King-életmű, egy újabb pótlás. Éreztem, hogy jóban leszünk, azt is, hogy ki fog borítani. De ilyen élményre nem számítottam.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1993
Oldalszám: 534
Fordító: Szántó Péter
Az olvasás ideje: 2022. szeptember 20. – 2022. október 29.
Amikor először láttam ennek a
könyvnek egy másik borítóját (azt, amelyen a sírkő szerepel), aznap éjjel George
Komor neve neonreklámként villogott az agyamban, és nem hagyott aludni. Gondoltam
rá, hogy ha ennyire foglalkoztat, érdemes lenne előrébb vennem az olvasmánylistán,
de mégsem tettem meg, hagytam, hadd kerüljön sorra a maga idejében. Ez a
közelmúltban történt meg.
Ígéretesnek tűnt már az első pár
oldal után is, és gondoltam, hogy gyorsan fogok vele haladni. Aztán az időhiány
közbeszólt, és bő egy hónapig tartott, mire sikerült kivégeznem.
Jó a sztori; egy létező jelenségből
indul ki, amit jól megcsavar és továbbfejleszt azzal, amilyen kapcsolat Thad
Beaumont és George Komor között létesül. Ha erre gondolok, azt mondom, hogy az
angol cím, (The Dark Half, szó szerinti fordításban a sötét fél) sokkal
találóbb. Valahol mindenkinek van ilyenje, még ha nem is olyan veszedelmes,
mint Komor. Sokszor annyira fáradtan fogtam neki az olvasásnak, hogy pár oldal
után elaludtam, de ez egyáltalán nem a könyv hibája volt. Végig érdekelt, hogy
mi lesz a szereplőkkel, sikerül-e megállítani az életre kelt alteregót, illetve
sikerül-e a rendőrséget meggyőzni az igazságról, és arról, hogy erre nem lesz
kézzelfogható magyarázat.
Azt hiszem, mondhatom, hogy a művei
75%-ának elolvasásával elég jól ismerem King munkásságát, de én ilyen fröcsögéssel,
és ilyen (bocsánat a szóért) vadbarom főgonosszal, mint George Komor, még nem
találkoztam nála.
Olvastam én már durvát, beteg gyilkosságokat, még az itt leírtaknál jóval vadabbakat
is, valamiért mégis ez a könyv volt az, ami valami hihetetlen módon eltalált.
Hogy én vagyok-e érzékenyebb mostanában, vagy tényleg volt benne valami, az
Agykontrolhoz hasonlóan, nem tudom. Annyi biztos, hogy George Komor rengeteg
álmomban jelent meg ebben az egy hónapban, vagy ha ő nem is, valami hasonló jelenetet,
helyszínt láttam, mint amilyet ő hagyott maga után. Az is előfordult, hogy ez
utóbbihoz aludnom se kellett, csak zenét hallgatni, csukott szemmel. Nem
mondom, hogy féltem tőle, de rendesen beleköltözött az agyamba.
Anno Brady Hartfieldet is elküldtem
a fenébe, szóval:
Nem Valami Kedves George Komor!
Kiborítottál már azelőtt, hogy megismertem a történetedet, és megtetted annak
olvasása közben is. Most, hogy már tudom, mi lett veled, leszel szíves békén
hagyni! Köszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése