Azt mondják, annyiféle goth van, ahányan a szubkultúra tagjainak valljuk
magunkat. Tényleg így lenne? Van-e ennyi alcsoport? Amiről hallunk, mind
létezik? Szükséges-e magunkat szubkultúrán belül is csoportokba rendezni? Jó
az, ha még több címkét ragasztunk magunkra? Miért, vagy miért nem? A mai
bejegyzésben ezeken a kérdéseken elmélkedem. Erősen szubjektív tartalom következik.
A fenti képet bizonyára sokan ismerik, régóta kering már a neten ebben a
formában is, kibővítve is, szöveggel, anélkül, stb. Úgy tudom, az eredeti kép
készítője pusztán viccből készítette, összeszedve az egyes alcsoportokra
vonatkozó sztereotípiákat. Ma sokan ezeket szentírásnak veszik, és ezek alapján
sorolják be magukat vagy másokat. Hogy szerintem ez mind létezik-e? Nem.
Azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy csak a trad, a romantic és a cyber
létezik, mint kategória, mert ahogy a műfajokból is több lett az idők során,
úgy a kategóriák is bővülhettek. Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy a
kategóriákat az alapján hozzuk létre, hogy a sok-sok műfajból, amelyek a goth
zene ernyője alá tartoznak, melyiket preferálja valaki, ne pedig az öltözködés
alapján. Egy kedves barátnőm szavaival élve ugyanis gothok azért vagyunk, mert
goth zenét hallgatunk.
Talán népszerűtlen leszek ezzel a kijelentésemmel, de a képen láthatók
közül szerintem sok a mondvacsinált; két teljesen különböző szubkultúrát vonnak
össze, amelyek vagy zeneileg ütik egymást, vagy abszolút más mondanivalója van,
másért jött létre, más a célközönsége. Az ilyeneknél úgy érzem, hogy a tag nem
igazán tudja eldönteni, hogy ide vagy oda tartozik/akar tartozni; nem
köteleződött el igazán sem itt, sem ott, ezért innen is és onnan is kilóg egy
kicsit. Ezért inkább leteszi a voksát a goth mellett, és hozzábiggyeszt egy
jelzőt, amivel megkülönbözteti magát a többiektől.
Nézzük például az emo goth-ot. Az emo-t az én tinikoromban kapták fel,
előtte sem nagyon hallottunk róla (én gyerekfejjel biztos nem), azóta pedig
eltűnni látszik. A két szubkultúra közti ellentétet az alábbi South Park rész
tudja a legjobban elmagyarázni, beszéljen hát helyettem a videó:
Ugyan a goth és a grufti sem teljesen ugyanaz, ebben a tekintetben egy
kalap alá vehetjük őket. A lényeg tehát az emo goth-tal kapcsolatban: döntsük
már el, hogy (a videóból idézve) az egész világ van totál elb…va, vagy mi. A
kettő együtt nem működőképes, nem fér össze. Saját magunk és az utunk
keresésének időszakában semmi gond nincs azzal, ha ez is és az is tetszik, de
szerencsésebb egy idő után valamelyik mellett letenni a voksunkat. Vagy, ha ezt
nem akarjuk, inkább ne címkézzük fel magunkat; több embertől hallottam,
olvastam már, hogy ő nem sorolja be magát sehova, és ezzel sincs a világon
semmi baj. A címkéknek akkor van értelme, ha azonosak vagyunk vele.
Ugyanez a metalhead. A metalhead az – ahogy az elnevezés is mutatja – a
metal zene rajongója (ami nem egyenlő a rockerrel sem), nem a goth egy
változata. Szezon-fazon.
Ezeknek a szubkultúráknak a zenei háttere is elég messze áll egymástól, a
preferencia valamikor el fog billenni egyik vagy másik irányba – és ezzel megint
nem azt mondom, hogy a goth néhanapján nem hallgathat mást. A hangsúlyt a
preferenciára helyezném. Nem kell elitistának lenni és csak Bauhaust vagy
Siouxsie-t hallgatni naphosszat – ilyen is van, de a legtöbben hallgatunk mást
is. Ahogy azt sokszor, sok helyen hangsúlyoztam már: a goth zene mellett, nem helyett.
Hasonló a helyzet nálam a steampunk goth-tal, vagy steamgoth-tal. A
steampunk egy olyan, szerepjátékon alapuló szubkultúra, melynek képzelt világában a gőzgép a technológiai fejlődés csúcsa. Mi köze ennek a goth-hoz?
Szerintem semmi, azon kívül, hogy az öltözködésük hasonló a romantic
goth-okéhoz, csak barna. Zenei alapjáról nem tudok. Jobban belegondolva, ha a
kettőnek egymást nem ütő aspektusai vannak, akár össze is mosható. Viszont ebben
az esetben én inkább új szubkultúráról beszélnék, mint egyiknek vagy másiknak a
kategóriájáról.
Ugyanígy nehezen értelmezhető számomra a fetish goth, mint olyan. Ez a
BDSM- és a goth szubkultúra vegyítése lenne. A BDSM viszont teljes egészben
független a zenétől, ez bizonyos szexuális preferenciát jelöl, amihez meg
egyébként az utca emberének semmi köze nincs. Nem látom értelmét tehát annak,
hogy külön kategóriát kapjon. Hallottunk már fetish metalheadről? Fetish
rapperről? Ugye, nem? Akkor miért van fetish goth? Semmi értelme nincs.
Nem szerepel a képen a witchcraft goth, de azzal is hasonlóak az érzéseim.
Ha a boszorkányság, a mágia, vagy bármilyen spirituális tevékenység része az
életünknek, az általában a négy fal között történik, és független a zenei ízlésünktől.
Megintcsak: nincs witchcraft metalhead vagy witchcraft rapper (ez utóbbi sokkal
inkább azért, mert ehhez a témához nem is vonzódnak).
A Baby Batet pedig szerintem nem külön kategória, hanem a szubkultúrával
való ismerkedés első fázisa. Baby Bat az, aki érdeklődik a szubkultúra iránt,
de még nem találta meg a saját stílusát, a neki tetsző zenei műfajokat, a
megfelelő társaságot. Ebben a szakaszban lehetnek akár a már fent említett „emo
goth” emberek és bizonyos metalheadek is. Én például metalheadből indultam
néhány évvel ezelőtt.
Nem sorolnám fel a képről az összeset; a maradék nagyjából csak az
öltözködés miatt különül el, és akár valamelyik nagyobb alá is besorolhatók.
Például a victorian és a vampire a romantic egy-egy változata lehetne.
Szükséges-e ilyen szinten elkülöníteni a szubkultúra-tagokat? Ennyire
szerintem nem. Nagy kategóriákat talán azért érdemes alkotni, hogy a kívülállók
vagy a szubkultúrával épp csak ismerkedők könnyebben eligazodjanak; hogy
lássák, nem csak egyféleképpen lehet csinálni. Ha viszont túl sok a címke, az
megzavarhatja őket. Csak példaképpen, feleslegesnek találom új kategóriát
létrehozni egy bizonyos előadó kedvelőinek.
Magamat nemes egyszerűséggel a romantic kategóriába sorolom.
Szükséges-e valamelyikbe tartozni? Nem. Az sem szükséges, hogy
szubkultúrához tartozzunk, legyen szó bármelyikről. Nem gond, ha egyikbe vagy
másikba nem illünk bele, mert valamelyik írott vagy íratlan szabállyal nem
tudunk azonosulni. Lehetünk ettől szimpatizánsok, vagy alkothatunk egy újat.
Szubkultúrán belül vagy kívül, címkékkel vagy anélkül; a lényeg: találjuk
meg önmagunkat! S ha ez megvan, a többi már jönni fog magától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése