Hát ez is eljött. Végeztem az utolsó Lovecraft-kötettel. Több, mint egy évig tartott, mire a három kötetet végigolvastam, benne az összes novellával, kisregénnyel, értekezéssel és levelezéssel. Ezzel együtt minden olyan könyvvel is végeztem, amit az év első felében kezdtem el, és ez valahol felszabadító érzés. Mintha az utolsó szálat is elvarrtam volna egy másik életből.
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 550
Fordító: Baranyai Gyula, Bihari György, Galamb Zoltán, Gálvölgyi
Judit, Kornya Zsolt, Szántai Zsolt, Vachter Ákos
Az olvasás ideje: 2022. március 24. – 2022. december 22.
Márciusban
kezdtem; akkor még, a második kötethez hasonlóan reggel egy, este egy novella
volt az adag. Aztán beütött a változás, és hetekig, sőt talán hónapokig ugyan
ránéztem a könyvre, de nem nyitottam ki. Nem volt időm, nem volt energiám, nem
volt hangulatom hozzá. Azt pedig tudjuk, hogy Lovecraft műveihez mindegyik
kell, de az utolsó a legfontosabb. Anélkül semmi értelme olvasni. Az extrém
hosszú, 9 hónapos olvasási idő tehát valójában nem ennyi, hanem nagyjából a fele
lehet.
A
novellák közül a Patkányok a falban, A gonosz lelkész, Az alkimista és a
Herbert West, az újjáélesztő nyerték el a tetszésemet, illetve a
kisregények, az Árnyék Innsmouth fölött, a Cthulhu hívása (természetesen),
és ide sorolom Charles Dexter Ward különös esetét is, bár ez utóbbinál
nagyon rezgett a léc. Túl hosszú volt, és túlságosan szétdarabolva olvastam, ezáltal
sokat veszített az élményből.
A töredékek mind jók voltak, sajnálom, hogy csak ennyi maradt fenn belőlük. A
versek közül A tenger menyasszonya volt rám nagyobb hatással.
Az értekezések közül a Kutyák és macskák a legjobb, már csak azért is,
mert osztom Lovecraft véleményét a macskákkal kapcsolatban. Többször
felnevettem némely megállapításán; ha csak a saját cicáimra vonatkoztattam
őket, egyértelműen igaza volt. Azt viszont, amit a kutyákról ír, nem osztom,
nagyon degradálja őket, ennyire nem kellene.
A levelezéstől tartottam egy kicsit, valamiért nem szeretem írók levelezéseit
olvasni, de volt köztük pár érdekes, amelyekből bepillantást nyerhettünk Lovecraft
lelkivilágába, hogy mennyire nem tartotta semmire a saját munkásságát.
Emlékeimből
nem jön elő olyan novella, amellyel bármi nagy bajom lett volna, inkább voltak
semlegesek, egynek elment mindegyik. Kivételt az a kettő képez, amelyek az Úttalan
utakon fejezetben szerepelnek. A Dr. Samuel Jackson emlékezetén kifolyt
az agyam a régies nyelvezettől, a sok valától és volttól, viszont hatalmas
elismerés jár a fordítónak, amiért ezt a rengeteg igeidőt ilyen hitelesen tudta
átültetni. Az Édes Krudélia cselekményétől viszont a falra másztam,
annyira bugyutának találtam.
A politikai elmélkedéseket sem igazán szerettem, nagyon erősen kijött belőlük a
rasszizmus és a felsőbbrendű faj gondolata.
Még
mindig szeretem a műveit, de most egy kicsit elég volt. A legjobb műveit majd
akkor fogom elővenni, ha elkezd hiányozni. Addig egy kicsit pihentetem.
Ugyanígy pihentetem a háromféle könyv olvasását is; nem lesz novelláskötet
reggelre-estére, és nem lesz útitársam sem. Visszatérek az egyszerre egy könyv
olvasására. Most ez fér bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése