Kicsit több, mint egy hónap telt el azóta,
hogy a diploma megszerzése után munkába álltam. Nem volt egyszerű; májusban adtam
be az önéletrajzot, és végül egy sokkörös állásinterjú-sorozat után, augusztus
22-én kezdtem. A bejegyzést mégis mostanra időzítettem, mert a szeptember volt
az első teljes hónapom. Az új hely mindig sok izgalmat tartogat. Új emberek, új
közösség, addig teljesen ismeretlen feladatok, stb. Egyedüli újoncként talán
még nehezebb beilleszkedni egy olyan csapatba, amelynek a tagjai között sokszor
többéves ismeretség van. Az én esetemben pedig ott van még egy dolog, ami
nehézséget okozhat: a szubkultúrába való tartozásom, az öltözködési stílusom.
Korábban szóltam már arról, hogy igyekszem a
munkahelyen is megtartani a goth kinézetet, amennyire ezt a mindenkori közeg
megengedi. Meséltem arról, hogy teljesen idegen helyen először visszafogom
magam, nem a legextrémebb ruháimat veszem fel, nem mutatom a tetoválásaimat (a
nagyokat legalábbis), a smink is egyszerűbb - kevésbé erős, a tusvonalat fent
rövidebbre, lent pedig a szempillatőhöz közelebb húzom, a rúzsokat tekintve
pedig marad a piros és a bogyószínek, nincs kék, zöld, fekete. Később, amikor
már megismertek a kollégák, megpróbálkozom egy kis erősítéssel, és várom, hogy
mit reagálnak rá, és ezt addig húzom, amíg nem mondják, hogy ez már sok. Erre
lehetne azt mondani, hogy nem kell megvárni, amíg szólnak valamiért; egy
szinten ez igaz, mert mindig az adott embertől függ, hogy hogyan nyilvánítja ki
a nemtetszését, illetve az is, hogy mi magunk hogy fogadjuk az ilyesfajta
kritikát. A legegyszerűbb talán az, ha mosolyogva tudomásul vesszük, és
legközelebbre keresünk egy kompromisszumos megoldást. Én úgy vélem, hogy ahhoz,
hogy valaki a munkahelyén is ki tudjon teljesedni ezen a téren, meg kell
találnia a határokat. Ha pedig sikerül eljutni addig, hogy semmit nem kell
visszafogni a megjelenésből, annál jobb! A korábbi gyakorlati helyeimen és az
előző munkahelyemen, ahol még diákként dolgoztam, végigmentem ezeken a
lépéseken, és a vége eddig mindig az lett, hogy "De jó, hogy fel mered vállalni
magad!"
Erre a szinte akartam eljutni az új helyen
is. Mivel irodában dolgozom, számítógép mögött ülök egész nap, a kollégáimon
kívül nem igazán találkozom emberekkel, így szinte mindegy, hogy miben jelenek
meg. A kérdés az volt az első hónapban, hogy a közvetlen főnököm és a kollégáim
mennyire konzervatívak, mennyire elfogadóak az extrémebb kinézetű emberekkel
szemben. Nem volt kérdés, hogy az első néhány héten hosszú szoknyában megyek,
ahogy a nyár folyamán az interjúkon is tettem. A vádlimon levő tetoválás elég
nagy, ismeretlen emberek esetén pedig számítani kell arra, hogy előítéleteik
vannak; jobb, ha először nem látják, majd a későbbiek folyamán elmondom, hogy
van, aki szeretné látni, annak megmutatom, és ha azt látom, hogy inkább tetszik
nekik, mint nem, akkor bátrabban nyúlok a rövidebb szoknyához, amíg az időjárás
megengedi. A hátamon levő tetoválást szintén takartam, ugyanebből az okból. A
karomon levőket a nyári meleg miatt nem tudtam, de azok picik, így kevesebb
gond van velük. Az volt a tervem, hogy az orrkarikámat is kiveszem, és
kicserélem egy diszkrétebb darabra, viszont az első munkanapot megelőző estén
sehol nem találtam, így maradt a karika. Elég vékony, és ha a rajta levő bogyót
megfelelően fordítom, még kevésbé feltűnő. Mellőztem a kivágott felsőket is, a
sminket pedig úgy készítettem el, ahogy fentebb említettem. A fűzőt
természetesen nem hagytam el; ez a ruhadarab annyira az életem részévé vált,
hogy már furcsa, ha egymás után két nap nem viselem.
A "tompított" verziót jól fogadták
a kollégák, a tetoválásokkal sem volt senkinek problémája. Jöhetett a rövidebb
szoknya, egy-egy kivágottabb felső, sötétebb szemsmink. Egyelőre működik.
Akikkel többet beszélek, azt mondják, tetszik nekik a stílusom, illetve hogy
hoztam egy kis színt az osztály életébe a különleges megjelenésemmel. Furcsa,
hogy pont olyasvalaki hozza a színt, akinek az öltözködésében a fekete
dominál... Nagyon örülök ennek a fogadtatásnak, annak, hogy nyitottak,
elfogadóak, és ha elsőre kicsit meg is hökkentek néhányan, az elmondások
alapján már teljesen hozzászoktak a nem egészen mindennapi kinézetemhez. Mára
már az számít furcsának, ha egy nap a reggeli rohanásban nem szöszölök annyit a
sminkkel, és világosabbra sikerül; ekkor megkérdezik, hogy hol van. 😆
Azért igyekszem nem sokkolni őket, és a jó ízlés határain belül maradni. Nincs
még itt a vége, minden határt még nem találtam meg, de az valószínű, hogy
fekete szájjal nem fogok bemenni még egy év múlva sem, és talán azután sem.
Megmarad hétvégére, koncertre, baráti összejövetelekre.
Végezetül következzen néhány kép, amelyen
bemutatom, hogy mégis hogy járok én dolgozni. A selfie-k készítésében nem
vagyok valami profi, és néhány képnél a minőség sem a legjobb, ezért elnézést
kérek.
Korábban már említettem, hogy minden
naphoz rendelek egy színt, amit a feketével kombinálok. Egyfajta babona -
nagyon régen olvastam valahol, hogy ha valaki ezt tartja, szerencséje lesz az
életben. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta tartottam, most már több mint
egy éve töretlenül. El is jött már az ideje, hogy szakítsak ezzel a szokással -
de erről majd a következő bejegyzésben.
A hétfő színe a fehér
illetve az ezüst, vagy szürke. Fehér ruhám alig van, az utóbbiakból viszont
akad.
Általában ezt a kettőt variálom hétfőnként,
nem sok lehetőség közül tudok választani. Egy fehér blúzom van még, már azt is
felvettem munkába, de kép nem készült róla.
Újabban többször csináltam füstös szemeket, mint sima
szürkét tusvonallal. Előbbi nálam egyébként is jolly joker, ha nagyon nem tudok
mit kitalálni, vagy kevés az idő, ezt választom.
A kedd színe a piros, az egyik kedvenc
színem, így nem okoz nehézséget a feketével való kombinálás.
A bal oldali az egyik kedvencem; a felsőt
egy teljesen átlagos webshopból való, a fűzőt pedig egy kedves korábbi
kolléganőtől kaptam. A felső elég lenge, a legtöbb esetben kövérít, és nem is
igazán gothic darab - magában. Fűzővel tökéletes kombinációt alkotnak. A jobb
oldali.... Nos, az a határ, ez az, amire már azt mondták, hogy egy picit sok.
Vettem az adást, legközelebb hozzáadok egy vastagabb harisnyát, vagy egy
leggings-et. A lényeg, hogy ne átlátszó legyen, onnantól gond egy szál se.
Ezt a szemsminket magam találtam ki. Éppen
nem volt időm egy több színből állót elkészíteni, de túl egyszerűt se akartam -
ez lett belőle. Ritkaságszámba megy, ha a szememen nem jelenik meg a piros, de
időnként előfordul, hogy az csak fekete, sőt egyszer kipróbáltam a natúr
színeket is, viszont ahhoz mindenképpen kellett egy erősebb tusvonal, hogy ne
tűnjön el a szemem. A piros rúzs pedig alap.
Szerdán lilát viselek. Nincs túl sok
darabom, viszont amióta beszereztem egy lila fűzőt, változatosabbá lehet tenni
a szetteket.
A bal oldali egy másik nagy kedvenc, bár a
fűzőt még mindig nehéz egész nap viselni. Nagyon masszív darab, egyik sem fogja
ennyire a csípőmet, mint ez. (Kell is, szegény egy "cseppet" ferde, nem árt, ha valami a
helyén tartja.) A jobb oldali képen a felső nagyon nyitott elöl-hátul; hátul a
hajammal, elöl pedig ezzel a chokerrel próbáltam szelídíteni rajta,
több-kevesebb sikerrel. Egyelőre nincs jobb ötletem a megoldásra - nem rossz,
de biztosan lehetne még jobb is.
A lila smink... Az egyik, amit a héten a
leginkább várni szoktam, hogy elkészíthessem. Elég jó színeket sikerült
beszereznem; egyelőre főként csak egymással használom őket, még keverni nem
nagyon mertem.
Csütörtökön van a kék nap. Az elmúlt egy
évben nagyon megszerettem ezt a színt, ami látszik is a ruhatáramon, és a
sminkkészletemen is.
Bal oldal: a második napom. Sietős selfie, a
belépőkártya már a nyakamban, de a szettet azért lefotózom, hátha az akkor már
tervezett blogbejegyzésbe ez kerül be. Így lett.
Jobb oldal: a tegnapi szerelésem, és igen, megtaláltam
a telefonon a megfelelő beállítást a képek minőségének javításához.
A fáradt szemek ellen viszont nem találtam beállítást.
Talán a megfelelő mennyiségű alvás megoldaná a problémát, vagy nem kora reggel
kellene fotózni a hét vége felé.
És végül péntek, a zöld nap. A
kék után ez következik a kedvencek sorában. További zöld
darabok beszerzése folyamatban van.
Mindkét képen egy-egy új szerzemény
látható, meglepő módon a zöld darabok azok. Látszik, hogy a jobb oldali már a
hónap vége felé készült, most már fel merem venni a witch feliratú medált is.
Ez a zöld pedig a már bemutatott piros
analógiájára készült egy olyan napon, amikor mindenképpen a Venom fantázianevű
színt akartam magamra kenni. És ha már a piros és a zöld egymás komplementerszínei,
úgy illik, hogy ez álljon itt példának a pénteki sminkre.
További képek fellelhetők az Instagramon, ha valaki szeretne még nézelődni. :)
