Utolsó kötet, a visszaszámlálás már a végéhez közeledik, így Lilith és a gruftik kalandjai is a lezárás felé tartanak a démonok által lakott Budapesten. Sietnem kellett ezzel a kötettel, hogy a kihívás végére befejezzem a sorozatot. Egy kicsit ez rá is nyomta a bélyegét az olvasási kedvemre; szívem szerint az új Kinget kezdtem volna, de sajnos szabadidővel nem álltam úgy, hogy előre vehessem. A 3…2…1… így végül egy kicsit kényszerből került le a polcról.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 268
Az olvasás ideje: 2022. április 23. – 2022. május 1.
Az előző kötet vége ismét
választás elé állította az olvasókat: el kellett dönteni, hogy a Fedevad uralta
Budapesten vagy Synerella temetővárosában szeretnék folytatni a történetet.
Határozottan emlékszem, hogy én anno a Fenevadra szavaztam; most is csak azért
tennék másként, mert kíváncsi vagyok, hogy ugyanez a végkifejlet hogy jött
volna elő az elmúlás tényét teljesen kifacsartan (olykor elég mókásan)
értelmező temetővárosban. A Fenevad Városa viszont tökéletes alapot
szolgáltatott a befejezéshez.
A harmadik kötetben minden van:
ismét egy árulás, Lilith újra elszakad a társaságától, megelevenedik a Biblia,
és természetesen a szerelmi szál sem marad el.
Ismét megbizonyosodhattam róla,
hogy Gyula bácsi világépítésben zseni. Ez a Budapest megint egy kicsit más;
vannak démonok, mindenki látja őket, de együtt élni eggyel kiváltság, valami,
amire mindenki vágyik. Ezért megjelenik egy újfajta embertípus, a démonzabráló,
aki erőszakkal űzi ki a démont a gazdatestből, hogy a sajátjába kényszerítse
azt. Ugyanígy megjelennek olyan démonok is, amelyekről eddig nem volt szó, mint
például a fób démonok, amelyek tulajdonképpen a leképezései egy mentális
rendellenességnek. Gyakorlatilag minden démon, amire a mi világunkban azt
mondjuk, hogy nem teljesen normális, legyen szó viselkedésről vagy
jellemvonásról.
Ugyanígy a bibliai vonatkozások is beépítésre kerültek; hogy mennyre vannak
kifacsarva, azt nem tudom megítélni, mivel magát a Bibliát nem ismerem, de
alapvetően úgy érzem, hogy helytállók, még ha nekem sok is volt már.
Az események sora sokáig mintha
minden logikát nélkülözne; mi ez az árulás már megint, miért csinálják ezt a
gruftik, ki a jó és ki a rossz ebben a történetben, vagy megint csak egy hagymázas
álomról van szó? Az utolsó fejezetben végül mindenre magyarázatot kapunk, és
elvarródnak a szálak, nekem mégsem tökéletes a lezárás. Azon a ponton számomra
megbicsaklik a logika, hogy Liyliyth jelenlétét szerintem korábban is kellett volna
már nyomokban érezni. Nekem ez egy kicsit olyan volt, mintha valami utólag kitalált
dolog lenne, ahogy az eseményekre adott magyarázatnál is ez volt az érzésem.
Mintha nem lett volna megfelelően előkészítve. Ettől eltekintve szerintem a
lezárás méltó a sorozathoz; nem lehet egy teljesen démonmentes világban élni, csak
azt kell magunkban tudatosítani, hogy minden ember jó – csupán a benne élő
démon gonosz.
Örülök annak, hogy megtaláltam ezt
a kihívást, és a hatására újra visszatérhettem ebbe a világba. A megjelenésemre
kimondottan jó hatással volt, kezdek visszatalálni ahhoz, aki igazából vagyok. Ezúton
is még egyszer köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megmutatta nekem az
önmagamhoz vezető utat kamasz éveimben, és most megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése