Én nő vagyok, te férfi. Én a férfiakhoz vonzódom, te a nőkhöz.
Lehet belőlünk valami? Ki tudja azt… Beszélgessünk, fussunk össze párszor, aztán majd eldől, hogy csak a barátod leszek, vagy a barátnőd is. Ne gondoljuk túl.
Én is nő vagyok, te is az vagy.
Te hozzám vonzódsz. Bocs, nem egymást keressük. De bírlak, lehetünk
barátok.
Én nő vagyok, te férfi.
Én egy férfit szeretek, és te is. Ha nem ugyanazt, semmi gond. De ha igen,
akkor se. Ő majd eldönti, kit választ, nincs harag.
Én csak az egyik nemet keresem, te mindkettőt.
Ez érdekes; meg tudsz így állapodni? Akarsz-e egyáltalán? Mesélj!
Én nőnek születtem, te nem.
De most az vagy, hát csajos témákról dumálunk.
Meg arról, mi zajlik le benned. Engem tényleg érdekel, szeretnélek
megérteni.
Az én irányultságom egyértelmű. A tiéd nem; nem is ez, nem is az, vagy
talán még te sem tudod. Na és akkor mi van?
Én egyértelműen nő vagyok. Te egy kicsit nő, egy kicsit férfi, vagy éppen
egyik sem.
Ezt elképzelni sem tudom, mesélnél, milyen érzés? Frusztrál vagy már
elfogadtad magad? Mondd nyugodtan, én nem fogok nevetni.
Nekem fontos a kapcsolatban a szex. Neked nem, jól megvagy nélküle.
Ezt aztán végképp nem értem, de elfogadom, nem vagyunk egyformák. Majd
beszélgetünk másról.
Azt kérdezed, lehetsz-e a barátom, hogy nem zavar-e, ha nem olyan vagy,
mint én?
Miért is zavarna?
Én is ember vagyok, és te is. Ugyanolyan értékes, mint bárki más. Se több,
se kevesebb.
Ember vagy, egy adott jellemmel – vagy tetszik, vagy nem.
De ha te kedves vagy hozzám, én is az leszek.
S hogy kit szeretsz, kivel osztod meg az ágyad, a lakásod, az életed, nekem mindegy – legyél boldog.
