Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy honnan jött nekem a goth stílus, azonnal rávágom ennek a könyvnek a címét. Mert ez az igazság. Ez volt az, ami aktiválta/bekapcsolta/felébresztette; ami elindított egy úton afelé, hogy önmagamat megtaláljam.
13 évesen olvastam először, amikor megjelent, még a Bendegúz nevű, általános
iskolákban jelen levő olvasós, szövegértős játék/verseny könyvajánlója kapcsán
találtam rá; azonnal megfogott, az alapötletet már akkor is zseniálisnak
tartottam.
Évekkel később, már egyetemistaként újraolvastam, akkor is nagyon tetszett, és
már a szimbolikáját is jobban megértettem.
Év elején találtam egy molyos kihívást a trilógia elolvasására. Meg is jött a
kedvem, elvégre már rég volt, és arra is kíváncsi voltam, hogy az első
olvasáshoz képest több mint kétszer annyi idősen milyen élmény lesz. Gyula
bácsi 2019-ben szerzett aláírása az első oldalon pedig plusz hozzáadott értéket
képvisel.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 306
Az olvasás ideje: 2022. április 12. – 2022. április 17.
Ezzel az olvasással harmadszor léptem
be a démonlakta Budapestre; kellemes nosztalgia öntött el, mint amikor egy
olyan helyet látogat meg az ember, amit jól ismer, de már nagyon régóta nem
kereste fel.
Jól esett újra Lilith szemén
keresztül látni a város lakóit megszálló démonokat, a Krisztina körúton
furikázó gőzjárgányokat, a Város által foglalkoztatott alsóbb kasztokba tartozó
egyéb ördögfattyakat. Böszörményi egy lenyűgöző világot épített fel –
természetesen a megfelelő ismeretanyag birtokában. Mindent, amit a mi
világunkban ismerünk, leképezett ebbe a sötét, időnként steampunk hangulatú
Városba. Az alkoholt lávalöttynek hívja, az iskolai jegyeknek is megvannak a
maguk nevei, mint például akasztófa, szöges kaloda vagy tüzes trónus, a hatóság
emberei pedig a grammatonok. Maguk a démonok, akiket az emberek önként (vagy
kényszerűen a 18. születésnapjukon) magukba fogadnak, szintén egy-egy olyan
tulajdonság vagy viselkedésmód e világbeli mása, amelyekkel a mindennapi
életben találkozunk. Nem kell bemutatni az alkesz démont, szintén kevés
magyarázatra szorulnak Abbaddon fattyai, akik látványos izmokkal ajándékozzák
meg a gazdájukat, cserébe felfalva a szürkeállományukat, vagy az asmo démonok,
akik lélegzetelállító külsőt kölcsönöznek annak, aki hordozza őket, egyúttal
vásárlási mániába hajszolva őket.
Amikor elképzelem a leírtakat, egy
fekete, illetve a szürke különböző árnyalataiban játszó Várost látok. Komor és
nyomasztó, de tulajdonképpen élvezem, amit látok. S mikor felnézek a könyvből,
én is látni vélem a körülöttem levők vállán a maguk kis démonját.
Sokkal inkább a leírásokban
merültem el, mivel a cselekményt már ismertem. Ha nem is emlékeztem tisztán
minden részletre, olvasás közben minden beugrott, semmi sem hatott idegennek.
Ahogy elsőre, most is a ködgruftik ruházatának bemutatása és Lilith átalakulása
tetszett a legjobban.
Maga a cselekmény nem túlzottan
bonyolult, mondhatni, egy teljesen átlagos felnövéstörténet eleje. Amiről
tulajdonképpen szól, az egy tizenéves lány harca a saját belső világával és a
környezetével, útjának keresése, és a vágy, hogy tartozzon valahova egy olyan
világban, amelyből szíve szerint leginkább elszökne. Sokan tudunk ezzel
azonosulni. Minél inkább kívülállónak éreztük magunkat a saját tizenéves éltünk
közösségében, annál jobban megértjük, miért akarta Lilith mindenáron elkerülni
a saját Megszállását.
Azt hiszem, nagy szerencsém, van,
hogy a megjelenésekor, a megfelelő életkorban már olvastam a könyvet; 15 évvel
később már láthatóan nem én vagyok a célközönség. Lilith ingadozásai és a
játszmák eléggé idegesítettek, és rendkívül zavart az is, hogy nem tudott
senkivel őszinte lenni és képtelen volt azokban megbízni, akik láthatóan
segíteni akarták őt.
Talán öregszem, talán az azóta
olvasott könyvek teszik, de a legjobban a két Zéró fejezet tetszett. Ezek
tulajdonképpen magyarázatot adnak az addig történtekre; egy valóságosat, amely
a mi világunkban is hihető – az igazat megvallva, egy kicsit a Viharszigetre emlékeztet
ez a megoldás; ettől is érzem olyan zseniálisnak.
A megjelenés idején még jelentősége volt annak, hogy kettő van; akkor mi,
olvasók dönthettük el, hogy melyik folytatást szeretnénk olvasni. Ha ma
választhatnék, a másik fejezetcímet küldeném el a megadott e-mailcímre.
Nagy szerepet játszott ez a könyv
abban, hogy a saját utamat megtaláljam, hogy rájöjjek, ki vagyok, vagy ki
akarok lenni. Megmutatta a szubkultúrát, amelyhez tartozni akartam, és amelyhez
tulajdonképpen ma is tartozom, még ha mostanában bizonyos okokból ezt nem
hangoztatom.
Szeretettel ajánlom ezt a sorozatot minden fiatalnak, aki egy kicsit is úgy
érzi, hogy kilóg a sorból. Ne féljetek! Lehet, hogy a sorral van probléma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése