Kevés olyan hölgyet ismerek szubkultúrán belül, aki ne élne-halna a
fűzőkért. A legtöbben, ha nem is minden nap, de eseményeken, fotózásokon
előszeretettel viseljük. Miért? Mert különleges. Mert megosztó. Mert gyönyörű.
Mert nőies. Mert jól kombinálható. Mert segít egyenesen tartani a hátat. És nem
utolsósorban: mert formáz!
Ezt a ruhadarabot mindenki ismeri, aki egyszer is látott viktoriánus korban
játszódó filmet, vagy jártas a régebbi korok divatjában. A többség nincs túl jó
véleménnyel róla: egészségtelen, kényelmetlen, stb. Talán azt nem is tudják,
hogy a mai kor fűzőinek nem egészen ugyanaz a funkciója, mint az őseiknek.
Ma már ezt a ruhadarabot nem fehérneműként, hanem önálló felsőként, vagy a
blúz kiegészítőjeként viseljük. Ez részben a fűző kialakításától, részben
egyéni döntésünktől függ. A teljes alakos fűzőket hordhatjuk önmagukban (még
melltartó sem kell hozzá), hidegebb időben, vagy ha nem szeretnénk láttatni a
vállunkat, hátunkat, akkor boleróval, illetve bármilyen blúz fölé is
felvehetjük. A derékfűzőket, melyek mell alatt végződnek (vagy kezdődnek, attól
függ, melyik irányból nézzük), szinte csak valamilyen másik felsőrész felett
viseljük. Én legalábbis. Vannak viszont nálam merészebbek is, akik például csak
szegecses melltartót, vagy egy necc felsőt (és fekete melltartót) vesznek
felülre. Fesztiválon simán elfér ez is, de aki a hétköznapokban jelenik meg
így, annak is egészségére.
Egyénileg változik, hogy ki mennyire szereti karcsúsításra használni a
fűzőjét, és persze típustól is függ, hogy az adott darabbal milyen mértékben
lehet ezt megtenni. Műanyag merevítőkkel rendelkező fűzővel kevésbé,
acélmerevítőssel számottevően lehet a derekat formázni. Akár kicsit húzzuk meg,
akár nagyon, a homokóra alakot biztosítja annak is, akinek a genetika nem ilyet
adott. Az ún. waist training lényege pedig pontosan az, hogy fokozatosan egyre szorosabb befűzést alkalmazunk, ami a derék karcsúsodását (extrém esetben deformitásokat) eredményezi. Fontos, hogy túlzásokba ne essünk, és az egészségünket ne veszélyeztessük csak azért, hogy a vékonyabb derekat magunkénak tudhassuk!
Személy szerint én nem szeretem a saját derékméretemnél szorosabbra
húzni; a kezem mindig aláfér, ahogy ezt demonstrálni is szoktam. Egyrészt fáj,
másrészt azon szerencsések közé tartozom, akik az arányaikat tekintve
közelítenek a 90-60-90-hez (habár én mindhárom számot felülről súrolom).
Kérdezhetitek, hogy akkor minek nekem fűző. Hát azért, mert hiába a homokóra
alak, ha alacsonyra nőttem, és bár vékony, de rövid derekat kaptam, ami nagyon
könnyen el tud veszni a nem megfelelő öltözékben. A fűző segít abban, hogy
hosszabbnak láttassa a derekamat, ezáltal kiemelje azt, amit a természet
egyébként megoldott. Elég lenne egy megfelelően elhelyezett öv is, viszont az
nem takarja a számomra problémás részeket (az alhasamat), a fűző viszont
igen. Plusz, ahogy már fentebb is említettem, segít egyenesen tartani a
hátamat, ami nekem a gerincferdülés miatt is jó, és azért is, mert nélküle
hajlamos vagyok a hanyag tartásra. Természetesen az erősítő tornát és a
gyógyfűzőt nem helyettesíti azok esetében, akiknek ezek valamelyikére szükségük
van.
Hogy kapok benne levegőt? Hogy tudok benne enni? Lehajolni, cipőt kötni? A
válasz: egyszerűen. Megszoktam, megtanultam. Minél többször viseli az ember lánya, annál
kevésbé lesz fontos a fűző és a cipő felvételének sorrendje. Énekelni is
megtanultam benne, ami speciálisabb légzést igényel. Az egyetem alatt és az
első munkás évemben szinte minden nap viseltem fűzőt. Derékfűzőkből egy kisebb
gyűjteményem van már, és tavaly beszereztem az első teljes alakos acélmerevítős
darabot is. Az utóbbi időben, ahogy megszaporodtak az énekes napjaim, ezen a
szokásomon lazítottam. Kóruspróbára és magánénekre már inkább fűző nélkül
megyek – ugyan megtanultam, hogyan lélegezzek megfelelően akkor is, ha rajtam
van, egyszerűbb, ha nincs. Nagyobb étkezéseknél szintén előnyösebb. J
Végezetül álljon itt néhány kép rólam, hogy lássátok, nem olyan borzasztó
ruhadarab ez. A képeket korábbi bejegyzésekben, egyéb felületeken már láthattátok.
