Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stephen King. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stephen King. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 30., vasárnap

Stephen King: Halálos árnyék

King-életmű, egy újabb pótlás. Éreztem, hogy jóban leszünk, azt is, hogy ki fog borítani. De ilyen élményre nem számítottam.




Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1993
Oldalszám: 534
Fordító: Szántó Péter
Az olvasás ideje: 2022. szeptember 20. – 2022. október 29.



Amikor először láttam ennek a könyvnek egy másik borítóját (azt, amelyen a sírkő szerepel), aznap éjjel George Komor neve neonreklámként villogott az agyamban, és nem hagyott aludni. Gondoltam rá, hogy ha ennyire foglalkoztat, érdemes lenne előrébb vennem az olvasmánylistán, de mégsem tettem meg, hagytam, hadd kerüljön sorra a maga idejében. Ez a közelmúltban történt meg.

Ígéretesnek tűnt már az első pár oldal után is, és gondoltam, hogy gyorsan fogok vele haladni. Aztán az időhiány közbeszólt, és bő egy hónapig tartott, mire sikerült kivégeznem.

Jó a sztori; egy létező jelenségből indul ki, amit jól megcsavar és továbbfejleszt azzal, amilyen kapcsolat Thad Beaumont és George Komor között létesül. Ha erre gondolok, azt mondom, hogy az angol cím, (The Dark Half, szó szerinti fordításban a sötét fél) sokkal találóbb. Valahol mindenkinek van ilyenje, még ha nem is olyan veszedelmes, mint Komor. Sokszor annyira fáradtan fogtam neki az olvasásnak, hogy pár oldal után elaludtam, de ez egyáltalán nem a könyv hibája volt. Végig érdekelt, hogy mi lesz a szereplőkkel, sikerül-e megállítani az életre kelt alteregót, illetve sikerül-e a rendőrséget meggyőzni az igazságról, és arról, hogy erre nem lesz kézzelfogható magyarázat.

Azt hiszem, mondhatom, hogy a művei 75%-ának elolvasásával elég jól ismerem King munkásságát, de én ilyen fröcsögéssel, és ilyen (bocsánat a szóért) vadbarom főgonosszal, mint George Komor, még nem találkoztam nála.
Olvastam én már durvát, beteg gyilkosságokat, még az itt leírtaknál jóval vadabbakat is, valamiért mégis ez a könyv volt az, ami valami hihetetlen módon eltalált. Hogy én vagyok-e érzékenyebb mostanában, vagy tényleg volt benne valami, az Agykontrolhoz hasonlóan, nem tudom. Annyi biztos, hogy George Komor rengeteg álmomban jelent meg ebben az egy hónapban, vagy ha ő nem is, valami hasonló jelenetet, helyszínt láttam, mint amilyet ő hagyott maga után. Az is előfordult, hogy ez utóbbihoz aludnom se kellett, csak zenét hallgatni, csukott szemmel. Nem mondom, hogy féltem tőle, de rendesen beleköltözött az agyamba.

Anno Brady Hartfieldet is elküldtem a fenébe, szóval:
Nem Valami Kedves George Komor!
Kiborítottál már azelőtt, hogy megismertem a történetedet, és megtetted annak olvasása közben is. Most, hogy már tudom, mi lett veled, leszel szíves békén hagyni! Köszi!

 

2022. szeptember 19., hétfő

Stephen King: A rémkoppantók

Hiányzó Stephen Kingek sorban, még mindig. Ugyan azt már feladtam, hogy a születésnapjára el tudjam olvasni mindet, ami eddig kimaradt, és abba sem vagyok biztos, hogy ebben az évben sikerülni fog. Kicsit elfoglalt lettem. De cseppet sem bánom.



Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 948
Fordító: Szántó Péter
Az olvasás ideje: 2022. augusztus 4. – 2022. szeptember 16.




Azt mondták, hogy ez sci-fi, és úgy is álltam neki, hogy inkább az, mint nem. Pedig igazából annyira nem is sci-fi. És nem is tipikusan horror. Viszont sem ez, sem az nem baj.

Igazából egy lassan építkező regényről van szó, ami egy kisváros átalakulását mutatja be onnantól kezdve, hogy Bobbi Anderson elkezd kiásni a kertjében valami számára érdekesnek tűnő dolgot. Először csak rá hat, majd ahogy egyre inkább halad a munkával, úgy terjed ki a titokzatos tárgy hatása a város többi lakójára is; a hatósugár egyre bővül, míg végül mindenkit elér valahogy, valamilyen formában ez az őrület. Kivéve néhány embert, akikben van valami közös. Az olvasó rájön. A városka lakói is kapizsgálják, de nem értik tökéletesen. Egy idő után pedig a külvilágnak is feltűnik, hogy Havenben furcsa dolgok történnek.

Nem egészen ilyen történetre számítottam, sokkal inkább valami űrlényinvázió volt a fejemben, amikor elkezdtem olvasni. Természetesen így sem rossz.

Ami egy kicsit zavart benne, az a felépítése. Nem igazán lehetett megállapítani, hogy ki is a főszereplő, vagy hogy egyáltalán van-e. Az első rész egyértelműen Bobbira fókuszál, ahogy megtalálja a különös tárgyat és elkezdi kiásni. A második rész viszont csak Gardenerről szól, az ő életéről, a démonjairól, egy teljesen másik helyen. Elsőre nem értettem, mi ez az éles váltás és mi fog ebből kisülni, de aztán szépen összeszőtte a szálakat. Érdekes elmélkedést olvashatunk ebben a részben az atomenergia használatáról és az atomerőművekről. Mintha King igyekezett volna az aktuális időszak egy nagy, a társadalmat foglalkoztató, ámde igencsak megosztó kérdést kibontani és megválaszolni. Hogy Gardener álláspontja egyezik-e az övével, azt nem tudom megállapítani, mindenesetre jó volt a két oldal érveit olvasni.

A közepétől kezdve viszont egy kicsit mintha elfáradt volna. Kevésbé volt aprólékos, nagyobb ugrások voltak az időben is, a város átváltozásának leírását egy kissé elnagyoltnak éreztem. Természetesen érthető az is, hogy kezdte egy embernél, és ahogy szélesedett a perspektíva, egyre kevésbé maradt hely arra, hogy mindent részleteiben közöljön. Ha megtette volna, nem fért volna bele 2000 oldalba sem, és azért valljuk be, így is hosszú. Nem érződik közel 1000 oldalnak, de hosszú.

A vége a Kingtől már megszokott pörgés, őrület, zúzda, az ember csak a fejét kapkodja, hogy hol is tartunk, mi is történt fél oldallal ezelőtt. Hogy Gardenerrel mi lett, az elméletileg nem derül ki, de azért lehet egy erős sejtésünk. Az epilógus záró epizódja pedig szívmelengető; ha nem rohantam volna szakfordítani, kicsit jobban meg is könnyezem.

Ennek a könyvnek kivételesen nem baj, hogy elhúztam az olvasását; mivel mindenképp sokáig tartott volna, annyira nem volt érezhető, hogy romlott volna az olvasás élménye. Ahhoz, hogy kedvenc legyen, valami apróság mégis hiányzik. Talán egy újraolvasással majd megtalálom.

2022. június 29., szerda

Stephen King - Peter Straub: A talizmán

A King-életmű soron következő darabja a Peter Straubbal közös, A talizmán címet viselő dark fanatasy regény. Sokan dicsérték, és a Moly is azt ígérte, hogy nagyon fog tetszeni, így nagy várakozásokkal ugrottam neki ennek a váratlanul hosszú műnek. Már csak a Setét Torony-kötődés miatt is.




Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2007
Oldalszám:860
Fordító: Zentai Éva, Koppendorfer Noémi
Az olvasás ideje: 2022. május 25. – 2022. június 29.



Sajnos nagyon megszenvedtem az olvasásával; bő egy hónapig tartott, ami a 860 oldalt tekintve annyira nem is rossz, pláne az én időbeosztásommal, mégsem vagyok elégedett a saját tempómmal. Sokszor csak néhány oldalt tudtam belőle elolvasni, mert rendszeresen el akartam aludni felette. Az utolsó negyeddel aztán megembereltem magam, és egy éjszaka alatt kivégeztem a könyvet. Amikor ezeket a sorokat írom, több mint 37 órája vagyok ébren; nézzétek el nekem, ha valami nem egészen kerek.

Láttam benne a potenciált, jó történetnek ígérkezett, viszont hamar az a benyomásom támadt, hogy iszonyatosan túl van írva. Egészen pontosan egyes részek túlságosan részletesek, míg más események csak említés szintjén jelennek meg, annak ellenére, hogy hasonlóan érdekesek vagy még érdekesebbek is lehettek volna, mint az, amit kibontottak. Több helyen éreztem azt is, hogy irreális a dolgok menete; Jacket minden veszekedés nélkül elengedik, ripsz-ropsz rájön dolgokra, amiken előtte napokat gondolkozott, de az már nincs kibontva, hogy hogyan. Ezeknél mindig meg kellett néznem, hogy biztosan nem lapoztam-e kettőt ezekkel a hártyavékony lapokkal, annyira hiányzott nekem egy-egy logikai kapcsolóelem. Ezt főleg az elején tapasztaltam, a közepétől már kevésbé.

A Setét Torony után üdvözöltem azt az elgondolást, hogy egy párhuzamos világot hoz a képbe, amely a szereplők számára különböző módon átjárható, az Ikreket pedig különösen jó húzásnak tartom. Ennél több vagy direktebb kapcsolat tulajdonképpen nincs is a sorozattal, csak az Elátkozott Világnál éreztem némi analógiát.

Számomra nagyon lassan haladt a cselekmény, mintha oldalakon keresztül nem történt volna semmi. A Napfény Otthonnál már kezdtem feladni a reményt, hogy ebből bármi is lesz. Mind a szereplőket, mint a helyszínek leírását nagyon végletesnek találtam; vagy nagyon szép és jó, vagy nagyon csúnya és gonosz volt, a szürke karaktereket hiányoltam. Persze tudom, hogy ez tulajdonképpen egy mese, ahol ez elfér, de a hiányérzet attól még ott van.

Mindezek ellenére mégis tudtam szurkolni Jack-nek, hogy teljesítse a küldetését, és azt is elismerem, hogy az utolsó mondatnál nem az álmosságtól homályosodott el a tekintetem.

Mindent összevetve nem rossz, de kicsit kevésnek érzem; többet vártam ettől a regénytől. Ígérem, most már megyek aludni.

 

2022. június 25., szombat

Stephen King megnevezte azt a 96 könyvet, amelyet minden írónak el kell olvasnia

Stephen King összeállított egy listát a kezdő írók számára alapvető 96 könyvből

fotó az eredeti cikkből

Stephen King egyike a ma élő legkönnyebben felismerhető íróknak; egy olyan életművet hozott létre, amelyet a rajongók világszerte nagyra becsülnek. A popkultúra nélkülözhetetlen részét képező Kinget a horror műfaj egyik legnagyobb művelőjének tekintik, mivel irodalmi kutatásai minden tekintetben alakították a modern horrort.

King jelenléte a popkultúrában a történeteiből készült számos adaptáció révén is nőtt. Elismert rendezők, mint Stanley Kubrick és Brian De Palma korábban is dolgoztak már King műveivel, de az olyan médiaszolgáltatók, mint a Netflix, szintén készítenek új adaptációkat. 

King kiválósága miatt sok feltörekvő író rendszeresen merít ihletet regényeiből és online interjúiból, amelyekben értékes tanácsokkal látja el a fiatal művészeket. Sokszor emlékeztette már a feltörekvő írókat arra, hogy fókuszáljanak művészi érzékenységükre ahelyett, hogy a közönség elvárásai miatt aggódnak.

Az egyik fő, King által folyton hirdetett tevékenység az olvasás.
- „A legtöbbet úgy tanulja az ember, ha sokat olvas, sokat ír, és a legértékesebb leckéket mindig maga tanítja magának.”- mondta egy alkalommal. A fiatal írók kisegítésére gyakran állít össze olvasmánylistákat olyan könyvekből, amelyek hatással voltak rá a saját, íróvá váláshoz vezető útján.

Az írásról: Értekezés a mesterségről utószavának írása során összeállított egy olvasmánylistát abból a 96 alapvető fontosságú könyvből, amelyek nagy szerepet játszottak saját stílusának kialakulásában.
- „Gyanítom, hogy valamiképpen a listán szereplő minden egyes könyv hatással volt azokra, amelyeket írtam.” – tette hozzá, amikor a kiválasztásukról beszélt.

Ez az eklektikus lista írók széles körét vonultatja fel, többek között olyan nagyságokat, mint William Faulkner, Charles Dickens, J.K. Rowling és Raymond Carver. Kétségkívül ütős regényválogatásról van szó; kezdésnek jó lehet azoknak, akik egy érdekes nyári olvasmánylistát keresnek.

 - „Ha átfutod ezt a listát, ne feledd, hogy én nem vagyok Oprah és ez nem az én könyvklubom. Ezek azok a könyvek, amelyek nekem beváltak, ennyi az egész. Rosszabb is lehetne, és ezeknek a jó része talán mutat némi új irány a munkádban. De ha nem, arra kiválóak, hogy elszórakoztassanak. Velem megtették.” – nyilatkozta King.

Nézd meg a listát alább!

Stephen King listája az alapvető fontosságú olvasmányokból:

o    Peter Abrahams: A Perfect Crime (magyarul nem jelent meg)

o    Peter Abrahams: Lights Out (magyarul nem jelent meg)

o    Peter Abrahams: Pressure Drop (magyarul nem jelent meg)

o    Peter Abrahams: Revolution #9 (magyarul nem jelent meg)

o    James Agee: A Death in the Family (magyarul nem jelent meg)

o    Kirsten Bakis: Lives of the Monster Dogs (magyarul nem jelent meg)

o    Pat Barker: Felépülés

o    Pat Barker: The Eye in the Door (magyarul nem jelent meg)

o    Pat Barker: The Ghost Road (magyarul nem jelent meg)

o    Richard Bausch: In the Night Season (magyarul nem jelent meg)

o    Peter Blauner: The Intruder (magyarul nem jelent meg)

o    Paul Bowles: Oltalmazó ég

o    T. Coraghessan Boyle: The Tortilla Curtain (magyarul nem jelent meg)

o    Bill Bryson: Hátizsákkal a vadonban

o    Christopher Buckley: Thank You for Smoking (magyarul nem jelent meg)

o    Raymond Carver: Where I’m Calling From (magyarul nem jelent meg)

o    Michael Chabon: Werewolves in Their Youth (magyarul nem jelent meg)

o    Windsor Chorlton: A nulladik fokon

o    Michael Connelly: A költő

o    Joseph Conrad: A sötétség mélyén

o    K.C. Constantine: Family Values (magyarul nem jelent meg)

o    Don DeLillo: Underworld (magyarul nem jelent meg)

o    Nelson DeMille: A katedrális foglyai

o    Nelson DeMille: The Gold Coast (magyarul nem jelent meg)

o    Charles Dickens: Twist Olivér

o    Stephen Dobyns: Common Carnage (magyarul nem jelent meg)

o    Stephen Dobyns: Három lány síremléke

o    Roddy Doyle: The Woman Who Walked into Doors (magyarul nem jelent meg)

o    Stanley Elkin: The Dick Gibson Show (magyarul nem jelent meg)

o    William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

o    Alex Garland: A Part

o    Elizabeth George: Deception on His Mind (magyarul nem jelent meg)

o    Tess Gerritsen: Gravity (magyarul nem jelent meg)

o    William Golding: A Legyek Ura

o    Muriel Gray: Furnace (magyarul nem jelent meg)

o    Graham Greene: Merénylet

o    Graham Greene: Havannai emberünk

o    David Halberstam: The Fifties (magyarul nem jelent meg)

o    Pete Hamill: Why Sinatra Matters (magyarul nem jelent meg)

o    Thomas Harris: Hannibal

o    Kent Haruf: Plainsong (magyarul nem jelent meg)

o    Peter Hoeg: Smilla kisasszony hóra vágyik

o    Stephen Hunter: Piszkos fehér fiúk

o    David Ignatius: Főbenjáró bűn

o    John Irving: A Widow for One Year (magyarul nem jelent meg)

o    Graham Joyce: The Tooth Fairy (magyarul nem jelent meg)

o    Alan Judd: The Devil’s Own Work (magyarul nem jelent meg)

o    Roger Kahn: Good Enough to Dream (magyarul nem jelent meg)

o    Mary Karr: The Liars’ Club (magyarul nem jelent meg)

o    Jack Ketchum: Right to Life (magyarul nem jelent meg)

o    Tabitha King: Survivor (magyarul nem jelent meg)

o    Tabitha King: The Sky in the Water (magyarul nem jelent meg)

o    Barbara Kingsolver: Mérgezett Éden

o    Jon Krakauer: Ég és jég

o    Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót

o    Bernard Lefkowitz: Our Guys (magyarul nem jelent meg)

o    Bentley Little: The Ignored (magyarul nem jelent meg)

o    Norman Maclean: A River Runs Through It and Other Stories (magyarul nem jelent meg)

o    W. Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja

o    Cormac McCarthy: A síkság városai

o    Cormac McCarthy: Átkelés

o    Frank McCourt: Angyal a lépcsőn

o    Alice McDermott: Charming Billy

o    Jack McDevitt: Ősi partok

o    Ian McEwan: Őrült szerelem

o    Ian McEwan: The Cement Garden (magyarul nem jelent meg)

o    Larry McMurtry: Dead Man’s Walk (magyarul nem jelent meg)

o    Larry McMurtry and Diana Ossana: Zeke and Ned (magyarul nem jelent meg)

o    Walter M. Miller: Hozsánna néked, Leibowitz!

o    Joyce Carol Oates: Zombie (magyarul nem jelent meg)

o    Tim O’Brien: In the Lake of the Woods (magyarul nem jelent meg)

o    Stewart O’Nan: The Speed Queen (magyarul nem jelent meg)

o    Michael Ondaatje: Az angol beteg

o    Richard North Patterson: No Safe Place (magyarul nem jelent meg)

o    Richard Price: Freedomland (magyarul nem jelent meg)

o    Annie Proulx: Közel s távol

o    Annie Proulx: The Shipping News (magyarul nem jelent meg)

o    Anna Quindlen: One True Thing (magyarul nem jelent meg)

o    Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem

o    Frank M. Robinson: Waiting (magyarul nem jelent meg)

o    J.K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

o    J.K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

o    J.K. RowlingHarry Potter és a bölcsek köve

o    Richard Russo: Mohawk (magyarul nem jelent meg)

o    John Burnham Schwartz: Reservation Road (magyarul nem jelent meg)

o    Vikram Seth, A Suitable Boy (magyarul nem jelent meg)

o    Irwin Shaw: Oroszlánkölykök

o    Richard Slotkin: The Crater (magyarul nem jelent meg)

o    Dinitia Smith: The Illusionist (magyarul nem jelent meg)

o    Scott Spencer: Men in Black (magyarul nem jelent meg)

o    Wallace Stegner: Joe Hill (magyarul nem jelent meg)

o    Donna Tartt: A titkos történet

o    Anne Tyler: Fekete bárány

o    Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz

o    Evelyn Waugh: Utolsó látogatás

o    Donald Westlake: The Ax (magyarul nem jelent meg)


Forrás: Far Out Magazine

A fordítás a saját művem, remélem, nem hagytam benne leiterjakabot. Tapasztalt fordítóknak javítani ér. :)