Hiányzó Stephen Kingek sorban, még mindig. Ugyan azt már feladtam, hogy a születésnapjára el tudjam olvasni mindet, ami eddig kimaradt, és abba sem vagyok biztos, hogy ebben az évben sikerülni fog. Kicsit elfoglalt lettem. De cseppet sem bánom.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 948
Fordító: Szántó Péter
Az olvasás ideje: 2022. augusztus 4. – 2022. szeptember 16.
Azt mondták, hogy ez sci-fi, és
úgy is álltam neki, hogy inkább az, mint nem. Pedig igazából annyira nem is
sci-fi. És nem is tipikusan horror. Viszont sem ez, sem az nem baj.
Igazából egy lassan építkező
regényről van szó, ami egy kisváros átalakulását mutatja be onnantól kezdve,
hogy Bobbi Anderson elkezd kiásni a kertjében valami számára érdekesnek tűnő
dolgot. Először csak rá hat, majd ahogy egyre inkább halad a munkával, úgy
terjed ki a titokzatos tárgy hatása a város többi lakójára is; a hatósugár
egyre bővül, míg végül mindenkit elér valahogy, valamilyen formában ez az
őrület. Kivéve néhány embert, akikben van valami közös. Az olvasó rájön. A
városka lakói is kapizsgálják, de nem értik tökéletesen. Egy idő után pedig a
külvilágnak is feltűnik, hogy Havenben furcsa dolgok történnek.
Nem egészen ilyen történetre
számítottam, sokkal inkább valami űrlényinvázió volt a fejemben, amikor
elkezdtem olvasni. Természetesen így sem rossz.
Ami egy kicsit zavart benne, az a
felépítése. Nem igazán lehetett megállapítani, hogy ki is a főszereplő, vagy
hogy egyáltalán van-e. Az első rész egyértelműen Bobbira fókuszál, ahogy
megtalálja a különös tárgyat és elkezdi kiásni. A második rész viszont csak
Gardenerről szól, az ő életéről, a démonjairól, egy teljesen másik helyen.
Elsőre nem értettem, mi ez az éles váltás és mi fog ebből kisülni, de aztán
szépen összeszőtte a szálakat. Érdekes elmélkedést olvashatunk ebben a részben
az atomenergia használatáról és az atomerőművekről. Mintha King igyekezett
volna az aktuális időszak egy nagy, a társadalmat foglalkoztató, ámde igencsak
megosztó kérdést kibontani és megválaszolni. Hogy Gardener álláspontja
egyezik-e az övével, azt nem tudom megállapítani, mindenesetre jó volt a két
oldal érveit olvasni.
A közepétől kezdve viszont egy
kicsit mintha elfáradt volna. Kevésbé volt aprólékos, nagyobb ugrások voltak az
időben is, a város átváltozásának leírását egy kissé elnagyoltnak éreztem.
Természetesen érthető az is, hogy kezdte egy embernél, és ahogy szélesedett a
perspektíva, egyre kevésbé maradt hely arra, hogy mindent részleteiben
közöljön. Ha megtette volna, nem fért volna bele 2000 oldalba sem, és azért
valljuk be, így is hosszú. Nem érződik közel 1000 oldalnak, de hosszú.
A vége a Kingtől már megszokott pörgés,
őrület, zúzda, az ember csak a fejét kapkodja, hogy hol is tartunk, mi is
történt fél oldallal ezelőtt. Hogy Gardenerrel mi lett, az elméletileg nem
derül ki, de azért lehet egy erős sejtésünk. Az epilógus záró epizódja pedig
szívmelengető; ha nem rohantam volna szakfordítani, kicsit jobban meg is
könnyezem.
Ennek a könyvnek kivételesen nem
baj, hogy elhúztam az olvasását; mivel mindenképp sokáig tartott volna, annyira
nem volt érezhető, hogy romlott volna az olvasás élménye. Ahhoz, hogy kedvenc
legyen, valami apróság mégis hiányzik. Talán egy újraolvasással majd
megtalálom.
Jo rég olvastam
VálaszTörlésDe irt ettöl jobbat is
Azt hiszem King ezt akkoriba irta amikor erősen rá volt állva az anyagra. Saját bevallása szerint se igazán emlékszik már a regényt hogyan is fejezte be, egyszer csak elkészült.
VálaszTörlésNekem egyik kedvencem, rajongók szerint az ezutáni regényei mintha előírás lenne nagyon hosszúak lettek és kevésbé jók de nekem a hasznos holmik is tetszett ami pont ezután jelent meg. :D