Néhány hete, egy szombati napon, melyen délután vidékre utaztunk, és emiatt a
nem főzés mellett döntöttem, a Nyugati aluljáróban levő Noodlemix-nél
ebédeltem. Magamhoz képest szolidan öltöztem: fekete tüll ruha, fekete magas
sarkú, csipke choker a nyakamon, a smink is csak egy piros szemhéjpúderből, a
szokásos tusvonalakból és pontsorból és egy piros rúzsból állt. Se fűző, se
nagy szoknya, igazán semmi különleges. Kikértem a mangós csirkémet; miközben
készítette, a kiszolgáló srác megkérdezte tőlem:
„- Te vámpír vagy?”
Az elmúlt időszakban sokszor
belefutottam ebbe a kérdésbe, így szokásommá vált helyeselni, és figyelni a
hitükben meghagyott emberek reakcióit. Így itt is azt feleltem,
„- Hát persze!”.
Válaszomra reagálva
elkezdte mesélni, hogy neki vannak ismerősei, akik tényleg annak gondolják
magukat, foguk is van és valami szektába járnak. Gondoltam, nem idegesítem
tovább, ezért annyi mondtam:
„- Nem, semmi ilyesmi, csak goth
vagyok.”
-„Akkor a Nightwish-t biztos
szereted.”
Ezt egy rövid felvilágosítás
követte arról, hogy az említett zenekar nem gothic metal, és egyáltalán nem
tartozik a goth zenék közé. Pedig ő így tudta. Rosszul tudta. És vele együtt
még nagyon sok ember rosszul tudja.
Kezdetben én sem voltam képben,
melyek is a goth zenék. A Nightwish-t valóban szeretem, (ezt a
srácnak nem mondtam meg, mivel nem akartam tovább bonyolítani a helyzetet),
nagyon régóta, a kedvenc nem goth zenekarom. Viszont amíg csak őket, és a metal
zene sokféle alműfaját hallgattam, nem neveztem magam goth-nak. Egy volt gimis
osztálytársam igen, de nemigen reagáltam erre, hadd mondja, én metalos vagyok,
és kész. Egyszer aztán szöget ütött a fejembe, hogy miért is mondja, és utána
néztem, kik is a goth-ok. A különböző külföldi oldalakról összeszedett infók
alapján stimmelt is a dolog, magát a zenét kivéve. (Hogy ne csak a levegőbe
beszéljek, itt egy link, ahol ezeket leírják. A Wikipediát nem szeretem referenciának
használni, de a zenék tekintetében az is jó.) Azóta már tudom, hogy ennek is
van neve: sötét dolgok iránt vonzódó, a mások által furcsának, bizarrnak
gondolt dolgok szeretete, ezekben meglátni a szépet, plusz azok a külsőségek és
belső tulajdonságok, amelyeket manapság a goth-oknak tulajdonítunk, csak a zene
más: ezek a darkok. (Természetesen a leírás nem teljesen pontos, csak az
egyszerűség, és azok kedvéért írom így, akik egyáltalán nem ismerik ezeket a
szubkultúrákat).
Ha viszont már elkezdtem kutatni,
úgy döntöttem, rendesen fogom csinálni, és felkutatok néhány zenekart, előadót,
műfajt, akiket és amiket a cikkek említettek, hogy lássam, tetszik-e. Akkor már
azt éreztem, (ahogy a cikkek is ezt sugallták), ha goth-nak akarom nevezni
magam, fontos, hogy a zenei oldal is a helyén legyen. Ha a talált zene nem
tetszik, maradok a metalos megnevezésnél, és legfeljebb azt mondom,
szimpatizáns vagyok. Végül tetszettek a zenék. Ezután nem sokkal, a
gólyatáborba írt bemutatkozó levelemben írtam le először: Egy goth lány vagyok.
Ennek 6 éve (te jó ég…).
Sajnos a fenti beszélgetést
időhiány miatt nem folytathattam tovább, de általában ilyenkor a rend kedvéért
el szoktam mondani, hogy ha a Nightwish nem, akkor mégis mi
számít goth zenének. Fordítva sem szeretem azt, hogy ha valamit rosszul tudok,
és ezt közlik velem, nem javítanak ki, nem mondják meg, hogy mi a helyes
verzió. (Például, ha a metamizol nem NSAID, akkor micsoda.)
Ha teljesen laikussal állok
szemben, azt szoktam mondani, hogy a goth zene olyasmi, mint a Depeche Mode. Ez
szokott működni, őket nagyjából mindenki tudja hova tenni; kik ők, milyen
hangzással. Tudom, hogy ez sem pontos, mert úgy tudom, hogy a Depeche Mode sem
feltétlenül sorolható ide erősítsen vagy cáfoljon meg, aki ezt
jobban tudja!), épp ezért mondom, hogy arra hasonlít.
Ha úgy gondolom, hogy a
beszélgetőpartner egy kicsit jobban ismerheti a műfajt, annak azt mondom, hogy
goth zene például a The Cure. Ha látom, hogy célba ért, akkor
sorolom a régi nagy neveket: Bauhaus, Sisters of Mercy, Siouxsie and
the Banshees, Joy Division, stb. Ha bármelyik mond valamit, jó, ha
nem, az sem baj, én tisztába tettem a dolgokat, ha neki van kedve, utána néz,
ha nincs, akkor nem. Ha egyszer megint a nyugati Noodlemix-nél ebédelek, és az
a srác szolgál ki, és lesz rá időm, ezeket neki is el fogom mesélni.
A műfajról legegyszerűbben azt
lehet mondani, hogy minden ide tartozik, ami a postpunk-ból alakult
ki: a gothic rock, a darkwave, az industrial, az EBM, ethereal wave, deathrock,
a teljesség igénye nélkül. A fent említett zenekarok mind ezen műfajok
valamelyikét képviselik. A műfajokhoz bevallom, hogy kevéssé értek, ezért
általában elhiszem a YouTube-nak, hogy ha valamit goth rock-nak jelöl, akkor az
az is. Ha pedig kétségeim támadnak a hangzást illetően, van kit kérdezzek.
Ha valaki rákeres a fenti
előadókra, és nem tetszenek neki a hallottak, akkor sem kell megijedni,
rengeteg új előadó is van a műfajban. Ahogy szoktam mondani, az én ’94-es
fülemben a ’78-as Bauhaus nem annyira felel meg, azért inkább az én születési
éveim körüli zenekarokat keresem. Az elitisták, akik szerint csak a régiek az
igaziak, ezen most felhördülhetnek. A jelenség más szubkultúrák és más műfajok
esetében is megfigyelhető (Nem is vagy te rocker/metalos, ha nem szereted a
Kalapácsot/Moby Dicket/Metallicát/Scorpionst/akármelyik nagy öreget ide
tehetném). Nem értek egyet vele, mivel a technológia fejlődésével sok
minden változik, és ha a műfaj követelményeinek megfelel valami, akkor oda
tartozik, ha új, ha régi.
Ez alapján felmerül a goth(ic)
metal elfogadása vagy el nem fogadása goth zeneként. Vegyes véleményeket
olvastam; valaki elfogadja, valaki nem. Én a magam részéről nem döntöttem még;
a fenti gondolatmenetet alapul véve, és azt, hogy ha a goth(ic) rock a
postpunkból jön, a goth(ic) metal pedig a goth(ic) rock-ból, akkor
tulajdonképpen a goth(ic) metal is a postpunk gyereke, vagyis inkább unokája,
kerülő úton abból származik, tehát miért is ne lehetne elfogadható. Ha viszont
azokra a zenekarokra gondolok, akiket ide sorolnak, pl Within
Temptation, Lacuna Coil, akkor viszont azt mondom, hogy mégse stimmel,
és inkább a nemre szavaznék.
Végezetül mutatok néhány példát a
régi és új előadókra. Én nem vagyok elitista, és nem mondom, hogy csak ezeket az
előadókat szerető emberek lehetnek a goth-ok. Ez csak egy iránymutatás akar
lenni, amin elindulva mindenki megtalálhatja a neki tetsző előadókat, akik
mellett aztán a komolyzenétől a rapig tényeg bármi megfér. A hangsúly itt
van: mellett. Nem helyett.
Bauhaus - Bela Lugosi's Dead
Sisters of Mercy - No time to cry
Siouxsie and the Banshees - Face
to face
London after midnight - Psycho
Magnet
Nine Inch Nails - The downward
spiral (ez egy album)
The Awakening - Dark romantics
Lacrimosa - Copycat
Blutengel - Morningstar
Ezt hallgattam írás közben: Lacrimosa
– Elodia album