Cicanapló: Hygge és Albus kalandjai - Az összeszoktatás - 22-23. nap

Egy kicsit túl bizakodó voltam. Szombat estére jelentős visszaesést tapasztaltam Hyggénél, ami kissé elkedvetlenített. Az ajtóból figyelte Albust, amint az kedvenc játékával, egy mosózsákkal játszott, aztán beljebb jött, de csúnya hangok kíséretében távozott. 

Ekkor értettem meg, hogy a morgások egy része – mintegy a fele – nem is a kiscicának szól, hanem nekem.

Vasárnap reggel Albus megint hagyta, hogy ágybamacskát csináljak belőle; még talán örült is neki. 

Amint elhelyezkedtem az ágyban a könyvemmel, a lábam mellé feküdt és ott nagy dorombolás közepette elaludt.

Ezzel a felállással ezek szerint már nincs gondja. Amíg otthon voltam, nyitva hagytam az Ajtót (mostantól nagybetűvel), miközben tettem a dolgomat. Boldogan konstatáltam, hogy a reggelit egyidőben fogyasztották el, különösebb balhé nélkül. Utána kezdődött a cicaharc, ami este, a hazatérésem után, és ma egész nap tartott.

A csatatér az Előszoba. A cicák a Bázisaik bejáratából figyelik egymást, majd az egyikük kimerészkedik a hadszíntérre, azzal a céllal, hogy eljusson az ellentétes Bázisra. Előfordul, hogy mindketten kint vannak, mert az egyikük figyelmét eltereli egy valahonnan a terület közepére becsapódó donpepe. A közelebb levő harcos – rendszerint Albus – kezdi el a hirtelen megjelenő tárgy felülvizsgálatát, és amint biztonságosnak ítéli, játszani kezd vele. Hygge ez nem akarja szó nélkül hagyni, bensőjébe óriási harcot vív a félelem és a játék iránti vágy; látszik, hogy gondolkozik, mi tévő legyen. Hol kiszalad, hol visszavonul – próbálgatja a stratégiákat. Többször sikerült eljutnia Albus Bázisának bejáratáig, sőt néha bentre is, de kisöccse rövid időn belül hazakergette. A folyamatos egymás után szaladgálás és különböző hangok révén történő harc aztán kifárasztja őket, és mindketten visszavonulnak a Bázisra erőt gyűjteni.

Albus, fiatalabb kora révén hamarabb erőre kap, és kimerészkedik a hadszíntérre, akár egészen Hygge Bázisáig. Benéz az ajtón, de még nem jön be. Hygge a nagy alvásban a zörgésre sem figyel, és sejtelme sincs arról, hogy egy kis hólabda ücsörög a küszöbön.

A közös hangot ugyan még nem sikerült megtalálniuk, egymás kajáját viszont már igen; mindkettőjüket azon kaptam, hogy a másik tálkájából lop. Hogy ezzel egymást akarják jobban bosszantani, vagy engem, arra még nem jöttem rá.

Az estéket még egy ideig külön fogják tölteni, az Ajtó csukva lesz, és mindenki elhelyezkedhet a megfelelő lehetetlen helyen és/vagy pozícióban.

A tálkákat elkezdem szép lassan közelíteni egymáshoz, hétvégére remélhetőleg eljutunk oda, hogy kikerül a hálószobából. Majd, ha ez megvan, szép lassan jöhet ugyanez az alomtálcával. Közben csak megérkezik a Feliway, és hatásos is lesz.