Igen, időnként olvasok női
magazinokat. Nem mintha nem lenne jobb dolgom, vagy túlzottan adnék arra, amit
ezekben írnak, inkább csak a napi aktuális bullshit-szükségletem kielégítése
végett. Kell valami, aminek ellentmondhatok, amivel vitatkozhatok, amiről az
jut eszembe, hogy "márpedig nincs igazatok!". Főként megjelenést,
öltözködést elemző témákkal vagyok így. Tulajdonképpen ezek a magazinok az
átlagosnak nevezett lányoknak/nőknek szólnak, nem nekünk, szubkultúra tagoknak,
ahol valamilyen szinten dress code van. Mégsem mi vagyunk az egyformák, hanem
ők. Mert követik ezeknek a magazinoknak a tanácsait, hogy hogyan legyenek
"trendik", egyszóval semmilyenek. Időnként megnézem, hogy a
nagyvilágban épp mi számít trendinek, (elvégre nem mondhatok véleményt
valamiről, amit nem ismerek, nem igaz?) és azt látom, hogy hódít az
egyszerűség, a semmitmondó darabok, amiket "hangsúlyos
kiegészítőkkel" dobnak fel, hogy "kitűnjenek a tömegből". Na de
ha mindenki ezekkel akar kitűnni a tömegből, akkor az egész megint egy nagy
tömeggé válik, amiben megint mindenki ugyanolyan.
Sosem szerettem tömeggyártmány lenni, valamilyen szinten akkor is
kilógtam, amikor
mainstream kinézetre kényszerítettek. Alapvetően nem szeretem
most sem, ha beleszólnak az öltözködésembe, vagy bármibe, ami a kinézetemmel
kapcsolatos, építő kritikát viszont szívesen fogadok. Lehet azt mondani, hogy
ne érdekeljen senki véleménye, szerintem viszont igenis fontos, hogy másvalaki
hogy lát kívülről. Lehetséges, hogy én nagyon jónak találom az aznapi szettemet
a tükörben, míg valaki más megjegyzi, hogy hé, ez téged kövérít! Nem ebből a
célból indult, de most már részben az ilyenek elkerülése végett is fotózom
minden reggel az aznapi szerelésemet, majd néhány hónap múlva végignézem az
összes képet. Kis idő távlatából látom, ha valami rossz volt, és fogom a fejem,
hogy ez egyáltalán hogy jutott eszembe, és hogy miért is nem szólt nekem senki,
hogy ez így nem jó?! Ebből a szempontból nézve a női magazinok tanácsai még
hasznosnak is tűnhetnek, hiszen folyamatosan jönnek ki listák arról, hogy most
éppen mi számít hatalmas bakinak, a másik oldalon pedig ezek megoldásait is
megtalálhatjuk. Ebben a bejegyzésben összeszedem a kedvenceimet: tanácsokat,
amiknek az ellenkezőjét nagyon is betartom saját magamon, illetve bakikat, amik
az én szememben nem azok, hanem igenis jól néznek ki. Ahol lehet,
igyekszem képpel is bemutatni.
1. Fekete hajhoz ne öltözzünk teljesen feketébe, hacsak nem goth
hatást akarunk elérni. Hát, én pont hogy azt akarom elérni. Bocsi!
2. Ha vörös a hajad, ne vegyél fel pirosat,
mert narancssárgának tűnhet. Tényleg? Én nem így látom.
Egy természetes vörös, vagy egy ahhoz hasonló árnyalatú haj
tényleg narancssárga lenne, de a pirosas árnyalatúak biztos nem.
3. Ha
alacsony vagy, ne vegyél fel hosszú szoknyát, mert elveszel benne. 163
cm vagyok.
Először is, élvezem, hogy ez a szett összenyom.
Először is, élvezem, hogy ez a szett összenyom.
Másodszor viszont ez a szett pont
magasabbnak láttat.
Magyarul, ha valaki nem akar kisebbnek látszani, akkor vegyen
egyenes vagy sellő fazonú szoknyát, földig érőt, ha úgy tetszik.
4. Ne
vegyünk miniszoknyát kivágott felsővel, mert közönséges hatást érünk el
vele. Nem feltétlenül; attól is függ, ki viseli, és hogy az említett
két ruhadarabot hogy válogatták össze. Ha nagyon összeillenek, vagy esetleg egy szettet alkot
a kettő, mi is a gond vele?
FEZEN-re
menet ebben a szerelésben (a magassarkú helyére képzelj egy balerinacipőt!) egy
lány azt mondta nekem, hogy nem tudja eldönteni, hogy a szoknyám tetszik neki
jobban, vagy a hajszínem.
5.
Hangsúlyos szemsmink és rúzs ne legyen egyszerre. Egy goth nőn?
6. A
kilógó melltartópánt ciki. A szilikonpánt is. Részben tudok egyetérteni. Na de mi van akkor, ha észre sem lehet venni,
hogy az nem a ruha pántja?
Van az az eset, amikor nem
megoldható a pánt levétele, cseréje.
Ha pedig úgy adódik, hogy nagyon elütne, akkor hozzáadok a szereléshez egy bolerót,
és máris jó.
A végére
tartogattam az igazi kedvencemet, amit sajnos vagy nem sajnos nem tudok
illusztrálni: ez pedig a következő: Randira a macskaköves utcákra semmiképpen
ne vegyünk fel tűsarkút, helyette vegyünk bátran egy sportcipőt.
Hogy micsodát? Randira azért a legtöbben
kicsit csinosabban öltöznek fel; ehhez egy sportcipőt? Csak azért, hogy ne
bukdácsoljon az ember lánya a macskakövön? Balerinacipő, emberek! Értem én,
hogy próbálunk egyediek lenni, de véleményem szerint ez minden, csak nem ízléses.
Lehet egyszerre vadnak és nőiesnek lenni. Az viszont nem így néz ki. Az a mini
tüllszoknya bakanccsal, plusz-mínusz neccharisnya. Szerintem.
Ezek mellett van néhány dolog, amit ilyen
helyen olvastam, és betartok:
- A cipő mindig sötétebb,
mint a harisnya.
- Két színnél többet sosem
hordok egy szettben. Legtöbbször feketét és még valamit viselek.
- Sosem egy szín van a
szemhéjamon.
- Az anyagok összhangban
vannak egymással.
- Páratlan számú
kiegészítő. Nyakláncból vagy egy, vagy három. A gyűrű konstansan öt.
+1: Saját őrület: Sokféle parfümöm van,
különböző színű üvegben. Amilyen színt éppen viselek, ugyanolyan színű üvegből
fújok magamra.
És most jöhet hideg-meleg, egyetértés,
egyet nem értés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése