Némi késéssel jelentkezem a tegnapi nap nem túl sok eseményéről. Valószínűnek tartom, hogy az én napom zsúfoltabb volt, mint a cicáké.
A reggel valóban eseménytelenül telt, Hyggét ezúttal még az alomtakarítás is hidegen hagyta. Albus az éjszaka folyamán is gyakrabban merészkedett elő, és reggel is többször láttam a csukott ajtó mellett elhaladva egy homályos fehér foltocskát. A nap további részére magukra maradtak, én késő este csatlakoztam hozzájuk.
Hygge folyamatosan a hálószobaajtónál téblábolt, alig tudtam megakadályozni, hogy besurranjon. Szegénykémnek hiába mondom, hogy az ő érdeke is, hogy ne találkozzon még a kisöccsével. Mindenesetre a tiltott szoba és lakója még a vacsorájánál is jobban érdekelte.
Meghallotta ugyanis, hogy Albus játszani kezdett valamivel, ami pontosan úgy hangzik, mint amikor ő pofozza a kedvenc, pizzás dobozból származó műanyag játékait (amelyeket magunk között csak donpepéknek nevezünk). Az ajtótól tisztes távolságból hallgatózott, majd a küszöbig nyújtózkodva figyelt egy ideig, aztán megunta. Semmilyen egyéb reakció nem történt. Nem is akartam már aznap semmivel sokkolni. Nem kell minden nap megsértődnie rám.
Fotót sajnos nem tudtam készíteni egyikükről sem, pedig mindkettőjük nagyon aranyos volt; Hygge az ajtó szaglászásával, Albus pedig az ágyam bitorlásával. Azt hiszem, túl lassan kapok észbe, hogy fotózni kellene. Legközelebb jobban résen leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése