Tudom, tudom. Megint jó sokáig nem voltam. A sűrű program mellett nagyjából egy hónapja küzdök valamiféle olvasási válsággal. Rettenetesen bosszantó, amikor a három olvasott könyvből csak az egyik tud némileg lekötni, a másik nem jó, a harmadikhoz meg csak nincs kedved. Persze, lehetne ilyenkor előszedni egy negyediket, de az se segítene. Kevéssé ragadja meg az érdeklődésemet bármi. Bízom benne, hogy nem tart már sokáig ez az állapot.
No de jöjjön az értékelés:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 466
Fordító: Gy. Horváth László, Holbok Zoltán, M. Nagy Miklós, Müller Bernadett,
Szántó Judit, Uram Tamás
Az olvasás ideje: 2021. május 20. – 2021. július 4.
A fülszöveg:
„Miután egy
antológia szerkesztése során több száz novellát elolvasott, Stephen King ismét kedvet kapott ehhez a rövid, tömör formához, mellyel karrierjét kezdte. S hogy akadt-e témája is
hozzá?
Ott az utazó katalógusárus, aki
felvesz egy néma stoppost, hogy megossza vele felesége hűtlenségének
történetét, nem is sejtve, hogy a szótlan férfi nagyon is figyel. Ott a férfi,
aki egy mobilvécébe zárva tanulja meg újra szeretni az életet. Ott van az
ember, aki nem ment be azon a végzetes szeptemberi napon dolgozni, s
munkatársai hátrahagyott holmija révén nemcsak maga, de mások lelki békéjét is
helyre kell állítania. Vagy ott van N., aki egy pszichiátert keres fel
kényszeres viselkedése miatt, de a történetnél sokkal többet, rémületesebbet is
átad neki.
Napnyugta után: nevezzük szürkületnek, nevezzük
félhomálynak, de olyan időszak ez, amikor az emberi kapcsolatok
természetfeletti színezetet kapnak, amikor semmi sem az, aminek látszik, amikor
a képzelet a sötétségbe foszló árnyékok után kap. A tökéletes időpont Stephen
Kingnek.”
A borító:
Csak
sejtéseim vannak, hogy az elülső borítón látottak mely novellához vagy
novellákhoz kapcsolódhatnak. Nem is igazán tetszik ez az elhagyatott rakparthoz
hasonló kép, az új borító szerintem sokkal szebb lett.
Így tetszett:
Meglehetősen
sokáig olvastam ezt a kötetet, de semmiképp sem azért, mert nem tetszett. Sőt,
kifejezetten erős válogatásnak tartom. Szeretem King novelláit, akkor is, ha
némelyik a hossza miatt inkább kisregény. Érdekes, esetenként súlyos témákat
boncolgat, néha a saját félelmeit tárja elénk, máskor társadalomkritikát
fogalmaz meg, időnként pedig csak elgondolkozik egy témán, mondjuk a halál
utáni életen. Ez történik ebben a kötetben is.
A legjobban ezek tetszettek:
- Állomás: Egy variáció a halál utáni életre. Végiggondolva, miért is ne lehetne, hogy árnyékként maradunk ebben a világban, miután a földi létünk véget ér?
- Kényszerpihenő: Ez a novella a családon belüli erőszak témáját dolgozza fel, egyben példát statuálva, hogy hogyan is kellene kezelni azt, ha ilyennek tanúi vagyunk. Természetesen a bemutatott példa sarkított, de érdemes lenne a társadalmunknak elgondolkodni rajta.
- N.: Egy mentális betegség és a természetfeletti egy érdekes összemosásáról van szó, kimondottan élveztem.
- New York Times-előfizetés akciós áron: Még egy novella a halálról és annak feldolgozásáról. Úgy tűnik, King előszeretettel kapcsolja össze egy elhunyt hozzátartozó visszatérését a telefonnal.
- Néma: Ez az egyik kedvencem a kötetből. Nem minden az, aminek látszik, vagy aminek hisszük. Jó példa arra, hogy nem mindegy, kinek, mit és milyen helyzetben mondunk.
Amelyek szintén jók, de…:
- A mézeskalács-lány: Ez egy kicsit olyan, mint a Bilincsben, csak a nő máshova és máshogy van kötözve, illetve más célból. Kicsit hosszúra sikeredett, kevesebb szenvedés árán is megoldódhatott volna a bemutatott konfliktus.
- Harvey álma: Az alapötlet kiváló, elég para megálmodni valakinek a halálát; a történetet mégsem éreztem kiemelkedőnek.
- A szobakerékpár: Abszolút semleges sztori, egynek jó elalvás előtt vagy ébredés után.
- Amiket hátrahagytak: 9.11. utóhatásainak bemutatása Stephen King-módra. Szuper alapötlet, de egy kicsit elhúzta. Ennél a novellánál a kevesebb több lett volna.
- A bizonyítványosztás napja: Ez meg túl rövid volt, jobban érdekelt volna, honnan jött az a gombafelhő.
- A pokol macskája: Gonosz cicával már találkoztunk az Állattemetőben (habár ez a gonosz cica eredetileg idősebb), nekem Church jobban tetszett.
- Ayana: Jó ötlet a másokat természetfeletti erővel meggyógyító ember témája, de a megvalósítás itt sem sikerült a legjobban.
- Szorult helyzetben: Ha van sztori, ami gusztustalan, akkor ez az. Mégis kinek jut eszébe azon elgondolkozni, mi történne, ha beszorulna egy felborult Toi-Toi-ba? Persze, Stephen Kingnek. Még szerencse, hogy erős a gyomrom.
Látható, hogy olyan novella nem volt, amely egyáltalán nem tetszett.
Nyilván egy gyűjtemény arról szól, hogy vannak jobb és kevésbé jó darabok
benne, kevés az olyan, amelyben minden történet kiemelkedően jó. De ez így van rendjén. Jöhet a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése