Albus, alias a Professzor úr kezd felbátorodni. Éjszaka eléggé eleven volt, állandóan zörgött valamivel; vagy a használaton kívüli coax kábelt szerelte, vagy az ágy alatt tárolt bőröndöm cipzárját pofozta, vagy az almot kaparta, néha evett… Nem mondanám, hogy kipihentem magam. Leheletnyi bátorságát tanúsítja még, hogy ma a reggelije elfogyasztásával már nem várta meg, hogy kimenjek a szobából; én az ágy másik végén ültem, a tálkájának háttal, mire ő előmerészkedett. Na de amint megfordultam, fedezékbe vonult. Szerencsére az étvágya jó.
Nem úgy Hyggéé. Ő most a finnyás korszakát éli, csak ő tudja, mit enne
éppen, de hogy azt nem, ami van, az biztos. Ma az ajtó iránti érdeklődése lanyhább,
csak egyszer jött oda, amikor bent voltam. Válaszul résnyire nyitottam az
ajtót, kezemben a hordozóval, amire elszaladt.
Albust az ágyam bitorlásán sikerült ismét rajtakapnom; elképzelhető, hogy az egész napot ott töltötte. De hiába próbáltam becserkészni, mesterien tér ki előlem és telepszik meg olyan helyeken, ahol nem érem el. (A képet közelítéssel készítettem.)
Szerettem volna a szemébe cseppenteni, és egy kis szagmintát venni, de nem jártam sikerrel. Jobb híján a tálkáját dörzsöltem meg egy kicsit az ujjaimmal, ezután próbáltam Hyggéhez közelíteni. A szobából kijövet kaptam a szokásos panaszos nyávogást, aztán egy kis fújást és morgást is, szerencsére nem túl intenzívet.
Nem tudom
megállapítani, hogy ez jó jel vagy sem; az jó, hogy nem menekült el a kanapéba
ordítani, annak viszont nem örülök, hogy nem szimpatizál Albus szagával. Túl
erős lenne az első találkozás élménye?
Erősen gondolkozom, mi legyen a következő lépés. Hagyjam-e egy kicsit nyugodni a kedélyeket, vagy tegyem ki a hordozót egész napra az előszobába, amíg nem vagyok itthon? Szerintetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése