Erre a könyvre már akkor nagyon kíváncsi lettem, amikor még csak a megjelenését harangozta be a kiadó. Főként az orvosi része érdekelt, de a lelki oldalra is kíváncsi voltam. Meggyőződésem volt, hogy ez egy olyan könyv, amit végig lehet sírni.
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 326
Fordító: Bándi Eszter
Az olvasás ideje: 2021. február 16. – 2021. február 20.
A fülszöveg:
„Vincent volt az első a történelem során, aki átültetett méhből jött világra.
A Vincenthez vezető út Malinról szól, akinek tinédzserkorában megmondták, hogy
sosem lehet gyermeke, mert méh nélkül született.
Claesról szól, aki megtalálta élete szerelmét, de súlyos döntésre kényszerült,
amikor kiderült, hogy a nőnek nincs méhe.
Malinról és Claesról szól, akik küzdöttek azért, hogy saját gyermekük lehessen,
ez pedig elvezette őket egy bizonytalan kimenetelű kísérlethez.
Ewáról szól, aki úgy döntött, felajánlja a méhét, és ezzel kiteszi magát egy
hosszú és kockázatos műtétnek.
Mats Brännström professzorról és a kutatótársairól szól, akik a kételkedők, az
etikai dilemmák és az állandó kudarcok ellenére végül új reményt adtak a világ
gyermektelen párjainak.”
A borító:
Nagyon
aranyos a fotó Vincentről, és tökéletesen illik a témához a babakék szín. Remek
választás!
Így tetszett:
Egy
nő két dologért képes bármit megtenni a világon: először azért, hogy ne legyen
gyereke, majd pedig azért, hogy legyen. Ez a történet az utóbbiról szól.
Nem kellemes érzés szembenézni azzal, ha valami a testünkben rendellenes –
ezt mindenki tudja, akinél valamilyen tartós betegséget állapítanak meg.
Némely, a normálistól eltérő állapotok könnyen traumatizálhatják azt, akinél az
adott rendellenességet megállapítják. El sem tudom képzelni, mit érezhetett
Malin, amikor kiderült, hogy méh nélkül született.
A tudomány akkori állása szerint erre nem létezett megoldás; ha szülővé akart
válni, az örökbefogadás vagy a béranyaság jöhetett szóba. Az előbbi problémás,
az utóbbi a hazájában illegális. Patthelyzet. Nem maradt más, mint megbékélni a
tudattal, hogy gyermektelenül kell élnie. Óriási lelki teher ez egy olyan
nőnek, aki szeretne családot. Ugyanígy nem egyszerű annak a férfinek sem, akit
párjául választ.
A tudomány oldaláról: minden nagy felfedezés egy hirtelen ötletből jön. „Tényleg, miért is nem lehet méhet
átültetni? Megpróbálta már valaki?” Nem kis elhivatottság, mondhatni
megszállottság szükséges ahhoz, hogy egy ilyen ötletet meg is tudjanak
valósítani, és még ilyenkor sem garantált, hogy sikerrel járnak. Csodáltam az
orvosok kitartását, hogy a sok kudarc ellenére nem adták fel, nem voltak
hajlandók feladni a projektet, amíg nem tudják a kívánt eredményt felmutatni,
vagy amíg be nem bizonyosodik, hogy reménytelen a vállalkozásuk.
A sikerhez vezető út mindkét oldalon rögös és viszontagságokkal teli.
Szívszorító látni a sok kudarcot, ugyanakkor az ember erőt meríthet abból,
ahogy minden alkalommal felálltak a padlóról.
Párhuzamosan követjük Malin és Claes, valamint Mats és munkatársai életét;
a szálaik ugyan összefonódnak, mégis marad a váltott szemszögű leírás. A szerző
részletesen bemutatja a vizsgálatokat, a kutatásokat és a műtéteket is. Mindezt
egyszerű nyelvezettel, véleményem szerint laikusok számára is érthetően teszi.
A könyv emiatt meglehetősen olvasmányos, érdekes, letehetetlen – nem lehet nem
szurkolni Malinnak, hogy minden rendben legyen, illetve Matsnak, hogy ők
járjanak először sikerrel. Bevallom, legbelül egy kicsit haragudtam is a török
csapatra, akik megelőzték őket bizonyos lépésekkel.
Sem a cím, sem a fülszöveg nem árul zsákbamacskát; pontosan tudjuk, mi lesz
a sztori vége, mégis lehet izgulni az események alakulásán. És persze lehet
könnyezni a végén.
Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem ezzel a történettel, és reménykedem
benne, hogy az eljárás a jövőben tökéletesítik, ezzel is segítve a Malinhoz
hasonló cipőben járó nőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése