Folytatódnak a démonvadász kalandok. Az olvasók azt választották, hogy Lilith és a démonlakta Város történetét szeretnék a továbbiakban nyomon követni – nem emlékszem már, hogy én anno szavaztam-e, de ha igen, biztosan én is a Lilith szót küldtem el a megadott e-mailcímre. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ma már lehet, hogy másképp tennék, de ettől eltekintve nem okozott csalódást a folytatás.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 344
Az olvasás ideje: 2022. április 18. – 2022. április 23.
Az események fonalát röviddel az
előző kötet második Zéró fejezete után vesszük fel. Lili meggyógyult, a démonok
eltűntek, és úgy tűnik, új, nyugalmas szakasz kezdődik az életében. Ha lát is
egy-egy árnyat, elhessegeti, olyan látomásként fogva fel, ami egy régi életből
maradt hátra, és hamarosan elmúlik. Vagy mégsem?
A múlt egyre jobban kísérti, míg
végül a köd eloszlik, s Liliből újra Lilith válik. A Város viszont
megváltozott. A démonok még mindig itt élnek, viszont a többség számára
láthatatlanok; csak azok láthatják őket, akik valamilyen mágikus tevékenységet
folytattak, amikor a Fenevad átvette az uralmat, oldalán Synerellával, a
halandóból lett démonnővel. A gruftiknak így már két ellenséggel kell számolniuk,
ha meg akarják akadályozni, hogy a Fenevad eltörölje a Végítéletet.
Kissé érzem a középső kötet hatást; habár még mindig egy remekül felépített világgal van dolgunk, nem volt annyira pörgős a cselekmény, sokszor tűnt úgy, hogy egy helyben toporgunk, hogy Lilith bármerre indul, falakba ütközik. Néhol már idegesítő volt a tehetetlensége, hogy mindig Xilkának vagy Enoch gyermekének kellett rászólnia, hogy mozduljon már, és bosszantóak voltak az újabb és újabb akadályok is. Talán épp ezek miatt sem maradtak meg bennem olyan aprólékosan ennek a kötetnek az eseményei, csak a legfontosabbakra emlékeztem – mint például az árulóra. Arra viszont, hogy Lilith anyja ennyire kifordul magából, már nem. Ezt a momentumot egyébként még most sem igazán értem.
Rettenetesen zavaró volt az is,
hogy Lilith még mindig nem volt képes eldönteni, hogy mit is akar az életétől,
hova akar tartozni, vállalja-e a küldetést, ami azzal jár, ha a gruftikhoz
csatlakozik. Bár tudtam, hova lyukadunk ki, valahol belül még mindig szurkoltam
neki, hogy hamarabb térjen észhez, már csak azért is, mert a gruftik menők. A
démonvadászat is az. Bevallom, a vallásos vonal, ami nagyjából a kötet közepén
jelenik meg, nekem sem jön be, de pontosan ebből a sorozatból tudom, hogy ha az
egyik pólusban hiszek, akkor a másikban is kell, illetve ha egyikben nem, akkor
a másikban sem. S ha már a Fenevad bekerült a képbe, akkor a Legfelsőbb
Hatalmat se lehet kihagyni a buliból. Egyébként is érdekes a csavar a Jelenések
könyvével és a Fatimai Jóslattal.
Miközben Lilith még mindig a saját
útját keresi, a Fenevad és Synerella is dolgoznak a maguk tervén; hadsereget
verbuválnak, melynek segítségével remélik legyőzni nemcsak a gruftikat, hanem
az egykori szövetségest is. Az olvasó tehát nem is két, hanem három oldalnak is
szurkolhat, lelkivilágának megfelelően. A
végső összecsapás kimeneteléről végül Lilith-nek – egészen pontosan a
megjelenéskori olvasóknak – kell dönteni.
Ha nagyon a leírtak mögé szeretnék
nézni, akkor azt mondom, hogy ez a kötet tulajdonképpen erről szól: a
választásról, a döntésről, hogy melyik utat járjuk be. S megeshet, hogy nem jó
és rossz, hanem rossz és rosszabb között kell választani. A sorsunkat mégis
azzal alakítjuk, ha ezeket a döntéseket meghozzuk – hogy jól vagy rosszul
döntöttünk, azt majd az idő megmondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése