Nyugalmas nap volt ez a mai. Amíg a reggeli kisregény-részletet olvastam az ágyban, Albus kimerészkedett a függönnyel játszani. Persze, amint észrevette, hogy nézem, lemerevedett, majd pár másodpercen belül beiramodott az ágy alá. Ezen még dolgozni kell. Hygge szokás szerint az ajtóban leskelődött.
Miután lebeszéltem magamat arról, hogy ma is kimenjek a Könyvhétre, megfőztem az ebédet, amit aztán nagy harc árán tudtam megenni – Hygge vizslató tekintetétől kísérve és a mancsai elől menekülve. Mert neki az kell, amit „anya” eszik. A saját kajája nem érdekes. Az ilyen jeleneteknél sajnálom, hogy nincs egy harmadik kezem, amivel ezt megörökíthettem volna.
Ezután leültem olvasni, amit időnként megszakítottam némi közösségi
médiával, illetve cicaszeretgetéssel. Már amikor ők nem aludtak.
Bevallom, a fotó után Albust felkeltettem, hogy egy kicsit szokja, hogy
kézben van (meg azt is, hogy zargatom). Nem igazán örült neki, tekintve, hogy
előtte Hyggét simogattam. Miután hagytam, hadd szaladjon el, ismét bemutattam
Hyggének a kisöccse szagát. Semmi különösebb reakció, maradt a helyén egy szó
nélkül. Úgy tűnik, neki már nincs ellenvetése. Most, miután a nagycica
megszokta a kiscica szagát, jöhet az a rész, hogy a kiscicának mutogatom a
nagycica szagát. Még nem találtam ki, hogy ezt hogy lehetne a legjobban, elvégre
Hygge várát mégsem vihetem be a hálóba. Lehetséges, hogy a cicaágy lesz a
megoldás. Reggelre megálmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése