellőképpen fenntartani az érdeklődésemet
– talán ez is volt az oka annak, hogy nem volt kedvem reggelente a buszon
elővenni. De az is lehet, hogy kicsit telítődtem a témával így másfél év után. Egyszeri
olvasásra mindenképp ajánlom az érdeklődőknek, és valamikor magamat is ráveszem
arra, hogy a film elé még leüljek. Valószínűleg ezt sem mostanában fogom
megtenni.
