Két hete megszavaztattam a facebookon és a Molyon, mi legyen a következő olvasmányom. Nehezen tudtam dönteni, és a Dűne és a Máglya egyformán piszkálta a fantáziámat, annak ellenére, hogy két teljesen különböző műfajban íródott műről van szó. Végül a Dűne nyert, ezúttal is köszönet érte a szavazóknak!
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 600
Fordító: Békés András
Az olvasás ideje: 2021. február 25. – 2021. március 13.
A fülszöveg:
„Az univerzum
legfontosabb terméke a fűszer, amely meghosszabbítja az életet, lehetővé teszi az űrutazást, és élő számítógépet csinál az emberből. Az emberlakta világokat uraló Impériumban azé a hatalom, aki a fűszert birtokolja. A Padisah Császár, a bolygókat uraló
Nagy Házak, az Űrliga és a titokzatos rend, a Bene Gesserit kényes hatalmi
egyensúlyának, a civilizáció egészének záloga, hogy a fűszerből nem lehet
hiány. Ám ez az anyag csak egy helyen található, a sivatagos, kegyetlen
Arrakison, amelyet lakói, a vad fremenek csak úgy ismernek: Dűne.
Frank Herbert legendás regénye,
amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb
science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az
elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának
részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi
és vallási gondolatokat. Herbert lehengerlő és eleven története most
átdolgozott kiadásban kerül újra az olvasók elé.
„A modern science fiction egyik
alapköve."
Chicago Tribune”
A borító:
Valami
csodaszép. Nehéz volt úgy elmenni mellette a könyvesboltban, hogy ne halljam a
suttogást: Vigyél haza! Szeretni fogsz!
Így tetszett:
Valószínűleg
minden elárul az, hogy amikor becsuktam a könyvet, bambultam egy jó 10 percet,
majd amikor leültem a gép elé, nem az értékelés megírására szolgáló Word doksit
nyitottam meg, hanem a böngészőt a GABO kiadó oldalával, és megrendeltem a
második és a harmadik kötetet. Ezt addig a pontig nem akartam megtenni, amíg
nem voltam biztos benne, hogy jóban leszünk. Nos, jóban lettünk. Nagyon is.
Az eleje kissé döcögősen indult nálam, meg kellett szoknom a világot, a
kifejezéseket, amihez külön jól jött a függelékben levő terminológia; enélkül
valószínűleg elvesztem volna, és sokkal később illetve sokkal kevésbé értettem
volna meg az alapkonfliktust. Még azután is, hogy összeállt, mi micsoda és ki
kicsoda, nem érdekelt annyira, mint ahogy vártam volna, de ehhez hozzájárult az
is, hogy időhiány és némi szellemi fáradtság miatt lassan is haladtam vele.
Aztán egyszer csak jött a nagy BUMM.
Olvastam azt a véleményt, miszerint, ha ez a könyv nincs, akkor ma nincs Star
Wars, nincs modern science fiction. Olvasás után azt mondom, ez igaz.
Olvastam ezenkívül azt a véleményt is, miszerint a Dűne olyan, mint a Trónok
harca, csak science fictionben. Hajlok arra, hogy azt mondjam, ez is igaz. De
csak félig. Az időbeliség miatt helyesebb úgy mondani, hogy a Trónok harca
olyan, mint a Dűne, csak fantasyban. Más részek, úgymint a hatalmi harcok, a
prófécia, a mi világunkkal vonható párhuzamok, abszolút stimmelnek.
Szeretem a science-fictionben azt, hogy egyik bolygóról a másikra úgy
közlekednek, mintha csak egy másik városba, esetleg egy másik országba mennének
a szereplők. A földi léptékkel kicsit nehéz felfogni, hogy az „Arrakisra
költözünk” kb ugyanazt jelenti, mintha én mondjuk Finnországba tenném át a
székhelyem, bár jelen esetben a párhuzamok miatt helyesebb lenne egy arab
országot mondani. Számomra ugyanis a Dűne nagyon hasonlít ezekre. A fűszer is,
mintha az olaj megfelelője lenne.
Tetszik az is, hogy egy próféciára épül fel a történet, hogy egyszerre van
jelen a megtervezettség, és valami azon túli, ami mégiscsak beleillik a
képletbe. Enélkül az alap nélkül akár azt is mondhatnám, hogy Paul karaktere
túlidealizált a maga tökéletességével, de ha a mítoszt nézzük, teljesen rendben
van, hogy ilyen.
Ami viszont a legszebb az egészben, az Arrakis alap ellentmondása a fűszer
és a víz között. VIGYÁZZ, SPOILER!
A fűszert a homokférgek, más szóval
mesterek termelik. Ezeknek a lényeknek halálos ellensége a víz. Az Arrakison
viszont van víz, még ha kevés is, és minden körülmény adott, hogy a Földhöz
hasonló bolygóhoz alakuljon a megfelelő technológiák alkalmazásával. A fűszer
viszont akkora érték, hogy ezt nem merik meglépni. Ha a víz megjelenik a
bolygón, a fűszertermelés visszaszorul. Víz nélkül viszont mostoha körülmények
uralkodnak, extrém alkalmazkodás szükséges az ilyen élethez. Melyik a fontosabb?
A fűszer vagy a víz?
SPOILER
VÉGE
Valahol ott lehetett a nagy BUMM, amikor erre ráeszméltem.
Érdekesnek találom a történetmesélés módját, ahogy minden szereplő gondolataiba
belelátunk. Egyértelműen Paul a főszereplő, mégsem mindent az ő szemszögéből
látunk, és többször elhagyjuk az Arrakist is, hogy a Harkonnen-oldalra is
ránézzünk. Azokat a fejezeteket kevésbé szerettem, amikor róluk volt szó, Paul
és Jessica élete a fremenekkel sokkal izgalmasabb. Úgy éreztem, nem lehet őket
nem szeretni. A Harkonneneket meg mintha nem lehetne nem utálni, annyira
ellenszenvesen festi le őket. Kedvenc szereplőnek Liet-Kynest és Stilgart
választanám, ugyanakkor Jessica és a Bene Gesserit-mivolta is elbűvölt.
Szeretem a történet és a világ összetettségét, a mély, filozófiai gondolatokat, azt, hogy egy olyan jovőképet mutat be, ahol nem a robotok uralnak mindent (habár ez az irány is tetszik), hanem valamit, ami túlmutat rajtuk. Rettentő kíváncsi vagyok a többi részre, és, ami nagy szó, az idén érkező filmre is. Bizony: új Dűne-rajongó született. ☺
