A tavalyi évben megfogadtam, hogy idén is megtartom azt a jó szokásomat, hogy egy sorozat végigkíséri az évemet. 2022-re a Percy Jackson és az olimposziak pentológiát választottam. A megjelenése idején olvastam ezeket a könyveket, ami, valljuk be, már nem mostanában volt, ezért szükségét éreztem egy kis emlékezetfrissítésnek.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 374
Fordító: Bozai Ágota
Az olvasás ideje: 2022. február 11. – 2022. február 20.
Ez a könyv az öcsém érdeklődését
keltette fel elsőként; ugyanakkor, amikor én Böszörményi Gyulától a 9…8…7…-et
olvastam. Sokáig nem is foglalkoztam vele; akkor vettem a kezembe, amikor
láttam, hogy tesóm nem halad vele úgy, ahogy kellene, azt pedig nem hagyhattam,
hogy félig olvasottan álljon a polcon. Természetesen rögtön megszerettem. Nem
is csoda.
Ki ne ismerné a görög isteneket,
ki ne hallott volna néhány történetet a görög mitológiából? Az iskolai irodalom
és történelem órákon mindannyian találkozunk velük, még ha csak érintőlegesen
is. Engem már akkor is érdekelt a téma, később a gimnázium alatt is sok
mitológiai történetet olvastam.
Képzeljünk el egy olyan valóságot, amelyben a mitológia istenei léteznek, és a
mai napig halandóktól születnek gyerekeik. Érdekes elgondolás, és remek világot
lehet ráépíteni, hisz az alapja gyakorlatilag megvan, csak a jelennel kell valahogy
összegyúrni. Rick Riordannek ez remekül sikerült. Fogta az Olimposzt és az
Alvilágot az összes istennel és mitológiai lénnyel együtt, majd áthelyezte őket
az USA-ba. Majd adott nekünk egy 12 éves SNI gyereket, akivel fura dolgok
történnek, amelyek folyományaként kiderül, hogy az egyik isten fia, azaz
félvér. Tisztára, mint Harry Potter.
Az analógia eddig is szembetűnő
volt, de a Harry Potter-kötetek nem régi újraolvasása után még jobban
kiéleződtem rá. Sok ponton tetten lehet érni Percy történetében Rowling
hatását; elég, ha csak Percy kinézetét nézzük, gyakorlatilag egy szemüveg és
sebhely nélküli Harry. Van mellette egy Ron is, Grover Underwood személyében,
aki Harry legjobb barátjához hasonlóan rengeteg információval rendelkezik a
világról, amelyben hőseink élnek, és ezeket az információkat szép lassan
csepegteti, mert hát nem mondhat semmit, de a végsőkig hűséges barátjához. S
hogy Hermione se maradjon ki a Golden Trióból, itt van nekünk Annabeth Chase,
Athéné lánya, akinek mindenre is van egy terve. Az is egyértelmű, hogy ennek a
három gyereknek kell a világot megmenteni. Sőt, jóslat is van, ami a főhősről
szól, ami végzetes lehet, és amiről természetesen még tilos beszélni. Ha
erőltetném az agyamat, biztosan tudnék még pár dolgot felsorolni, de hirtelen ennyi
jut eszembe.
Mindezek nem negatívumok, és azt sem állítom, hogy Rick Riordan másolt volta;
inkább azt mondom, insprirálódott egy sikersztoriból, és írt egy hasonlót, egy
másik világban.
Jó volt újra elkísérni Percyt a
Félvér Táborba, végignézni, ahogy kiderül, ki is ő valójában, követni a a táborbeli
életét, majd útra kelni vele a küldetésére. Mindeközben a görög mitológia
elevenedik meg a szemünk előtt; Rick Riordan nem csinál mást, mint Percy
kalandjain keresztül újrameséli a jól ismert mitológiai történeteket,
áthelyezve őket a kétezres évekbe. Medúzának szoborparkja van, Árész egy menő
motoros, Kharón egy lifttel szállítja a holtakat az Alvilágba, Kerberosz
labdázik, közben a halandók elől mindent jótékonyan elrejt a Köd.
Habár elég régen olvastam már A villámtolvajt, a lényegi részekre furcsa ódon
emlékeztem, vagy magamtól, vagy az olvasás közben tértek vissza. A vége épp
ezért nem volt meglepetés a számomra, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy
kicsit nem izgultam a srácokért.
A történetet Percy meséli el, épp
ezért a nyelvezet is egy 12 éves kiskamaszé, ami tulajdonképpen jól is áll az
egésznek. Jókat lehet nevetni az olvasónak szánt kiszólásain, de a
párbeszédekben is elég jó dumája van. Az E/1-es elbeszélésből jobban érezhető,
hogy maga Percy sem érti, mi és miért történik vele, miért van neki ekkora
szerepe az istenek ügyeiben.
Ismételten rájöttem, hogy mennyire
szeretem ezt a sorozatot (is), illetve hogy mennyire sajnálom (ennél is), hogy
nem valóságos. Felnőtt fejjel, az első olvasáshoz képest kétszer annyi idősen
is ugyanazt az élményt adta, mint anno. Akit érdekel a görög mitológia egy
alternatív világban, annak szeretettel ajánlom. Ugyanitt javaslom azoknak,
akiknek a gyereke a görög istenekkel küzd, hogy adják a kezébe Percy
történetét, és garantáltan kívülről fogja fújni őket.
Nem tudom még, hogy mikor fogom folytatni a sorozatot, de nem túl hamar, nehogy
túl gyorsan a végére érjek.
