Ha nem magamnak megyek könyvet venni, akkor is magamnak megyek könyvet venni. Olyan egyébként sincs, hogy „elegendő mennyiségű skandináv krimi”. Olyan meg aztán főleg nincs, hogy „túl sok skandináv krimi”. A Sziklasír a címével és a borítójával is megragadta a figyelmemet, és ha már annyira könyörgött a boltban, hogy ne hagyjam ott, hát nem is tehettem mást, elhoztam, és amint lehetett, olvasni is kezdtem. Friss megjelenés, naná!
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 304
Fordító: Sulyok Viktória
Az olvasás ideje: 2022. július 18. – 2022. augusztus 3.
Meglepődve olvastam, hogy ez a
kötet egy sorozat tizedik része, az pedig még jobban megdöbbentett, hogy a
korábbi részei nem jelentek meg magyarul. Emiatt kissé félve fogtam neki,
tartottam attól, hogy túl sok utalás lesz az előzményekre, amelyeket nem ismerhetek.
Feleslegesen aggódtam, tökéletesen megállja a helyét ezek nélkül is.
A történet két szálon indul el; az
egyik, amit a fülszöveg is ír, a másik pedig, amire talán a Fagyponttal való
hasonlóság miatt éleződtem ki: két eltűnés, egy a jelenben, egy pedig a
múltban, első ránézésre nincs köztük kapcsolat. Ahogy viszont a jelenbeli
eseményekről fokozatosan derül ki, hogy nem is azok, amiknek látszanak, úgy
állnak össze a kirakós darabkái és kezd kikristályosodni az összefüggés jelen
és múlt, eltűnt személy és eltűnt személy között.
Szép lassan, néha talán kissé túl
lassan is építkezik, amolyan dánosan. Tyúklépésben haladnak, mindig kiderül
valami apróság, ami megmozdíthatná előre az ügyet, de mégsem teszi igazán.
Aztán egyszer csak jön a nagy bumm, a heuréka, és minden felpörög, hirtelen eltűnik
a fa az erdő elől, a helyére kerül az utolsó darab, és már meg is van a
lezárás.
Amíg zajlik a nyomozás, a
szereplők magánéletéről sem lehet megfeledkezni, bőven van itt családi dráma,
rengeteg feldolgozandó veszteség, gyász. Azt sajnáltam, hogy ezekbe nem mászott
bele jobban az írónő, egy picit az én ízlésemnek kevés volt így a lélektani
elemzés. A viszont tetszett, ahogy a kamaszok életét, lelkivilágát bemutatta az
osztálykirándulás leírásával. Teljesen tipikus, ahogy viselkednek, akár az én
valamikori osztálytársaim is lehettek volna.
Na és a lényeg: rájöttem-e, ki a
tettes? Tulajdonképpen igen, bár az első gondolatom nem ő volt, és nem is ezt
az indítékot gyanítottam. Ez jó, mert ez azt jelenti, hogy vannak azért még
olyan fordulatok, amikre nem számítok. Az is jó, hogy az utolsó 40 oldalnál még
mindig nem voltam biztos magamban, valamennyire félre tudott vezetni.
Az ne tévesszen meg senkit, hogy
nekem mennyi ideig tartott elolvasni; ha az ember le tud ülni egy-két munkanap
délutánján és késő estig csak olvas, simán lehet vele végezni, mert az
érdeklődést fenn tudja tartani. Az én élethelyzetem az elmúlt hetekben
gyökeresen megváltozott, emiatt tartott tovább az átlagosnál, de az igazság az,
hogy cseppet sem bánom, hogy így alakult. A könyvnek se lett túl hamar vége, és
jelen helyzetben egyáltalán nem zavar, hogy az olvasásra jut kevesebb időm.
Jó kis könyv ez, skandi krimi
rajongóknak mindenképp ajánlom, de azoknak is szuper lehet, akik ismerkedni
szeretnének a műfajjal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése