Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépség. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 18., szombat

A kozmetikumhasználatról

Gothság ide vagy oda, én is nőből vagyok. Mit jelent ez? Hiúságot, a vágyat arra, hogy szépek legyünk, hogy mások szépnek lássanak minket (jobb esetben, hogy mi is szépnek lássuk magunkat, de ez nagy általánosságban sehogy sem sikerül).

Vitán felül áll, hogy a szépségiparban erre építenek. Arra, hogy a nők képesen bármit, de tényleg bármit magukra kenni, mert elhiszik, hogy azzal eltűnnek a ráncok, az elszíneződések; hogy attól megfiatalodnak.
Tudjuk, hogy az idő múlása nem megállítható, és azt is tudjuk, hogy mindenkinek a genetikája határozza meg, hogy ez mennyire látszik kívülről. Valaki már 30 évesen őszül, másoknak még 60 évesen is csak világosabb a haja. Valakinél hamarabb jelentkeznek az első mimikai ráncok, valakinél később, kozmetikumhasználattól függetlenül. 

Mindannyian hallhattuk már ezeket a mondatokat: „Az alapozó/ez a sok kence öregíti a bőröd.”, „Én nem használtam soha semmit, mégis itt vagyok/mégse vagyok ilyen/olyan.”. Ezek abból adódnak, hogy figyelmen kívül hagyjuk a már említett egyéni adottságokat, illetve, hogy a ma árusított kozmetikumok is fejlettebb technológiával, kutatásokon alapulva készülnek. Amíg a régi alapozók valóban száríthatták és öregíthették a bőrt, a maiaknak sokszor tápláló funkciója is van. Ott van például a BB krém, ami alapozó és arcápoló is egyben.

Tanulmányaimat alapul véve: A kozmetikumok alapvető funkciója a bőr tisztítása, ápolása, védelme, és a kellemetlen testszag elfedése. Semmi csoda, csak amire mindenkinek szüksége van. Vannak ezen kívül olyan kozmetikumok is, amelyek bizonyos bőrhibák kezelésére szolgálnak – hisz nem mindenki olyan szerencsés, hogy hibátlan arcbőrrel rendelkezzen egész életében. Ha belegondolunk, ez utóbbiak vannak kevesebben.

Jómagam elég sok kozmetikumot használok a sminken kívül is. Hiszem azt, hogy a bőrápolást a lehető leghamarabb kell kezdeni – tizenévesen, amikor a pattanások először megrohamozzák az arcunkat. Semmi extra, csak tisztítás és hidratálás. Hiszem azt is, hogy a kozmetikumok nem megoldást, hanem segítséget jelentenek. De ehhez ismernünk kell a bőrtípusunkat is.

A tisztítást és a hidratálást tartom elengedhetetlennek, ha bőrápolásról van szó. A hidratálást elsősorban belülről kell végezni; ha nem iszunk eleget (nem, nem alkoholt), a legtutibbnak ígért arckrém sem fog segíteni. A tisztítás pedig azért fontos, mert a napközben a levegőből az arcunkra rakódott mindenféle szennyeződés eltömíti a pórusokat, ezáltal mitesszereket, pattanásokat hozva létre. Minél szennyezettebb a levegő ott, ahol élünk, ez annál kritikusabb. Olyan ajánlást is hallottam már, miszerint Budapesten legalább egy hidratálókrémet tegyünk reggel az arcunkra, de itt az alapozó sem ördögtől való. A szennyeződés így erre rakódik, nem közvetlenül a bőrünkre; este pedig úgyis lemossuk. Nem próbáltam, mert nem szeretem az alapozót, de nem tűnik butaságnak. Fontos viszont, hogy az alapozó alatt megfelelően hidratáljuk a bőrünket, így elkerüljük az esetleges szárító hatást.

A fentiek mindenkire vonatkoznak; nemcsak a nőkre, a férfiakra. Az, hogy ezeken kívül még mit használunk, nagyban függ az egyéni tényezőktől: például attól, hogy van-e valamilyen betegségünk, ami kihat a bőr, a haj és a köröm állapotára. Ha van, elsődlegesen ezt kell kezelni, s ha ezen a fronton minden rendben van, és még mindig igényel egy kis extra törődést a bőr/haj/köröm, akkor lehet a kozmetikumokhoz nyúlni. Fordítva nem érdemes, mert vagy semmilyen eredményt nem érünk el, vagy csak csekély változást fogunk látni. Bizonyos ételek és adalékanyagok is okozhatnak bőrproblémákat, főleg pattanásokat; érdemes azt is megfigyelni, van-e ilyen; az olajos magvak például lehetnek a probléma okozói. Ha pedig egészségesek vagyunk, örüljünk neki, mert itt már csak a bőrtípusunk határozza meg, hogy mire van még szükségünk.

Nekem személy szerint van olyan alapbetegségem, ami miatt sokat kell foglalkoznom a bőrömmel; hamarosan erről is fogok írni. Röviden most csak annyit mondok, hogy hormonális probléma, aminek az eredménye az alapvetően száraz bőr, töredezésre hajlamos haj és köröm, az arcom pedig időnként olyan, mintha ismét 13 éves lennék. A betegséget kezelik (nem itt lennék, ha nem kezelnék), a problémák mégis fennállnak.

A magam megsegítésére a következőket teszem, Avon tanácsadónőként az ő termékeikkel – most jön a reklám:

  •          Arctisztítás reggel hideg vízzel, este micellás vízzel és habzó arctisztítóval. A micellás víz sajnos önmagában nem elég; tág pórusú a bőröm, ezért a „csak megtörlöm vele az arcomat” típusú lemosóknál egy fokkal mélyebb tisztítást igényel. – Avon Nutra Effects micellás víz (a simát preferálom, de néha csak olajosat kapok), és Avon Nutra Effects habzó arctisztító
  •          Hidratálókrém: nappali és éjszakai krémet is használok (ez utóbbit ugyan az utóbbi két hónapban hanyagoltam, mert nem kaptam), a nappaliból télen és nyáron különbözőt; télen zsírosabbat, nyáron könnyebbet. – Avon Nutra Effects mattító nappali (nyáron) és éjszakai arckrém, Avon Nutra Effects Miracle Glow nappali arckrém (télen)
  •          Heti egyszeri mélytisztítás testradírral, arcradírral, pakolással vagy lehúzható maszkkal. – Avon Naturals testradír, az arcradírral/pakolással még kísérletezek, mert nem sikerült megtalálni a megfelelőt; jelenleg az Avon Nutra Effects micellás arcradírt használom
  •          Testápoló: ebből is van téli és nyári, az arckrémhez hasonlóan. – Avon Planet Spa Perfectly Purifying vagy Caribbean Escape testvaj (télen; attól függ, épp melyik kapható; mindkettő bevált), Avon Naturals testápoló (nyáron; mindig az az illat, amilyen testpermetem van hozzá)
  •         Lábkrém és lábradír: sajnos örököltem a bőrkeményedéseket a nagy- és a kislábujjam alatt és a nagylábujjam oldalán; ezzel kevéssé tudok mit kezdeni, inkább az elfajulását igyekszem megállítani. Avon Footworks extra száraz lábra való lábkrémek és Avon Footworks agyagos pakolás (ezekből nincs állandó termékem, mindkettőből azt használom, amelyik éppen kapható; a pakolást vagy radírt hetente használom)
  •          Körömágybőr-ápoló: ez butaságnak tűnik, nekem mégis sokat segít; a körmöm nagyon rossz állapotban volt mindig is, lakkozástól függetlenül, ezzel a krémmel (no meg szépségvitaminnal) sikerült rajta javítani  - most már töredezés nélkül is meg tud nőni, nem mellesleg a körömágyam sem szárad ki – Avon Nail Expert Restoring Cuticule Cream
  •          Tápláló szérum a dekoltázs és a nyak bőrére: ez a hiúság tetőfoka; ezt a két részt sok nő kihagyja az ápolásból. Nos, én nem akarom. – Avon Planet Spa Fantastically Firming szérum
  •          Hajvégápoló: A hajmosáskor használt balzsam mellett naponta használok egy mosást nem igénylő pakolás-sprayt. Az eredménye, hogy az éveken keresztül növésben megálltnak tűnő hajam mára derékig ér. – Avon Advanced Techniques regenetáló pakolás-spray
  •          Szemkörnyék-ápoló: Azt mondják, ezt is érdemes minél hamarabb kezdeni, hogy a szarkalábak lehetőleg később jelenjenek meg. Ez is szimplán hiúság; először a szemem alatti karikák eltüntetésére használtam, amelyeken az alvás nem segített. – Avon Anew Clinical kétfázisú szemkörnyék-ápoló
  •          Heti egy teljes kozmetikummentes nap: általában a szombat szokott ez lenni, vagy bármely olyan nap, amelyet kimozdulás nélkül töltök. Ilyenkor minden fent leírt terméket mellőzök

A reggeli rutinhoz hozzátartozik, hogy a naponta használt termékeket magamra kenjem; nagyjából öt percet vesz el az életemből, de hálás érte a bőröm – bár néha úgy tűnik, hogy az arcom nem mindig, de én tudom, milyen lenne, ha nem foglalkoznék vele.  Továbbá valószínűleg van még valamilyen belső probléma, amitől néha megjelennek a pattanások – valami étel- vagy adalékanyag lehet, amit el kellene hagynom, de még nem sikerült megfigyelnem, melyiket. Elég nagy a valószínűsége, hogy a csoki lesz az, ami elég fájdalmas, tekintve, hogy édesszájú vagyok.
A fentieken kívül időszakosan használok kézkrémet, ha télen nagyon kiszáradna, illetve hajformázáskor hővédő sprayt. Mindezek után jön még a smink, és korábban a körömlakk, amit már jó ideje mellőzök – nem tudatosan, csak elfelejtem.

Remélem, sikerült egy kis útmutatást adnom ezzel a bejegyzéssel azoknak, akik még nem foglalkoztak ezzel a témával. Akik pedig már igen: írjátok meg, nektek mi a bevált bőrápolási rutinotok!

5 Quotes About Facials that Will Help You Understand How Important ...


2019. november 19., kedd

Kipróbáltam - Pupa Vamp! Compact Duo 007 paletta

Blogger pályafutásom elején említettem már, hogy kedvelem a Pupa Milano sminktermékeket; azóta törzsvásárló lettem, ami különböző kedvezményekre jogosít fel. Ilyen például a születésnapi kedvezmény: az ember lánya a születésnapja hetében két tetszőleges terméket vásárolhat meg féláron. Egy kétrészes szemhéjpúdert (ha úgy tetszik, mini palettát) már korábban kinéztem, de az eredeti áron nem szívesen hoztam volna el, ezért úgy döntöttem, megvárom a születésnapi 50%-ot, és ha még meglesz, megveszem. Megvolt. A Pupa Mammutban elhelyezkedő üzletébe látogattam el, aznap épp ez esett útba.

A kérdéses termék a Pupa Vamp! kollekciójának része, ezen belül a Compact Duo paletták egyike. Kódja a 007-es. Egy matt és egy csillámos fekete szemhéjport tartalmaz, ez utóbbi a képen szürkének látszik, de valójában nem az.




A csillámos szemhéjpúder miatt ezt a palettát különleges alkalmakra szánom; fellépésekre, jelentősebb eseményekre. Az első alkalom, amikor teszteltem, a Schattenwelt fesztivál volt. Nem csináltam nagy csodát, csak egymás mellé tettem a matt és a csillámos fekete szemhéjpúdert és középen összedolgoztam, majd jöttek az elmaradhatatlan tusvonalak és a pontsor. Az eredmény így nézett ki:


Természetesen nem csak a la nature tettem fel, alá a már jól bevált avonos primer (magyarul szemhéjpúderalapnak nevezték el) került, végezetül pedig a szintén avonos Magix fixálóspray-jel fújtam le, majd imádkoztam, hogy legalább éjfélig bírja ki.

Nem kellett csalódnom; a sminket délelőtt 10 óra környékén készítettem el, 12 óra múlva egy kevés összefolyást láttam, ekkor még nem nyúltam hozzá. A koncertek végeztével, hajnali 1 után néztem meg újra, ekkorra már jelentősebben gyűrődött. Messze volt még a reggel (és az otthonom is), ezért ekkor megigazítottam. Hazatérve (ez másnap reggel fél 10-kor volt) már tényleg csak a romjait láttam a tükörben. Mindenesetre jól kitartott; azt persze nem vártam el, hogy közel 24 órán át tartson sérülés és összefolyás nélkül.

Ugyanezt a sminket további két alkalommal készítettem még el, ekkor is azt tapasztaltam, hogy 10-12 óráig tartja a reggeli állapotot attól függően, hogy a fixálás hogy sikerült.

Nagyon elégedett vagyok a termék pigmentáltságával és a tartósságával is. A Pupa sminktermékek ár-érték aránya tehát még mindig az egyik legjobb, főleg úgy, ha az ember lánya akciósan juthat hozzájuk.

2019. szeptember 15., vasárnap

Kipróbáltam - A mosható arctisztító korong

Igyekszem környezettudatosan élni a mindennapjaimat, ahogy ezt már korábbról is tudhatjátok. A műanyagmentes júliussal fogalmazódott meg bennem a vattakorongok lecserélése valami mosható alternatívára.

Ezekből naponta legalább négyet használtam el; reggel egyet a szemsmink készítésekor lehullott szemhéjpor eltávolítására, este kettőt a smink lemosásához, mindkét szemre egyet-egyet, az utolsóra pedig a micellás arctisztítóból öntöttem. Plusz egyre volt szükségem, ha egy tartósabb rúzst választottam aznapra, illetve hetente egyszer a körömlakk eltávolításához is legalább még kettőre, de inkább háromra-négyre. Egy idő után zavarni kezdett, hogy vészesen gyorsan fogynak a korongok, és bár háromszáz forint nem nagy összeg, sok kicsi sokra megy alapon észrevehető mértékben tudja kurtítani a pénztárcát. A sminkelést nem szeretném elhagyni, ezért elhatároztam, hogy mosható korongokat fogok vásárolni.

Mostanában népszerű az egyszer használatos termékek mosható változatokra való cseréje, mint például betétek, pelenkák, vagy akár a zsebkendő, de ide tartoznak a sminklemosó korongok is. Több környezetbarát webshopban is láttam már, és olyan is akad, aki ez utóbbiakat magának készíti el. A webshopos termékeket drágának találtam, annyira ügyes pedig nem vagyok, hogy magamnak készítsem el a korongokat (persze, biztosan nem nagy ügy, de amennyire nekem nincs kézügyességem…). A már említetteken kívül a Müllerben is találkoztam mosható koronggal, de azt is drágának találtam, így egyre csak halogattam akár ennek, akár a webshopos terméknek a megvásárlását.

Egyszer aztán – ahogy mondani szoktam – felidegesítettem magam, és azt mondtam, nem érdekel, megveszem és kipróbálom. Ha nem jó, így jártam. A Müllerben kapható terméket, a faceez arctisztító korongjait választottam. Nem olcsó, körülbelül egy Széchenyi István.



mosható arctisztító korong



Mivel a csomagolás nem átlátszó, fogalmam sem volt, mekkora korongok vannak benne, és különösebben nem is tapogattam, hogy ezt kitaláljam, így meglepődtem, hogy milyen nagyok. Azon még inkább, hogy milyen puhák. A kevésbé tartós, gyengébb minőségű sminket tiszta vízzel is lehozza, én a biztonság kedvéért a micellás vízből teszek rá egy keveset. Minden használat után ki kell mosni vagy tiszta, vagy enyhén szappanos vízzel. A sötétebb színek tiszta vízzel nem jönnek ki, ezért ahhoz kell a szappan, de ha csak az esti arctisztítás után maradt foltot akarom eltávolítani, ahhoz elég a tiszta víz is. Ha nagyon elhasználódott a korong, 60 °C-on mosógépben mosható, ezt a csomagoláson leírtak szerint kétszáz alkalommal tehetjük meg. Nagyjából egy hónapja használom őket, egyik nap egyiket, másnap a másikat, így van idejük rendesen megszáradni; az egy hónap alatt még nem kényszerültek mosógépbe, ami annyit jelent, hogy valóban tartós alternatívának tűnnek a vatta korongok helyett. A szappanos víztől egyelőre nem csökkent a puhaságuk, valószínűleg idővel fog.

Nagyon elégedett vagyok a vásárlással; tíz csomag vattakorong nagyjából ugyanennyibe kerül, a nagyobb csomagokban 90-100 darab lehet, ami ötösével való használat esetén egy hónapig sem elég. Az ár tehát egy év alatt megtérül, abban pedig biztos vagyok, hogy a faceez korongok ennél tovább ki fognak tartani.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretné az eldobható arctisztító eszközeit moshatóra váltani.

Sajnálatos módon a vattakorongot mégsem tudom teljesen kiiktatni, mert a körömlakkot sem szeretném elhagyni, ennél pedig kis utánajárással megtudtam, hogy nincs mosható alternatíva. Így hát annyit tudok tenni, hogy nagyobb vattalapokat veszek, amelyekből akár egy is elég a lakk eltávolításához mind a húsz körmömről. Talán apróság, de már ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy kevesebb szemét keletkezzen olyan használati tárgyakból, amelyek tulajdonképpen nem számítanak létszükségletnek.

2019. július 28., vasárnap

Pántok nélkül

A héten egy számomra különleges ruhadarabbal, egy pánt nélküli melltartóval lettem gazdagabb. Hogy miért nagy szám ez? Máris mondom.

Mi, nők, vegyes véleménnyel vagyunk a melltartóról. Sokan szükséges rossznak tartják; valaminek, amit azért kell viselni, mert a társadalom ezt kívánja; valaminek, ami itt szorít, ott nyom, amott vág, és az ember lánya alig várja, hogy hazaérjen, és levehesse, ezáltal megkönnyebbülhessen. Én soha nem tartoztam ebbe a csoportba. Bár sokáig én sem a legmegfelelőbb méretet hordtam (és ennek látom is a kárát), sohasem éreztem, hogy kényelmetlen lenne, vagy hogy bárki kényszerítené a viselését. Magam miatt viselem; a hátam miatt, a gerincem miatt.

Néhány éve jöttek divatba a pánt nélküli változatok. Csak egy keresztpánt, meg a kosarak, semmi más. Nincsenek bevágó, ruha alól kivillanó, de legalább megegyező színű, vagy a ruháétól eltérő színű pántok, és nincsenek szilikonpántok sem, amelyek újabban egyébként is cikinek számítanak (amit egyébként nem értek; ha már látszódnia kell, inkább egy ilyen villanjon ki, mint egy fehér a fekete ruha alól, neadjisten fordítva). Sokan szeretik, mert egyfajta szabadságot ad, és a pánt nélküli vagy spagettipántos felsők alá is ez a legideálisabb.

Évek óta szerettem volna én is egy ilyet, viszont sehol nem kaptam. Mit is gondolok én, hogy D kosár fölött egyáltalán gyártanak? Hiszen nem tartja meg. – mondták. Ha elvétve mégis láttam, a magas ára miatt vetettem el, így lemondtam róla. Nem az én méretemnek való, nem lesz ilyenem. A sztorihoz hozzátartozik, hogy az én méretem itthon extrémnek számít a kis kör- és nagy kosármérettel, tehát akárhol normál melltartót sem kapok, nemhogy pánt nélkülit; egyáltalán, igényeim se nagyon legyenek – gondoltam én, amíg meg nem találtam azt a fehérneműboltot, ahová azóta is rendszeresen járok. A bolt Valentin Fehérnemű néven fut, Budapesten található, a Nyugatitól nem messze. (És most jön a reklám.)

Különleges méretekkel foglalkoznak, és nem csak a klasszikus fekete, fehér és testszínű darabokból lehet válogatni. Az eladó hölgyek hihetetlen szakértelemmel rendelkeznek, és nagyon kedvesek. Ha először járunk náluk, az első dolog, ami előkerül, a mérőszalag, melynek segítségével meghatározzák a méretet legalább hozzávetőlegesen, ugyanis előfordulhat, hogy a mérőszalag is csal egy picit (az én méretem a szalag szerint 70/F lenne, viszont az igazi a 65/G – ebben érzem magam kényelmesen, ebben érzem a megfelelő tartást, a nagyobban nem). Utána jönnek a termékek, először a tényleges méret meghatározására, és csak azután jön a szín és a fazon. Mivel már lassan 4 éve ismerem ezt a helyet, az eladó hölgyek megismernek, és fejből tudják a méretemet, csak azt kell mondanom, hogy most épp milyen fazonért jöttem.

Így volt ez ezen a héten is. A pánt nélküli darabokról már hírt adtak a facebook oldalukon (fentebb, a bolt nevére kattintva ez jön elő), így tudtam, hogy az én méretemben is kapható, így ismét elgondolkodtam a vásárláson. Tulajdonképpen két dolog kötött vacilláltam; egy teljes alakos acélmerevítős fűző és a pánt nélküli melltartó között. Jelenleg egyetlen teljes alakos fűzőm van, ami műanyag merevítőkkel rendelkezik, és ezt is csak boleróval, vagy más felsőre véve tudom hordani. Melltartó nélkül is lehetne, de nem szeretem; először úgy hordtam, ami azért előnytelen, mert a merevítők nem egy előre domború formát vettek fel, hanem laposak maradtak. A mellem tehát a nyakamba nyomva, de oldalról nézve deszka is lehetnék. Egy másik fűzőnél, amiből azóta sajnos kifogytam, már okosabb voltam, és vettem alá melltartót, viszont az összképet eléggé rombolták a pántok, emiatt mindig boleróval viseltem. Ezen okok miatt a leendő acélos fűzőt is melltartóval tervezem viselni, aztán ha szép formájúra tört be, lehet, hogy elhagyom, addig viszont csak a fenti módokon tudnám felvenni, nyáron pedig egyik is, másik is elég meleg (tudom, én hülye, minek veszek fűzőt nyáron… De a goth nyáron is goth).  A megoldást az jelentette, ha a fűzővásárlást elhalasztom, és beszerzem a régóta vágyott pánt nélküli melltartót, így ellátogattam az említett üzletbe. Ha azt mondom, hogy fél órát töltöttem bent, azzal sokat mondok. Előkerült a neten már látott csodadarab. Miután megtaláltuk a megfelelő méretet (ami végül nem 65/G lett, hanem 70/H- ezen már én is sokkolódtam egy kicsit), és az eladó hölgyek meggyőztek, hogy hiába érzem úgy, NEM fog leesni, fizettem, és nagy boldogan hazaBKV-ztam.

A terméktesztre másnap kerítettem sort. Egy nyakpántos felsőt vettem fel, ami már önmagában is tetszett a már megszokott, kilógó fekete pántok nélkül, az összképen még többet dobott egy derékfűző. A pánt nélküli melltartó hiányossága, hogy a pántok levételével a formázó funkcióját is elveszíti. Ezt azonban az én esetemben megoldotta a ruha és a fűző.

Tényleg nem esett le, hála a szilikoncsíkoknak, és tényleg nem hiányoztak a pántok; a széles keresztpánt a megfelelő merevítéssel és varrásokkal biztosította a kellő tartást. A nap végére nem fájt sem a hátam, sem a nyakam. Nagyon elégedett vagyok, abszolút nem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt. Miért is nem tettem korábban, ez alatt a 4 év alatt?!
Meleg szívvel ajánlom az üzletet is mindenkinek,
·         Aki még nem volt itt,
·         Aki nem tudja a méretét, vagy
·         Nem találja megfelelő melltartót
·         Aki egy olyan üzletben szeretne vásárolni, ahol foglalkoznak vele,

Mégpedig azért, mert
·         Kedvesen és szakértelemmel fogadnak,
·         Megmondják, ha valami nem megfelelő, nem áll jól
·         Nem engednek elégedetlenül távozni; addig adogatják a termékeket a próbafülkébe, amíg meg nem találjátok a tökéleteset
·         Bár a termékek nem olcsók, strapabírók, nem bolyhosodnak, nem, illetve alig nyúlnak, és ha az ember lányának nem változik a mérete, éveken keresztül kiszolgálják.

  Ez itt a reklám vége.
  Ezt hallgattam közben: Priest – New Flesh album





2019. június 9., vasárnap

Pár szó a natúr sminkről

Rég jelentkeztem már sminkes témával. A ma reggeli ébredéshez tartozó, félig nyitott szemű, zombi módjára történő facebook-görgetés közben akadtam egy sminkes videóra, amelynek fókuszában egy klasszikus smink elkészítése állt. Alapozó, szemöldök kihúzása, egy kis szemhéjpúder, egy kis műszempilla, egy kis kontúr, egy kis highlighter, vörös rúzs. Szép lett; látszott, hogy sokat dolgozott vele a lány.

Néhány hónappal ezelőtt munkába menet csíptem el egy megjegyzést az utca emberétől, ami - tekintve, hogy a környéken éppen nem volt másik nő - nekem/rólam szólt: "....Van rajta egy kiló vakolat...." Nem volt. Sokan tudják rólam, hogy smink nélkül nem igen lépek ki az utcára. Ezt leginkább saját magam miatt teszem; nem az utca embere, nem a kollégáim, nem is a párom, hanem magam miatt töltöm el azt a bizonyos húsz percet a tükör előtt reggelente. Ez alatt a húsz perc alatt kerül egy kis szín a szemöldökömre, készítek az aznapi ruha színével harmonizáló szemsminket, amit megkoronázok egy tusvonallal (mostanában a szemöldököm felé tartó kis mélyedésbe tett pontsorral is) vagy szemceruzával és szempillaspirállal, ehhez pedig választok egy megfelelő színű rúzst. Jól látjátok, nincs alapozó, nincs kontúr, nincs highlighter. Tehát nincs vakolat, pláne nem egy kiló. Alapozót nagyon ritkán használok, csak akkor, ha az esemény úgy kívánja, de például legutóbb a barátnőm esküvőjén úgy döntöttem, hogy nem kell. Kontúrozni egyáltalán nem szoktam és highlighterem sincs. A korrektor akkor kerül elő, ha egy pattanás eltávolítása után egy nagyobb seb keletkezik az arcomon, ami zavarja az összhatást, egyébként ez is jobbára csak azért van, hogy még nehezebben találjak meg valamit a neszesszeremben.
Gothként a nappali és az éjszakai sminket nemigen különböztetem meg magamon; általában egy koncertre ugyanolyan arccal megyek, mint amilyennel dolgozni. Aznap, amikor ezt a megjegyzést kaptam, emlékképeim szerint füstös szemsminket és vörös rúzst viseltem. Ezt nézte embertársunk egy kiló vakolatnak. Megjegyzésként: A női magazinok az említett  párosítást éjszakára ajánlják (erről a témáról már korábban kifejtettem a véleményemet, itt), engem viszont ez soha nem érdekelt, és az eddig kapott visszajelzések alapján jobb is. Nem igazán vettem fel a hallott megjegyzést sem; természetesen egy kicsit bosszantott, hogy miért nem látja, hogy amiről beszél, az nincs ott, aztán elhessegettem a gondolatot azzal, hogy ezek szerint az arcápolási rutinom sikeres és elég megfelelő ahhoz, hogy ne higgyék el, hogy a (majdnem) természetes valójában látják. Akkor éppen képzelt vagy valós bőrhibáim sem voltak.

E kettőt - a ma reggeli videót és az előbb leírt esetet - összekapcsolva jutott eszembe (micsoda asszociáció!), hogy hónapokkal ezelőtt fogalmazódott meg bennem egy bejegyzés gondolata a natúr sminkről. Ha jól emlékszem, éppen egy erről szóló facebook-poszt miatt akartam megírni, de akkor valamiért nem írtam meg, azóta pedig el is feledkeztem róla. Most viszont, ha már újra ingerenciám támad rá, engedek a késztetésnek.

Stephen King azt vallja, hogy a pokolba vezető út határozószókkal van kiövezve. Szerintem pedig natúr sminkpalettákkal.

 A natúr sminket a legegyszerűbben a következőképpen lehet definiálni: úgy vagy kifestve, mintha nem lennél kifestve. Nem tűnik ez anomáliának? Szerintem nagyon is.
Pártolói szerint a natúr smink arra jó, ha az ember lánya csak frissebb megjelenést szeretne kölcsönözni az arcának, egy kissé egyenletesebbé tenni az arcszínét, eltüntetni a fáradtság nyomait, és semmi egyebet. Nem akar drámai külsőt varázsolni, és különben sincs rá ideje, esetleg nem is tudja, hogyan kell. Azt mondanánk, hogy ezzel semmi gond nincs. Szerintem viszont ezzel sokkal nagyobbat hazudunk a külvilágnak, mint ha a fentebb említett klasszikus sminket készítjük el. Kérdezzük meg csak magunktól: ha már rászánjuk magunkat, hogy az arcunkhoz nyúljunk, nem esik jobban a lelkünknek, ha látszik is, hogy csináltunk valamit? Nem jobb, ha a natúr smink helyett minimál sminket készítünk? Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy kis szemceruza a felső szempillatőbe - az alsóba nem is kell, a szempillaspirál pedig a natúrhoz is szükséges - és egy nem túl erős rúzs (de ha az ember lánya nem szereti, el is lehet hagyni), és máris nem hazudsz a környezetednek.
Egyes férfiak irtóznak a kisminkelt nőktől. Ha ezt valaki meghallja, rögtön a bejegyzés elején említett verzióra gondol; amin látszik, hogy "meg van csinálva". Tegyük a szívünkre a kezünket: ugyanez a férfi nem irtózna a gondolattól, hogy amit ő természetesnek lát, az mégsem az, hanem ugyanúgy akár egy órás munka eredménye, mint az előzőleg említett, látványosan művi arc? Dehogynem... Továbbmegyek: ha egyszer találkozik is egy ilyennel, onnantól kezdődően soha többet nem fogja elhinni, hogy amit természetesnek lát, az az is. Ebből adódhatnak olyan esetek, mint amilyen velem is történt. Ezért javasolnám mindenkinek, aki natúr sminkben gondolkozik, hogy ne tegye. Ha azt akarja, hogy úgy nézzen ki, mint aki nem festett semmit, akkor ne is fessen semmit! Ha pedig zavarja, hogy festetlenül megy ki az utcára, fogja meg azt a fekete szemceruzát - ott van a natúr paletta mellett - és húzzon egy csíkot a jobb szemére, aztán egy másikat a bal szemére!

Itt a natúr smink pártolói felhördülhetnek, hogy mit kezdjen magával az, akinek aknés bőre, vagy egyéb bőrhibái vannak. Erre is tudok válaszolni: az aknés bőrrel a lehető legrosszabbat teszi az illető, ha "bevakolja". Ez látszatmegoldás, és ugyanolyan hazugság, mintha bőrhiba nélkül készítené el a natúr sminkjét. Az aknés bőr sok esetben orvosi kezelést igényel, ezt nem fogja kiváltani az öt kiló alapozó. Egyéb esetben pedig a kulcs a megfelelő bőrápolás: tisztítás és hidratálás, (Kívül-belül! Hiába a csodatevőnek ígért hidratálókrém, ha egész nap csak egy pohár vizet ittál meg. ) ezen kívül pedig a megfelelő táplálkozás. Zöldség és gyümölcs minden napra. Ha ez napi egy alma és savanyúság az ebédhez, akkor annyi, de magamon tapasztalom, hogy hatásos. Ha pedig valamiről tudod, hogy az elfogyasztása után pattanások jelennek meg az arcodon, igyekezz kerülni ezt az ételt!

S ha látod a változást, igyekezz kerülni a natúr sminket is! :)

2018. október 11., csütörtök

Mese egy babonáról

Két hete már, hogy a már említett, napi színekre vonatkozó babonával szakítottam. Jelentem, jól vagyok!

Nagyon régen, még általános iskolás koromban olvastam valahol arról, hogy a színek szerencsét hoznak. Nem emlékszem már a cikkre, de a lényege az volt, hogy minden naphoz megadott egy színt, amit viselni kell ahhoz, hogy a nap szerencsés legyen. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de egy idő után megfogalmazódott, hogy ki kellene próbálni. Hittem is meg nem is, de amennyire tudtam, megpróbáltam követni az előírást: hétfőre fehér, keddre piros, szerdára lila, csütörtökre kék, péntekre zöld, szombatra fekete, vasárnapra arany (ezt sárgával helyettesítettem). Nem emlékszem, hogy működött-e, arra se, hogy miért hagytam fel vele akkor, de biztos, hogy nem tartott ki sokáig ennek az új szabályrendszernek a követése. A gimnáziumi évek alatt is megjelent egy-egy hónapra, de vagy meguntam, vagy egyéb okból ismételten felhagytam vele, ezúttal hosszabb időre, már-már el is feledkeztem róla.

Az egyetemi évek alatt aztán megint eszembe jutott, ahogy az önmagam kiteljesedése felé vezető utat kezdtem járni. Jobban kezdett érdekelni a wicca vallás, ahol szintén szerepelnek színek a különböző rituálékhoz, és valamiképpen összemostam a kettőt, illetve a hármat, a goth stílust figyelembe véve. Az alap mindig a fekete volt, ehhez társítottam az adott naphoz rendelt színt. Ekkor már tényleg elhittem, hogy ezen múlik, hogy aznap jó napom van-e, sikerül-e a vizsga, stb. Az élet közben persze időnként jelezte, hogy nem így van; hiába viseltem a kék fűzőmet a fehér blúz fölött egy csütörtöki vizsgán, ha egy olyan tételt sikerült kihúznom, amihez nem sok közöm volt. Kék ide vagy oda, megbuktam. Mégis úgy éreztem, hogy a részemmé vált az, hogy az adott naphoz rendelt színt viseljem. Az igazság az, hogy csak megszoktam.

Kérdezték páran, akiknek elmeséltem, hogy így öltözöm, hogy nem kötöttség-e ez. Tulajdonképpen sokáig fel sem merült bennem, hogy az. Inkább egyfajta segítségnek éltem meg az örök "mit vegyek fel?" kérdésnél. Sokkal egyszerűbb volt reggel a döntés úgy, hogy ma kedd van, piros nap, így nem kellett az egész szekrényben keresgélni az aznapi összeállítás darabjait. Az, hogy a kedd piros nap, leszűkítette a lehetőségek számát, így megkönnyítette a választást. Itt jöhet a másik kérdés, amit nemrég egy kolléganőm tett fel nekem: "És mi van akkor, ha aznap nincs kedved az adott színhez?"  Valami olyasmit válaszoltam, hogy ez nem szokott előfordulni; később jöttem rá, hogy ez csak félig igaz.

Ez a kérdés indított el végül egy folyamatot bennem, aminek hatására átértékeltem ezt a dolgot. Két éven át töretlenül tartottam magam valamihez, amit gyerekfejjel olvastam, nem is igazán működik, és mellesleg a wicca sehol sem írja, hogy ezt kell, így kell. Ennek kapcsán gondolkoztam el azon, hogy vajon miért így párosították a színeket és a napokat. Körülbelül a fele érthető, a fele nem. Vasárnap, arany/sárga: Sunday = a Nap napja. A Nap arany, sárga, narancs; ez rendben van. Hétfő, fehér (ezt gyakran ezüsttel helyettesítettem): Monday => "Moonday" = a Hold napja. A Holdhoz köthető az ezüst, ez is rendben van. Amikor erre rájöttem, felvetődött, hogy lehet, hogy a többi napnál is a bolygóhoz köthető szín van, és így értelmet is nyerne. Utánanéztem, hogy az az ezotéria melyik naphoz melyik bolygót rendeli. A keddhez a Marsot. A Mars a vörös bolygó, tehát stimmel a piros. A szerdához a Merkúrt. A bolygó színe itt nem segít, így megint segítségül hívtam az angol nyelvet: Mercury. A szó a higanyt is jelenti. A higany folyékony fém, ami egy elég furcsa párosítás. Ahogy a kék és a piros is, amelyből kijön a lila. Csütörtökhöz tartozik a Jupiter. Itt a római főistenre asszociálva érthető a kék, amit alapvetően egy férfias színnek gondolunk. A péntekhez a Vénusz tartozik. Itt se a római mitológia nem működik, de még a görög se. Lehet viszont azt mondani, hogy a péntek =Friday/Freitag => "szabad nap". A hét utolsó munkanapján zöld jelzést kapsz az esti programhoz. A szombathoz a Szaturnuszt rendelik, az angol neve is mutatja: Saturday. Ez így még nem tisztázza, hogy miért feketét kell viselni. A szombat héber nyelvű elnevezése viszont segít: Sabbath. Innen már csak egy lépés, hogy ebből Black Sabbath legyen. Voilá!

A legtöbb magyarázatot én kreáltam magamnak. E tény is látszik rajtuk, valamint az is, hogy közel sem egységesek ezek a magyarázatok, mind a hétre nem lehet ugyanazt ráhúzni, amiből az következik, hogy a párosításnak ilyen alapja biztosan nincs, és másmilyet sem találtam, így nagy valószínűséggel semmilyen alapja sincs. Ez volt az egyik ok, amiért úgy döntöttem, hogy felhagyok vele. A másik pedig az volt, hogy végignéztem az összes képet, amit két év alatt magamról és a szettjeimről készítettem, és megállapítottam, hogy sokkal jobbak voltak azok az összeállítások, amelyeknél nem törődtem azzal, hogy milyen nap van, csak felvettem, amihez kedvem volt. A sminknél szintúgy - szebbek és jobbak voltak a régiek. (A képek egyébként kezdetben az előző barátom kedvéért készültek; ritkán találkoztunk, de mindig tudni akarta, hogy hogy nézek ki aznap, ezért lefotóztam és elküldtem neki. Aztán amikor már túl sok helyet foglaltak a képek a telefonon, felmásoltam őket a laptopomra. Azóta is megvannak, és ez lehet, hogy furcsán hangzik, de időnként visszanézve őket, hatalmas segítséget nyújtottak ahhoz, hogy meglássam, ha valami különösen előnyös, vagy különösen előnytelen.) Ezen a ponton döntöttem el, hogy nem várom meg sem a naptári újévet, sem Halloweent (a wicca/pagan) újévet, hogy "levetkőzzem" ezt a szokást. Azt hiszem, ez most már végleges.

A színeket azóta sem hagytam el, mert szinte mindegyiket nagyon megszerettem. Mostanában inkább a harmóniára törekszem, ezért most éppen aszerint válogatok, hogy a heti körömszínemmel passzol-e. Így a múlt héten végig zöldben jártam, ezen a héten kékben. Hogy a jövő héten mi lesz, még nem döntöttem el. Egyszer lehet, hogy ezt a kényszert is elhagyom, és belátom, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Egyelőre a megfelelési kényszer erősebb. Az viszont biztos, hogy ez a döntés is egy jele annak, hogy az életemben egy új korszak kezdődött el. Lehet, hogy tényleg a 25 év a kamaszkor vége?

Végezetül jöjjön néhány kép: szombaton és vasárnap fekete és sárga helyett mindkét nap piros, és néhány jobban sikerült szemsmink az elmúlt két hétből.


Eye makeup
Eye makeupEzt itt úgy hívják: Legyen benne az összes szín a NYX Fire palettáról!

Eye makeup
Eye makeup








Eye makeup Polar lights

Ez itt az éjszaka és a sarki fény.

Eye makeup Venom

Ez pedig a mindegy, csak valahova hadd tegyem bele a Venom-ot!

2018. szeptember 29., szombat

A goth és az új munkahely

Kicsit több, mint egy hónap telt el azóta, hogy a diploma megszerzése után munkába álltam. Nem volt egyszerű; májusban adtam be az önéletrajzot, és végül egy sokkörös állásinterjú-sorozat után, augusztus 22-én kezdtem. A bejegyzést mégis mostanra időzítettem, mert a szeptember volt az első teljes hónapom. Az új hely mindig sok izgalmat tartogat. Új emberek, új közösség, addig teljesen ismeretlen feladatok, stb. Egyedüli újoncként talán még nehezebb beilleszkedni egy olyan csapatba, amelynek a tagjai között sokszor többéves ismeretség van. Az én esetemben pedig ott van még egy dolog, ami nehézséget okozhat: a szubkultúrába való tartozásom, az öltözködési stílusom.

Korábban szóltam már arról, hogy igyekszem a munkahelyen is megtartani a goth kinézetet, amennyire ezt a mindenkori közeg megengedi. Meséltem arról, hogy teljesen idegen helyen először visszafogom magam, nem a legextrémebb ruháimat veszem fel, nem mutatom a tetoválásaimat (a nagyokat legalábbis), a smink is egyszerűbb - kevésbé erős, a tusvonalat fent rövidebbre, lent pedig a szempillatőhöz közelebb húzom, a rúzsokat tekintve pedig marad a piros és a bogyószínek, nincs kék, zöld, fekete. Később, amikor már megismertek a kollégák, megpróbálkozom egy kis erősítéssel, és várom, hogy mit reagálnak rá, és ezt addig húzom, amíg nem mondják, hogy ez már sok. Erre lehetne azt mondani, hogy nem kell megvárni, amíg szólnak valamiért; egy szinten ez igaz, mert mindig az adott embertől függ, hogy hogyan nyilvánítja ki a nemtetszését, illetve az is, hogy mi magunk hogy fogadjuk az ilyesfajta kritikát. A legegyszerűbb talán az, ha mosolyogva tudomásul vesszük, és legközelebbre keresünk egy kompromisszumos megoldást. Én úgy vélem, hogy ahhoz, hogy valaki a munkahelyén is ki tudjon teljesedni ezen a téren, meg kell találnia a határokat. Ha pedig sikerül eljutni addig, hogy semmit nem kell visszafogni a megjelenésből, annál jobb! A korábbi gyakorlati helyeimen és az előző munkahelyemen, ahol még diákként dolgoztam, végigmentem ezeken a lépéseken, és a vége eddig mindig az lett, hogy "De jó, hogy fel mered vállalni magad!" 

Erre a szinte akartam eljutni az új helyen is. Mivel irodában dolgozom, számítógép mögött ülök egész nap, a kollégáimon kívül nem igazán találkozom emberekkel, így szinte mindegy, hogy miben jelenek meg. A kérdés az volt az első hónapban, hogy a közvetlen főnököm és a kollégáim mennyire konzervatívak, mennyire elfogadóak az extrémebb kinézetű emberekkel szemben. Nem volt kérdés, hogy az első néhány héten hosszú szoknyában megyek, ahogy a nyár folyamán az interjúkon is tettem. A vádlimon levő tetoválás elég nagy, ismeretlen emberek esetén pedig számítani kell arra, hogy előítéleteik vannak; jobb, ha először nem látják, majd a későbbiek folyamán elmondom, hogy van, aki szeretné látni, annak megmutatom, és ha azt látom, hogy inkább tetszik nekik, mint nem, akkor bátrabban nyúlok a rövidebb szoknyához, amíg az időjárás megengedi. A hátamon levő tetoválást szintén takartam, ugyanebből az okból. A karomon levőket a nyári meleg miatt nem tudtam, de azok picik, így kevesebb gond van velük. Az volt a tervem, hogy az orrkarikámat is kiveszem, és kicserélem egy diszkrétebb darabra, viszont az első munkanapot megelőző estén sehol nem találtam, így maradt a karika. Elég vékony, és ha a rajta levő bogyót megfelelően fordítom, még kevésbé feltűnő. Mellőztem a kivágott felsőket is, a sminket pedig úgy készítettem el, ahogy fentebb említettem. A fűzőt természetesen nem hagytam el; ez a ruhadarab annyira az életem részévé vált, hogy már furcsa, ha egymás után két nap nem viselem. 
A "tompított" verziót jól fogadták a kollégák, a tetoválásokkal sem volt senkinek problémája. Jöhetett a rövidebb szoknya, egy-egy kivágottabb felső, sötétebb szemsmink. Egyelőre működik. Akikkel többet beszélek, azt mondják, tetszik nekik a stílusom, illetve hogy hoztam egy kis színt az osztály életébe a különleges megjelenésemmel. Furcsa, hogy pont olyasvalaki hozza a színt, akinek az öltözködésében a fekete dominál... Nagyon örülök ennek a fogadtatásnak, annak, hogy nyitottak, elfogadóak, és ha elsőre kicsit meg is hökkentek néhányan, az elmondások alapján már teljesen hozzászoktak a nem egészen mindennapi kinézetemhez. Mára már az számít furcsának, ha egy nap a reggeli rohanásban nem szöszölök annyit a sminkkel, és világosabbra sikerül; ekkor megkérdezik, hogy hol van. 😆 Azért igyekszem nem sokkolni őket, és a jó ízlés határain belül maradni. Nincs még itt a vége, minden határt még nem találtam meg, de az valószínű, hogy fekete szájjal nem fogok bemenni még egy év múlva sem, és talán azután sem. Megmarad hétvégére, koncertre, baráti összejövetelekre. 

Végezetül következzen néhány kép, amelyen bemutatom, hogy mégis hogy járok én dolgozni. A selfie-k készítésében nem vagyok valami profi, és néhány képnél a minőség sem a legjobb, ezért elnézést kérek.
Korábban már említettem, hogy minden naphoz rendelek egy színt, amit a feketével kombinálok. Egyfajta babona - nagyon régen olvastam valahol, hogy ha valaki ezt tartja, szerencséje lesz az életben. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta tartottam, most már több mint egy éve töretlenül. El is jött már az ideje, hogy szakítsak ezzel a szokással - de erről majd a következő bejegyzésben.

A hétfő színe a fehér illetve az ezüst, vagy szürke. Fehér ruhám alig van, az utóbbiakból viszont akad. 

Általában ezt a kettőt variálom hétfőnként, nem sok lehetőség közül tudok választani. Egy fehér blúzom van még, már azt is felvettem munkába, de kép nem készült róla.





Smokey eyes
Újabban többször csináltam füstös szemeket, mint sima szürkét tusvonallal. Előbbi nálam egyébként is jolly joker, ha nagyon nem tudok mit kitalálni, vagy kevés az idő, ezt választom.











A kedd színe a piros, az egyik kedvenc színem, így nem okoz nehézséget a feketével való kombinálás. 

 
A bal oldali az egyik kedvencem; a felsőt egy teljesen átlagos webshopból való, a fűzőt pedig egy kedves korábbi kolléganőtől kaptam. A felső elég lenge, a legtöbb esetben kövérít, és nem is igazán gothic darab - magában. Fűzővel tökéletes kombinációt alkotnak. A jobb oldali.... Nos, az a határ, ez az, amire már azt mondták, hogy egy picit sok. Vettem az adást, legközelebb hozzáadok egy vastagabb harisnyát, vagy egy leggings-et. A lényeg, hogy ne átlátszó legyen, onnantól gond egy szál se. 


Ezt a szemsminket magam találtam ki. Éppen nem volt időm egy több színből állót elkészíteni, de túl egyszerűt se akartam - ez lett belőle. Ritkaságszámba megy, ha a szememen nem jelenik meg a piros, de időnként előfordul, hogy az csak fekete, sőt egyszer kipróbáltam a natúr színeket is, viszont ahhoz mindenképpen kellett egy erősebb tusvonal, hogy ne tűnjön el a szemem. A piros rúzs pedig alap. 



Szerdán lilát viselek. Nincs túl sok darabom, viszont amióta beszereztem egy lila fűzőt, változatosabbá lehet tenni a szetteket.


A bal oldali egy másik nagy kedvenc, bár a fűzőt még mindig nehéz egész nap viselni. Nagyon masszív darab, egyik sem fogja ennyire a csípőmet, mint ez. (Kell is, szegény egy "cseppet" ferde, nem árt, ha valami a helyén tartja.) A jobb oldali képen a felső nagyon nyitott elöl-hátul; hátul a hajammal, elöl pedig ezzel a chokerrel próbáltam szelídíteni rajta, több-kevesebb sikerrel. Egyelőre nincs jobb ötletem a megoldásra - nem rossz, de biztosan lehetne még jobb is. 



A lila smink... Az egyik, amit a héten a leginkább várni szoktam, hogy elkészíthessem. Elég jó színeket sikerült beszereznem; egyelőre főként csak egymással használom őket, még keverni nem nagyon mertem. 











Csütörtökön van a kék nap. Az elmúlt egy évben nagyon megszerettem ezt a színt, ami látszik is a ruhatáramon, és a sminkkészletemen is.

Bal oldal: a második napom. Sietős selfie, a belépőkártya már a nyakamban, de a szettet azért lefotózom, hátha az akkor már tervezett blogbejegyzésbe ez kerül be. Így lett.
Jobb oldal: a tegnapi szerelésem, és igen, megtaláltam a telefonon a megfelelő beállítást a képek minőségének javításához.





 A fáradt szemek ellen viszont nem találtam beállítást. Talán a megfelelő mennyiségű alvás megoldaná a problémát, vagy nem kora reggel kellene fotózni a hét vége felé.












És végül péntek, a zöld nap. A kék után ez következik a kedvencek sorában. További zöld darabok beszerzése folyamatban van.

Mindkét képen egy-egy új szerzemény látható, meglepő módon a zöld darabok azok. Látszik, hogy a jobb oldali már a hónap vége felé készült, most már fel merem venni a witch feliratú medált is. 





Ez a zöld pedig a már bemutatott piros analógiájára készült egy olyan napon, amikor mindenképpen a Venom fantázianevű színt akartam magamra kenni. És ha már a piros és a zöld egymás komplementerszínei, úgy illik, hogy ez álljon itt példának a pénteki sminkre.










További képek fellelhetők az 
Instagramon, ha valaki szeretne még nézelődni. :)