2018. április 22., vasárnap

Életjel

Viszonylag sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Nem hagytam abba a blogolást, téma is van, amiről írni szeretnék, szóval jelzem, élek, csak egy kicsit túltelítettek a mindennapok. Ezeket a mindennapokat vázolnám most röviden.

Ahogy a naptárban megkezdődtek a tavaszi hónapok, az én utolsó gyakorlati időszakom is kezdetét vette. Ezt a maradék három hónapot egy komáromi gyógyszertárban töltöm. A hely és a kollégák már az első napokban pozitív benyomást tettek rám; szimpatikus volt minden és mindenki. És ha ez még nem elég, az első pillanattól kezdve elfogadták a nem hétköznapi szereléseimet, sőt, nagyon is tetszik mindanyiuknak a megjelenésem. Természetesen az érkezést követően átöltözöm munkaruhába, a fűzőt, fekete felsőt és szoknyát felváltja a fehér szoknya, köpeny és papucs. A smink és a kiegészítők - ahogy máskor és máshol is - maradnak.

Emellett persze más elfoglaltságom is akad. Igyekszem maximálisan kihasználni minden nem munkával töltött időt, hiszen már csak alig több, mint egy hónap van hátra az utolsó megmérettetésig. Az időm egy részét az erre való felkészüléssel töltöm. Nagyon várom már, hogy végre túl legyek az egészen, hogy vége legyen, és hogy legyen a kezemben a diploma, ami egy biztos pontot fog jelenteni az életben. Most érzem azt a leginkább, hogy a levegőben lógok, diák is és gyógyszerész is csak félig vagyok már/még, és ugyan egyre közeleg a vége, mégsem látom azt, hogy hogy fog sikerülni, hogy egyáltalán eljön majd az a bizonyos július 7.

Miért is lenne ez elég? Továbbra is sokat foglalkozom az orosz nyelvvel; körvonalazódni látszik egy szeptemberi nyelvvizsga. Találtam egy tanárnőt (vagyis pontosabban ő talált meg engem), aki segít a felkészülésben, és akivel pótolni tudjuk az eddigi tanulási módszer hiányosságait. Nem volt elég ugyanis az az egy, amely az ígéretekkel ellentétben nulláról középfokra készíti fel a nyelvtanulót. A nyelvtant tekintve hihető a középfok, azzal nincs is probléma. A szavak viszont hagynak kívánnivalót maguk után. Meglehetősen kevésnek tartom a kötelezően megtanított szavakat ahhoz képest, amit anno angolból és németből tudtam, amikor nyelvvizsgáztam. Nemcsak kevés a szó; sokszor éreztem azt, hogy nem a megfelelőeket tanítja meg. Meglehetősen furcsának tartom, hogy már majdnem végigértem a tananyagon, és még mindig nem tudok például egy gyümölcsöt megnevezi, mert a szószedetekben nem voltak benne. A 9. leckétől kezdve csak fakultatív szókincsbővítés céljából sorol fel szavakat, amelyeket nem gyakoroltat ezután; szerintem több értelme lenne, ha ezek helyett a mindennapi életben, vagy neadjisten a nyelvvizsgán használható szavakat tanítana és kérne számon. Ezeket a szavakat kell most pótolni, ezenkívül vannak nyelvtani elemek, amelyeket a tananyag fél mondattal intéz el, holott nem egyszerű őket használni, és további magyarázatra szorulnak. Mindent összevetve egy nagyjából alapfokú, de meglehetősen labilis tudást sikerült vele magamra szednem, ami alapjában véve nem rossz, de mégsem jó semmire, nekem ennél többre van szükségem. Majd most és a nyáron; szeptemberig most már nem lesz megállás.

Pihenni is kell néha - ezt szokásomhoz híven leginkább olvasással teszem. Az elmúlt időszakban elolvastam egy Edgar Allan Poe novelláskötetet és Joe Hill Spóra című regényét. Most ezeket nem fejteném ki, amint időm engedi, mindkettőnek szentelek majd egy bejegyzést. Addigra lehet, hogy egy harmadik könyv is társul hozzá. Magamat ismerve.... No de igyekszem hamarosan újra jelentkezni! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése