Kedvenc chick-litem után továbbra is egy nem túl hosszú, könnyen és gyorsan olvasható könyvre vágytam, így a választás egy könyvheti szerzeményre esett. A skandináv krimi mindig jó, idei megjelenés és a fülszövege alapján is ígéretesnek tűnt.
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 312
Fordító: Harrach Ágnes
Az olvasás ideje: 2022. július 5. – 2022. július 17.
Egy Észak-svédországi kisvárosban
vagyunk; zárt közösség, a maga titkaival és furcsaságaival. 40 évvel
történetünk kezdete előtt egy fiatal lány nyomtalanul eltűnt a városból. Most
pedig a város egy régi hídjának lábazatából egy fej nélküli női holttest kerül
elő. Senki sem tudhatja biztosan, hogy Sofia Hellstent találták-e meg, mégis
mindenki érzi, hogy a régi rejtély most megoldódik. Sofia egy öt lányból álló
könyvklub tagja volt középiskolás éveiben, amely eleinte hetente, majd havonta
ült össze, hogy megvitassák az aktuálisan választott könyvet. Öt lány, öt
különböző személyiség, öt különböző életút.
Nagyon tetszett a regény nem
szokványos felépítése. Használja a két idősíkot, a mostot és a 40 évvel
ezelőttöt, ezeket pedig váltott szemszögből mutatja be. A cselekményt a
könyvklub tagjai által választott utolsó könyvek bontják fel; minden részegység
annak a lánynak a történetét meséli el, aki az adott könyvet választotta.
Különálló egységek, mégis szorosan összefüggenek az idő és az események révén.
Tanúi lehetünk annak, ahogy egy
gyerekkorban alakult közösség felbomlik annak hatására, akikké a lányok a
középiskolás éveik során váltak. Tetten érhető minden karakter jellemének
alakulása, ahogy megbirkóznak az őket érintő személyes problémákkal, például az
iskolaválasztással és kialakulóban levő szerelmi életükkel. Mindezt valamiféle
visszaemlékezésként éljük meg, miközben a jelenben javában folyik a nyomozás,
és az egykor a szélrózsa minden irányába távozott, már középkorú asszonyok
ismét találkozni készülnek. Érdekes párhuzamokat láthatunk a lányok középiskolás
és érett felnőtt énje között, és arra is rájöhetünk, hogy olyan sokat nem is
változtak.
Sajnos igazán megkedvelni
egyiküket sem tudtam, Agneta állt ehhez a legközelebb. Talán a legnagyobb
gondom az volt velük, hogy egy-egy jellegzetes vonásuk van felnagyítva, ezáltal
vagy ilyenek, vagy olyanok, szinte egyáltalán nem árnyalta őket az írónő. A
legösszetettebb Sofia volt, nála viszont az elejétől éreztem, hogy valami nem
kerek. A mellékszereplők sem keltették fel igazán az érdeklődésemet.
Az időbeli ugrásoknál zavarónak
találtam, hogy csak egy kis térközzel különülnek el, így nem válnak el igazán
egymástól. Az a fajta összefolyás viszont, ami ezt a szerkesztést indokolná,
nem érhető tetten.
A stílussal alapvetően nem volt gondom, egy-egy esetlenebb mondatot vagy
szófordulatot fedeztem fel az elején, de aztán ezek is elmaradtak.
A nagy csavarra az utolsó előtti
fejezetben rájöttem, nem okozott túl nagy meglepetést. Ennyire egyértelmű lett
volna, vagy én olvasok-e túl sok ilyet és már rááll az agyam… Nem tudom. Kezdő
krimiolvasókat biztos, hogy meglep.
Mindent összevetve jó élmény volt,
kíváncsi vagyok a folytatásokra, mert látom benne a potenciált. A függővég is
arra enged következtetni, hogy van itt még valami. Remélem, hamarosan kiderül,
mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése