Translate

2019. július 14., vasárnap

Tévhitek a goth szubkultúráról - A zene

Néhány hete, egy szombati napon, melyen délután vidékre utaztunk, és emiatt a nem főzés mellett döntöttem, a Nyugati aluljáróban levő Noodlemix-nél ebédeltem. Magamhoz képest szolidan öltöztem: fekete tüll ruha, fekete magas sarkú, csipke choker a nyakamon, a smink is csak egy piros szemhéjpúderből, a szokásos tusvonalakból és pontsorból és egy piros rúzsból állt. Se fűző, se nagy szoknya, igazán semmi különleges. Kikértem a mangós csirkémet; miközben készítette, a kiszolgáló srác megkérdezte tőlem:

„- Te vámpír vagy?”

Az elmúlt időszakban sokszor belefutottam ebbe a kérdésbe, így szokásommá vált helyeselni, és figyelni a hitükben meghagyott emberek reakcióit. Így itt is azt feleltem,

„- Hát persze!”.

 Válaszomra reagálva elkezdte mesélni, hogy neki vannak ismerősei, akik tényleg annak gondolják magukat, foguk is van és valami szektába járnak. Gondoltam, nem idegesítem tovább, ezért annyi mondtam:

„- Nem, semmi ilyesmi, csak goth vagyok.”

-„Akkor a Nightwish-t biztos szereted.”

Ezt egy rövid felvilágosítás követte arról, hogy az említett zenekar nem gothic metal, és egyáltalán nem tartozik a goth zenék közé. Pedig ő így tudta. Rosszul tudta. És vele együtt még nagyon sok ember rosszul tudja.

Kezdetben én sem voltam képben, melyek is a goth zenék. A Nightwish-t valóban szeretem, (ezt a srácnak nem mondtam meg, mivel nem akartam tovább bonyolítani a helyzetet), nagyon régóta, a kedvenc nem goth zenekarom. Viszont amíg csak őket, és a metal zene sokféle alműfaját hallgattam, nem neveztem magam goth-nak. Egy volt gimis osztálytársam igen, de nemigen reagáltam erre, hadd mondja, én metalos vagyok, és kész. Egyszer aztán szöget ütött a fejembe, hogy miért is mondja, és utána néztem, kik is a goth-ok. A különböző külföldi oldalakról összeszedett infók alapján stimmelt is a dolog, magát a zenét kivéve. (Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt egy link, ahol ezeket leírják. A Wikipediát nem szeretem referenciának használni, de a zenék tekintetében az is jó.) Azóta már tudom, hogy ennek is van neve: sötét dolgok iránt vonzódó, a mások által furcsának, bizarrnak gondolt dolgok szeretete, ezekben meglátni a szépet, plusz azok a külsőségek és belső tulajdonságok, amelyeket manapság a goth-oknak tulajdonítunk, csak a zene más: ezek a darkok. (Természetesen a leírás nem teljesen pontos, csak az egyszerűség, és azok kedvéért írom így, akik egyáltalán nem ismerik ezeket a szubkultúrákat).

Ha viszont már elkezdtem kutatni, úgy döntöttem, rendesen fogom csinálni, és felkutatok néhány zenekart, előadót, műfajt, akiket és amiket a cikkek említettek, hogy lássam, tetszik-e. Akkor már azt éreztem, (ahogy a cikkek is ezt sugallták), ha goth-nak akarom nevezni magam, fontos, hogy a zenei oldal is a helyén legyen. Ha a talált zene nem tetszik, maradok a metalos megnevezésnél, és legfeljebb azt mondom, szimpatizáns vagyok. Végül tetszettek a zenék. Ezután nem sokkal, a gólyatáborba írt bemutatkozó levelemben írtam le először: Egy goth lány vagyok. Ennek 6 éve (te jó ég…).

Sajnos a fenti beszélgetést időhiány miatt nem folytathattam tovább, de általában ilyenkor a rend kedvéért el szoktam mondani, hogy ha a Nightwish nem, akkor mégis mi számít goth zenének. Fordítva sem szeretem azt, hogy ha valamit rosszul tudok, és ezt közlik velem, nem javítanak ki, nem mondják meg, hogy mi a helyes verzió. (Például, ha a metamizol nem NSAID, akkor micsoda.)

Ha teljesen laikussal állok szemben, azt szoktam mondani, hogy a goth zene olyasmi, mint a Depeche Mode. Ez szokott működni, őket nagyjából mindenki tudja hova tenni; kik ők, milyen hangzással. Tudom, hogy ez sem pontos, mert úgy tudom, hogy a Depeche Mode sem feltétlenül sorolható ide erősítsen vagy cáfoljon meg, aki ezt jobban tudja!), épp ezért mondom, hogy arra hasonlít.

Ha úgy gondolom, hogy a beszélgetőpartner egy kicsit jobban ismerheti a műfajt, annak azt mondom, hogy goth zene például a The Cure. Ha látom, hogy célba ért, akkor sorolom a régi nagy neveket: Bauhaus, Sisters of Mercy, Siouxsie and the Banshees, Joy Division, stb. Ha bármelyik mond valamit, jó, ha nem, az sem baj, én tisztába tettem a dolgokat, ha neki van kedve, utána néz, ha nincs, akkor nem. Ha egyszer megint a nyugati Noodlemix-nél ebédelek, és az a srác szolgál ki, és lesz rá időm, ezeket neki is el fogom mesélni.

A műfajról legegyszerűbben azt lehet mondani, hogy minden ide tartozik, ami a postpunk-ból alakult ki: a gothic rock, a darkwave, az industrial, az EBM, ethereal wave, deathrock, a teljesség igénye nélkül. A fent említett zenekarok mind ezen műfajok valamelyikét képviselik. A műfajokhoz bevallom, hogy kevéssé értek, ezért általában elhiszem a YouTube-nak, hogy ha valamit goth rock-nak jelöl, akkor az az is. Ha pedig kétségeim támadnak a hangzást illetően, van kit kérdezzek.

Ha valaki rákeres a fenti előadókra, és nem tetszenek neki a hallottak, akkor sem kell megijedni, rengeteg új előadó is van a műfajban. Ahogy szoktam mondani, az én ’94-es fülemben a ’78-as Bauhaus nem annyira felel meg, azért inkább az én születési éveim körüli zenekarokat keresem. Az elitisták, akik szerint csak a régiek az igaziak, ezen most felhördülhetnek. A jelenség más szubkultúrák és más műfajok esetében is megfigyelhető (Nem is vagy te rocker/metalos, ha nem szereted a Kalapácsot/Moby Dicket/Metallicát/Scorpionst/akármelyik nagy öreget ide tehetném). Nem értek egyet vele, mivel a technológia fejlődésével sok minden változik, és ha a műfaj követelményeinek megfelel valami, akkor oda tartozik, ha új, ha régi.

Ez alapján felmerül a goth(ic) metal elfogadása vagy el nem fogadása goth zeneként. Vegyes véleményeket olvastam; valaki elfogadja, valaki nem. Én a magam részéről nem döntöttem még; a fenti gondolatmenetet alapul véve, és azt, hogy ha a goth(ic) rock a postpunkból jön, a goth(ic) metal pedig a goth(ic) rock-ból, akkor tulajdonképpen a goth(ic) metal is a postpunk gyereke, vagyis inkább unokája, kerülő úton abból származik, tehát miért is ne lehetne elfogadható. Ha viszont azokra a zenekarokra gondolok, akiket ide sorolnak, pl Within Temptation, Lacuna Coil, akkor viszont azt mondom, hogy mégse stimmel, és inkább a nemre szavaznék.

Végezetül mutatok néhány példát a régi és új előadókra. Én nem vagyok elitista, és nem mondom, hogy csak ezeket az előadókat szerető emberek lehetnek a goth-ok. Ez csak egy iránymutatás akar lenni, amin elindulva mindenki megtalálhatja a neki tetsző előadókat, akik mellett aztán a komolyzenétől a rapig tényeg bármi megfér. A hangsúly itt van: mellett. Nem helyett.

Bauhaus - Bela Lugosi's Dead

Sisters of Mercy - No time to cry

Siouxsie and the Banshees - Face to face

London after midnight - Psycho Magnet

Nine Inch Nails - The downward spiral (ez egy album)

The Awakening - Dark romantics

Lacrimosa - Copycat

Blutengel - Morningstar


Ezt hallgattam írás közben: Lacrimosa – Elodia album


2 megjegyzés:

  1. Üdvözlet! Most találtam rá erre a blogra, és máris olvasgatni kezdtem! Nagyon jó látni, hogy vannak még dark-goth emberek, kell is az utánpótlás! A ti életstílusotok az egyik legvonzóbb és legtisztább, nem is lepődtem meg rajta különösebben, mikor megtudtam, hogy a stílusaink között szövetség van :)
    Ha gothic zenéről van szó, én főleg Tristania-t hallgatok. Ahogy mondod, a "nájtvis" túlságosan világi. Nem rossz, de nem is annyira gothic.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a kedves szavakat, jó böngészést kívánok a blogon! :)

      Törlés