Hygge estére megbékélt, és a cuccai is visszakerültek a helyükre. A
csukott hálószobaajtón keresztül hallottam, hogy játszik – ahogy máskor is.
Albus az éjjeliszekrény alatt töltötte az éjszakát; valószínűleg el sem mozdult onnan, mert reggel is ott találtam meg. Ezúttal könnyen kézbe tudtam venni, kapott szemcseppet, és egy kis simit, amire hálásan dorombolt – most először. Ezt jó jelnek vettem. Még egyszer megmutattam neki az enni- és innivalót és az almot is, de egyik iránt sem mutatott érdeklődést. Később újra becserkésztem, és megpróbáltam kézből etetni. Amikor rájött, hogy amit adok neki, az jó, már nem kérette magát, szinte mindent befalt a tálkából, ettől egy kissé fel is élénkült.
Hyggét időközben lassanként szoktatom Albus szagához; zsebkendővel
megdörzsölöm a kiscica pofiját, és a zsepit megmutatom Hyggének. Vagy, ha
megsimogattam a kicsit, a kezemet nyújtom oda. Haladásnak könyvelem el, hogy
Őnagysága már nem morog, némi nyávogással és egy kis fújással reagál.
Egyébiránt nagyon kíváncsi, szeretne bejönni a hálószobába, de még nem tartom
jó ötletnek ismét összeengedni őket. Addig is meg kell elégednie azzal, hogy a csukott ajtónál szaglászhat egész nap.
Délelőtt mindkettőjüknek bevásároltam; Hyggének felnőtt, Albusnak
junior macskaeledelt. Utóbbival már könnyebb dolgom van, anno Hyggén
kísérleteztem a márkákkal, Albuson már annyira nem fogok.
Délutánra Albus megtalálta az almot is - persze ehhez kellett egy
baleset (nyilván nem az utolsó), ami után rá kellett vezetni, hogy melyik is a
WC, de most már legalább van róla fogalma. Mind a nedves, mind a száraz eledelt
szépen elfogyasztotta, de továbbra is bujkáló életmódot folytat.
Hygge viselkedése a nap folyamán teljesen olyan volt, mint máskor, ma nem mutatott agressziót. Némi félelmet látok rajta, amikor a hálószobából kijövök, de semmi többet. Az irányomban érzett sértődöttségét is félretette, újra jóban vagyunk. Az éjszaka remélhetőleg nyugodt lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése