Cicanapló: Hygge és Albus kalandjai - Az összeszoktatás: 5. nap

Reggel  be kellett vinnem a kisebb kaparófát a hálószobába. Albusnak megérkezett az igény a karmolászásra, és ezt különböző tárgyakon próbálta kiélni az éjszakai órákban; az ágy lábán, a komódon, az alomtálcán. Pechjére – nekem inkább szerencsémre – az összes felület, amin próbálkozott, csúszós, ellenben elég idegesítő hallgatni. Hogy napközben megtalálta-e az új célszerszámot, azt nem tudom, de majd ma éjjel kiderül.

Barátnőm tanácsára a hordozót pedig kihoztam a hálóból, és letettem az előszobában a régi helyére. Magam is erre hajlottam már; az volt a tervem, hogy leteszem, majd elmegyek dolgozni. Hygge meg úgy éli ki a hisztijét, ahogy akarja.

Meg is mondtam neki:

„Cica, kitettem ide a hordozót, és most elmegyek dolgozni. Tessék vele ismerkedni. És nem megsértődni. Okés?” 

Ezt kaptam válaszul:

Indulás előtt még megjegyeztem, hogy lehet, hogy estére bele is fog ülni abba a hordozóba.

Ahogy közeledett a hazautazás órája, egyre inkább azon kezdtem pörögni, hogy vajon milyen állapotokat találok itthon. Nekem rontó macskát, felfordulást, feltakarítandó szeretetcsomagokat? A biztonság kedvéért felszerelkeztem egy kis macskamentával, és Albus is kapott egy saját kislabdát.
Az ajtón belépve csend és nyugalom fogadott, és egy cirmos cica, aki érdeklődve figyelte, ahogy lepakolok és leveszem a cipőmet. Megszaglászta a hordozót is, majd minden reakció nélkül arrébb ment. Se hiszti, se bosszú. Nagyon nagy dicséretet kapott, és persze jutalomfalatkát is. A macskamentát azért bevetettem a hordozón és a hálószoba küszöbének mindkét oldalán. Meglátjuk, miben segít. Hyggének tetszik, úgy látom.

Gbvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff

Ezt ő írta bele.

A kíváncsisága a csukott ajtó és lakója iránt töretlen, talán még egy kicsit nagyobb is, mint az elmúlt napokban. Sajnos a válasz még mindig ugyanaz a nagy szemekre: Nem mehet be. Még nem. Viszont a hordozóba tényleg beleült.

Albus ma az eddig megszokottnál is rejtőzködőbb, ami nem is csoda, hiszen ma megismerkedetett a porszívóval. Vagy legalábbis a hangjával. Most már ketten félnek tőle.
Nagyon szeretném már őt is dédelgetni, de sajnos nem úgy tűnik, hogy ez egyhamar eljön. Akárhogy is, én türelmes vagyok. Egyszer úgyis velem alszanak majd mindketten.