Cathreen Misery barátnőmmel nemrég a környezettudatosságról beszélgettünk.
Napjaink egy fontos témája a természetvédelem, az interneten kutatva rengeteg
cikket találunk, melyek felhívják a figyelmünket ennek fontosságára, a szemét
problémájára - annak túlzott termelésére, meg nem semmisítésére, az
újrahasznosítható dolgok eldobására. A tervezett
elavulás is hihetetlen mennyiségű szemetet termel. Ezen kívül számos
olyan cikk is napvilágot látott, melyek tippeket adnak a környezettudatosabb
élethez. Mozgalmak is indultak már, ilyen például a műanyagmentes július,
melynek célja, hogy abban a hónapban igyekezzük mellőzni az egyszer használatos
műanyagokat, helyette keressünk olyan alternatívát, amely kevesebb szemét
termelésével jár, időtállóbb, és még a pénztárcánk is meghálálja. Néhány napja
láttam, hogy augusztusra is kiírtak egy "kihívást", ennek témája
pedig a szívószál mellőzése.
Nemrég találtam rá a Földbarát nevű
Facebook-oldalra; cikkeket osztanak meg a környezetszennyezés témájában,
valamint hasznos tippeket gyűjtenek össze a környezettudatosabb,
műanyagmentesebb élethez. Támogatom a kezdeményezést, nagyon tetszik, amit
csinálnak, hiszen az emberekhez a legjobban a közösségi médián keresztül lehet
eljutni, elültetni a bogarat a fülükben a téma iránt. A bejegyzéseiket
böngészve tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen sok dolgot úgy csinálok, ahogy
ők is tanácsolják, anélkül, hogy korábban bármi ilyesmit olvastam volna.
Kiderül számomra, hogy amiről azt gondoltam, hogy csak a pénztárcámat kímélem
vele, azzal igazából a természetnek is jót teszek.
Sokan kérdezik, hogy mégis minek álljanak át
környezettudatos(abb) életre, mert édeskevés, amit tehetnek, és attól a plusz
néhány embertől a bolygónak nem lesz jobb. Én hiszem, hogy ez nincs így.
Akármilyen keveset is tehetünk, azt tegyük meg, mert a sok kevés összeadódik.
Ha mindenki csak annyit tesz hozzá a környezetvédelemhez azzal, hogy
lekapcsolja a lámpát abban a helyiségben, ahol nem tartózkodik, vagy nem
vásárol műanyag szatyrot, már sokat tett. Én sem ökoházban élek, és biztosan én
sem hasznosítok újra mindent, amit lehetne. Viszont a lehetőségekhez mérten
megteszem, amit tudok, és szívesen fogadok tippeket, tanácsokat azzal
kapcsolatban, hogy mit lehet még másképp csinálni.
A következő kis lista segíthet az első lépések
megtételében, vagy ha ebben nem is, talán elindít valamit a fejekben.
Takarékoskodj az árammal! Ha
másért nem, legalább azért, hogy a villanyszámla csökkenjen. Kapcsold le a
lámpát ott, ahol nincs szükség rá, és azokat az elektromos eszközöket is
kapcsold ki, amelyeket épp nem használsz! Húzd ki a konnektorból a
telefontöltőt is, ha már nem használod! Erre a legtöbb okostelefon már
figyelmeztet is, amint az USB-ről lehúzzuk.Személy szerint én, ha vidéken
vagyok a szüleimnél, nappal a fürdőszobában sem kapcsolok villanyt. A mosdó
használatához bőven elég a nappali fény, napközbeni fürdéshez/zuhanyzáshoz szintén,
van úgy, hogy még a sminkeléshez is. A pesti lakásban sajnos kénytelen vagyok,
mert nincs ablak. A másik: most éppen öcsémmel lakom együtt; ha mindketten
olyan tevékenységeket végzünk, amelyekkel nem zavarjuk egymást, maradok a
nagyobb szobában, nem vonulok át a kisebbe villanyt égetni. Napközben pedig, ha csak a laptopon dolgozom, annak a
fénye tökéletesen elegendő.
Takarékoskodj a
vízzel! Nem kell végig
nyitva lennie a csapnak, amíg fogat mosol. Egyszerűbb, ha van egy fogmosó
poharad, vagy ha ez nincs illetve nem szeretnél használni, elég arra az időre
megnyitni a csapot, amíg öblítesz. A fürdés kontra zuhanyzás is egy érdekes
kérdés; sok helyen lehet olvasni, hogy inkább zuhanyozzunk. Ez viszont csak
abban az esetben érvényes, ha nem egy óráig állunk a víz alatt, ugyanis
ilyenkor akár több víz is elmehet, mintha a kádba engedtük volna. Ehhez
segítségként vannak a zuhanyrózsára szerelhető víztakarékos feltétek. Még
nem próbáltam, így nem tudok róla nyilatkozni, hogy mennyire hatékony. Ha
viszont mégis a kád mellett döntenénk, azt sem kell színültig engedni
vízzel. Nálam változik, hogy mikor melyiket preferálom, most egy olyan
időszakomat élem, hogy épp a fürdőzést, de igyekszem kevés vizet
használni. Nem mondom, hogy soha többet nem szabad egy órán keresztül
zuhanyozni, vagy nagyobb mennyiségű vízben fürödni, hiszen néha az ember pont
ott pihen, időnként megérdemeljük ezt is (ahogy az alapból egészséges diétába
is belefér egy-egy szelet csoki vagy süti - ez természetesen a betegség miatt
diétán levőket nem érinti, azt sokkal szigorúbban kell tartani!), de úgy
gondolom, hogy minden napra ez felesleges, arról nem beszélve, hogy idő sem
mindig van rá. Lehet, hogy ez alapvető, de a nagy számok törvénye alapján
biztosan van, akinek nem az: a vécé tartályát sem kell minden egyes alkalommal
teljesen kiüríteni. A stop állás azért van azon a bizonyos gombon, hogy a víz
folyását megszüntethessük, ha már nincs szükség rá. A mosógépnek se kell minden
nap menni, ha nem telik meg ruhával. Ha mégis sürgősen kell egy darab, ki lehet
mosni kézzel is.
Felejtsd el a
műanyag szatyrokat! Itt
természetesen az egyszer használatosakra gondolok. A masszívabb darabokat újra
és újra fel lehet használni, amíg el nem szakadnak. Nekem egy vászon
szatyrom van, azzal járok vásárolni; ha a táskámba már nem férnek bele a
termékek, csak előkapom, és pakolok abba. Ha véletlenül mégis venni
kényszerülök, előnyben részesítem a papírszatyrot, de ha végképp nincs más, és
műanyagot kapok csak, azt elteszem, és később újra felhasználom.
A tisztítószerek. Érdemes ezekből is környezetbarátot használni. A
címkén feltüntetik, hogy az-e, és nem is feltétlenül drágább, mint azok,
amelyeken nincs ilyen jelölés. Általában a "vegan" címkében is lehet
bízni (nem, vegán nem vagyok), de azért érdemes egyszer átfutni a
leírást. Én már lassan minden tisztítószeremet lecseréltem egy bizonyos
márkára. Mosószert, öblítőt és mosogatószert is tőlük veszek, nekem bevált. A
nevét nem írom le, de segítek: Bio-Qualität seit 1986. Nemrég pedig a luffa
szivacsról olvastam, ami állítólag tökéletesen helyettesíti a műanyagból
készült mosogatószivacsot. Még nem próbáltam, de
mindenképpen adok neki egy esélyt.
Vásárolj
időtálló darabokat! Itt főként a ruházatra gondolok. A
fast fashion irdatlan mennyiségű szemetet termel, az előállított ruhák javát
elégetik, a termelés is szennyezi a környezetet, nem beszélve a gyárak
munkakörülményeiről, ha lehet hinni a híreszteléseknek. A fast fashion nevében is benne van, hogy gyors, nálam
ez arra is utal, hogy hosszú életű sem lehet. Régóta nem vásárolok már
ilyen boltokban, nem csak azért, mert a goth stílusomhoz passzoló darabokat ott
nem lelem fel, és nem is csak azért, mert nem illek bele a konfekcióméretekbe,
hanem legfőképp azért, mert nem időtállóak a termékek. Régen, ha egy
műbőr kabátot megvett az ember, és nem nőtte/hízta ki, akár 10 évig is
hordhatta. Ezzel szemben a mai darabok fél évet sem
bírnak ki. Elszakad, elhasználódik, bolyhosodik, és legtöbbször persze
javíthatatlan. A magam részéről inkább összegyűjtöm egy drágább darabra
a pénzt, és minőséget vásárolok.
Ha
elromlott, javítsd vagy javíttasd meg! Nem kell varrónőnek
lenni ahhoz, hogy megjavítsunk egy szakadást a táskán, visszavarrjuk a gombot a
farmerre vagy az ingre, vagy hogy a varrás mentén újra összeöltsünk valamit. Ha
mi magunk mégsem vagyunk ügyesek, mindenkinek van ismerőse, aki ért hozzá, aki
általában az anyukánk vagy a nagymamánk, de lehet egy barátnő is. Az elektromos
cikkeknél kérdéses, hogy mi éri meg jobban, megjavíttatni vagy
lecserélni. Én nemrég a fejhallgatómat is inkább megjavíttattam, habár
ebben benne volt az is, hogy a hangja miatt sajnáltam volna kidobni. Ha
kidobjuk, azzal szemetet termelünk, viszont van megoldás arra is, hogy ez a
megfelelő helyre kerüljön. Vannak helyek, ahova a régit be lehet vinni, és
beszámítják az új árába (például nem messze tőlem nyílt egy hűtőkkel és
mosógépekkel foglalkozó bolt, ahol ezt meg lehet tenni, ők pedig a sok rosszból
csinálnak egy jót azáltal, hogy a használható alkatrészeket kiveszik, és
összegyúrnak belőlük egy működő gépet). Ha erre nincs lehetőség, akkor
pedig az elektronikai hulladékkal elszállítják a megjelölt időpontban.
Gyűjtsd szelektíven a hulladékot! Ma
már nagyon kevés olyan hely van, ahol ne lenne egy kuka vagy konténer külön a
műanyagnak, a papírnak, a fémnek és az üvegnek. Ezekkel élni kell. A
visszaváltható üvegeket pedig vissza kell vinni, mert pénzt is adnak
érte. Én például a szörpös üvegeket mindig visszaviszem a boltba, tíz
üveg árából meg tudom venni a tizenegyedik üveg szörpömet. Olyan konténer
is van, amelybe használt ruhát lehet dobni. Ha ilyen nincs a közelben, akkor
van olyan hely, például a Vöröskereszt, ahol adományként szívesen fogadják.
Amit pedig újra lehet hasznosítani, azt hasznosítsuk újra.
Csökkentsd a hulladék mennyiségét! Természetesen,
ami nem használható, azt kidobjuk, van, amivel egyszerűen nincs már mit tenni.
A kommunális hulladék egy része viszont redukálható lenne. Ilyen például az
étel, amiből évente több tonnányit dobunk ki, miközben a világ számos részét
éheznek. Nagyon nem szeretek ételt kidobni, ezt igyekszem csak akkor
megtenni, ha az étel megromlott. Egyébként próbálok mindig annyit főzni és
venni, ami belátható időn belül elfogy. Inkább gyakrabban járok a boltba és
kisebb mennyiségeket veszek. Ebben természetesen sokat segít az, hogy
Budapesten élek, a kis faluban, ahonnan származom, ezt nem lehetne megtenni;
ott a boltok nyitva tartása és a közlekedés nem teszi lehetővé, hogy az ember
akár naponta boltba járkáljon, így kénytelen nagyobb tételben gondolkozni. Így
azt mondom, hogy a lehetőségekhez mérten igyekezzünk számításba venni azt, hogy
mi az a mennyiség, ami biztosan elég lesz a következő vásárlásig. A maradék
étel többféleképpen megoldható: falun általában cicának, kutyának adják, én itt
a városban a hajléktalanoknak teszem ki az olyan ételt, amit én már nem fogok
megenni, mert például hosszabb időre utazom el, de még semmi baja nincs. A
fürdőszobai szemét csökkentésére is láttam nagyon jó tippeket, bár ezek közül
még nem alkalmazok mindent. Ilyen például a papírzsebkendő helyett a
rongyzsebkendő használata, vagy a vattakorongok helyett is lehet már valamilyen
anyagból készült korongokat kapni. A rongyzsebkendőt nem tartom valami
higiénikusnak, ezért nem hinném, hogy arra át fogok térni, a korongokon még gondolkozom.
Kisgyerekeseknek ajánlják újabban az eldobható pelenkák helyett a moshatót. Ez
engem egyelőre nem érint, így nem nyilatkozom, de jó ötletnek tűnik. Van
viszont még egy dolog, ami csak hölgyeket érint, és nagyon sajnálom, hogy nem
előbb halottam róla; ez pedig az intimkehely. Ugyanazt a célt szolgálja, mint
egy betét vagy egy tampon, viszont többször használatos. Első felhelyezés előtt
ki kell főzni, a menstruáció alatt pedig elég csak vízzel elöblíteni.
Nagyon-nagyon kényelmes és hasznos dolog, nem mellesleg költséghatékony is,
mivel egyszer kell csak kiadni rá a pénzt, utána évekig lehet használni. Egy év
alatt simán visszahozza a betétek illetve tamponok árát, az élettartama viszont
ennek sokszorosa. Én a költséghatékonysága miatt próbáltam ki, később
tudtam meg, hogy környezetbarát is, mivel így a fürdőszobai hulladék mennyisége
jelentősen csökken. Gondoljunk csak bele, hogy egy menstruáció alatt mennyi
betétet vagy tampont használunk el és dobunk ki! A kehely használatával viszont
ezeken a napokon gyakorlatilag nem keletkezik hulladék. Aki a
felhelyezős megoldásoknak nem híve, annak a mosható betét lehet az alternatíva.
Ilyet használóktól tudom, hogy ugyanúgy szagtalan, mint az egyszer használatos,
szóval ettől nem kell megijedni.
És talán a
legevidensebb mind közül: ne szemetelj! Nem kell mondani, hogy mennyire el tud rontani
bármilyen összképet a szemét. Ha nem akarod, hogy ott legyen, ne dobd el!
Sétálj el vele a legközelebbi szemetesig, vagy ha a közeledben valamiért nincs,
tedd el a táskába addig, amíg nem találsz egyet. Nem foglal több helyet a csoki
csomagolása, mint maga a csoki. Ami pedig összekenné a holmidat, csavard bele
egy zsepibe, vagy tedd bele egy szatyorba (úgyis van nálad, nem?) addig, amíg
nem érsz el egy kukához.
Természetesen nem
kell az itt felsoroltakat mind rögtön alkalmazni, ugyanis bőven említettem
olyan dolgokat is, amelyek már "haladóknak" szólnak. Elég, ha ezekből
a legegyszerűbbekre rááll az ember, és máris sokat tett a környezetéért. Let's
save our planet! :)