Cicanapló: Hygge és Albus kalandjai - Az összeszoktatás - 2. nap

Valóban nyugodalmas éjszakánk volt. Hallottam időnként, hogy Albus mocorog, kaparászik, eszik, de semmi különös. Hajnalban aztán megébredtem arra, hogy valami határozottan élőt érzek a térdhajlatomban.  Felemelkedtem, és megláttam Albust. Sejtelmem sincs, hogyan, de felküzdötte magát az ágyra és úgy telepedett le, hogy hozzám érjen. Sajnos annyira még nem nyertem el a bizalmát, hogy meg is tudjam simogatni, de bízom benne, hogy lassacskán ez is menni fog.

Hyggének annyit engedtem még este és ma reggel is, hogy a résnyire nyitott hálószobaajtónál szaglásszon. Majd miután mindenki megkapta a reggelijét (köztük én is), magukra hagytam a cicákat és elmentem dolgozni. A nap vége felé kezdtem el azon pörögni, hogy nehogy Hygge megtalálja a módját, hogy kinyissa azt az ajtót, és nehogy valami csúnyaságra menjek haza. Próbáltam magam nyugtatni, hogy ennek az esélye gyakorlatilag nulla, de mégis nagy megkönnyebbülés volt arra hazajönni, hogy minden úgy van, ahogy hagytam (leszámítva az etetőket, amelyek természetesen kiürültek).

Albust az egyik, az ágy melletti szőnyegen pihengetve találtam; sajnos, mire teljes testtel beléptem a szobába, elszaladt.

Hyggénél megpróbálkoztam egy újabb lépcsővel: kihoztam a hálóból a hordozót, amelyben Albus érkezett, és odacsaltam Hyggét, hogy ismerkedjen vele, én pedig figyeltem a reakcióját. Fél percig szaglászta kívül-belül, majd úgy döntött, hogy továbbra sem szimpi és továbbra is fél tőle, ezért nagy vernyákolással bevette magát a kanapéba. 

 

Hát ez nem jött be.

Saját hallásom épsége és lelki nyugalmam megőrzése érdekében békén hagytam, tettem tovább a dolgomat. Nagyjából fél óra elteltével elő is jött, látszólag különösebb sértődés nélkül. Azóta is nyugi van. 

Ha bemegyek Albus szobájába valamiért, kifelé jövet panaszos nyávogást és bociszemeket kapok. Féltékenység? Hiszti? Félelem, Szerintem nagyrészt az első kettő, és egy kicsi az utóbbiból, az agresszió nem biztos, hogy valódi. Majd elválik a következő napokban. A türelem pedig békés cicákat terem.