Ebben a hónapban sem akartam könyvet venni. Ez egy magamnak tett, de soha
be nem tartott ígéret. Mint másnál a hétfőn elkezdek edzeni és a jövőre
lefogyok. Ha nem akarok igazán ellenállni, előbb-utóbb elcsábulok.
A héten a Scolar kiadó raktárvásárt rendezett. Szerdán értesültem róla, és
sajnos a zsúfolt időbeosztásom, a nem túl hosszú nyitvatartási idő és a
távolság miatt csak pénteken tudtam elmenni. Az ilyen vásárokon kiárusítják a
raktáron maradt és/vagy szépséghibás könyveket, és kincseket lehet találni
potom pénzért. A könyvek árai egy Rákóczi Ferenc és egy Bethlen Gábor között
váltakoztak, némelyikük eredeti ára ezek tízszerese is lehet.
A vásár a Naphegy téren álló MTI székház büféjébe rendezkedett be. Egy
közepes méretű helyiség volt tele faltól falig könyvekkel, no meg az őket
megvásárolni kívánó emberekkel. Az utolsó napon, zárás előtt bő egy órával még
mindig nagy volt a választék, és elférni is nehezen lehetett a teremben. Két
kör után öt könyvvel tértem haza, egy Széchenyi Istvánnál kicsit többet
fizettem értük. Íme, a szerzemények:
Mostanában vonzanak a komolyabb témák. Öregszem talán? Az olvasásuk
valószínűleg a következő évre fog tolódni, mivel idén még több molyos kihívást
szeretnék teljesíteni, és október közepe lévén nem biztos, hogy az ezekhez
elolvasandó könyvek mellé befér még más is. Én szeretném a legjobban, ha nem
így lenne.
Karin Fossum: Indiai feleség
Nem hallottam még a szerzőről, a borítóról tudtam meg, hogy egy norvég
krimit tartok a kezemben, azt pedig a Moly árulta el nekem, hogy ez sorozat
ötödik kötetét sikerült megvennem. Igen, megint belenyúltam. A fülszövege:
Speciális könyv, kiváló krimi:
Sejer felügyelő második nyomozása magyarul, melyet 2009-ben minden idők legjobb
norvég krimijének választottak.
„Gunder Jomann utazásával kezdődött
minden. Gunder egészen Indiáig repült, hogy feleséget találjon magának. Mikor
az emberek megkérdezték, nem árulta el, hogy ez a szándéka. Magának is alig
vallotta be. Csak egy átlagos utazásról van szó, hogy megismerje kicsit a
világot, magyarázta, ha kollégái rákérdeztek” – a javakorabeli agglegény
egzotikus utazása nemcsak Gunder mindennapjait, de szűkebb környezete, a
csöndes norvég falucska életét is felborítja…
Kedvelem a krimiket, az északi országokból származókat pedig sokan
dicsérik. Keveset ismerek ezekből, de az év elején olvasott 64-es betegnapló
nagy kedvencem volt. A fülszöveg és a borító alapján izgalmasnak ígérkezik.
David McComb: A tetoválás 100 éve
Nekem is van tetoválásom, szám szerint öt. Mindig is érdekelt a története,
keveset olvastam is róla. Ez a könyv még több információval kecsegtet. A
fülszövege:
Az elmúlt száz év során a
tetoválás művészete felküzdötte magát az undergroundból a mainstreambe.
Fotókkal gazdagon illusztrált könyvünk ennek a folyamatnak a történetét meséli
el a kezdetektől, amikor a tetoválás még csak a tengerészek, a rabok és a
társadalom peremén élő emberek önkifejezésének eszköze volt, a hetvenes évek
tetoválóreneszánszán át egészen napjainkig, amikor a testművészet már a
hétköznapi kultúrának, sőt a sztárkultúrának is szerves része.
A képekre főleg nagyon kíváncsi vagyok; leküzdöttem a vágyat, hogy előre
megnézzem őket.
Ungvári Tamás: Bűnbeesés után
A közelmúltban elhunyt szerző sokak számára ismert. Kissé szégyenkezve
vallom be, hogy a munkásságáról a halálakor informálódtam jobban, sem
fordításokat, sem saját művet nem olvastam még tőle. Így külön örültem, hogy az
ő könyveiből is találtam a vásáron néhányat, ezáltal valamelyest pótolni tudom
a hiányosságomat. A választott könyv fülszövege:
„Könyvem a két világháború közötti európai kulturális történelem sorstalanságának elbeszélése. Két diktatúra szakadt a világra ekkor, a bolsevizmus és a nácizmus. Összeölelkezésük az a pillanat,
amikor milliók sorsa dőlt el. Én azonban nem tudom elfogadni, hogy
ezekre a milliókra a szükségszerűség bárdja sújtott le. Az, hogy valami
megtörtént, nem jelenthette azt, hogy így is kellett megtörténnie. Minél
kevesebb az esély arra, hogy valami bekövetkezzék, annál bizonyosabb, hogy a
nagy király, a véletlen jutott kiemelt szerephez. Kérdésekkel ostromoltam tehát
a múltat. Mennyit értettek meg Európa legjobbjai abból, ami velük történt?
Mennyiben voltak részesei a sorsuknak, vagy milyen mértékben osztott
sorstalanságot a szellem embereinek a vak kényszer? Ezt a történetet véletlen
találkozásokból, megjósolhatatlan esetlegességekből rajzoltam meg a könyörület
dallamától kísérten. Hőseim a hontalanok, a menekülők, a hazájukat elvesztő
mesterek, a nyelvükből kitagadottak. A korszak „rettenetes eredetiségét”
kutatva szörnyű, véres dráma tárul elénk. Tragédia, amelyet bohózatelemek
tettek elviselhetetlenné. A történet jelképes találkozásokban tárta fel
önmegsemmisítő iróniáját: von Ribbentrop a kommunista Moszkvában a filmgyárból
kölcsönzött horogkeresztes zászlók közepette a náci indulót hallgatja. Ez a
bűnbeesett Európa jelképes pillanata. Ilyen szimbolikus jelenetekben és
találkozásokban beszélem el a régi Európa pusztulását az új Európának.” Ungvári
Tamás, művelődéstörténész, író, a kaliforniai állami egyetem tanára, műfordító
Egy kicsit történelem, egy kicsit kultúrtörténeti összefoglaló; részben ismeretterjesztő,
részben nem az. Főként a két nagy diktatúra miatt fogott meg.
Mihail Gorbacsov: Szemtől szemben
önmagammal. Visszaemlékezések és töprengések
Elnöksége ideje alatt ugyan még nem éltem, de a Szovjetunió megalakulása és
szétesése eléggé a közelmúltban volt ahhoz, hogy szüleink és nagyszüleink még
emlékezzenek rá. Gorbacsov neve a történelemkönyvekben is szerepel már, mégis a
családtagoktól hallottam először. Szeretném egy kicsit jobban tudni, ki is ő.
Könyvének fülszövege:
„Ez az írás különbözik minden eddigi könyvemtől. Nem
memoár, azt már sok évvel ezelőtt megírtam, igaz, ebben is akadnak olyan
részek, melyek a memoárokra emlékeztetnek. A könyvnek nincs szigorú szerkezete.
Nem regény, de nem is történelmi eszmefuttatás. Ez az én elbeszélésem a mi életünkről”
– írja Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke könyvének előszavában. A
XX. század második felének talán legmeghatározóbb politikai személyisége
megrendítő visszaemlékezésében bepillantást enged személyes sorsának
történéseibe csakúgy, mint korának nagypolitikai eseményeibe és
kulisszatitkaiba. A konkrét tények tárgyilagos ismertetése mellett mindvégig
érzékelhető a személyes, olykor elfogult hangnem; önvizsgálata a büszkeség és a
sértettség, a kritika és az önkritika sajátos elegye. Mindeközben hol az
információk hitelességét alátámasztó szikár stílussal, hol a sok tragédiát
megélt ember nézőpontjából, drámai erővel jeleníti meg azokat az eseményeket,
melyek meghatározták életének legfontosabb szakaszait. A könyv lapjain egy
nagyszabású átalakítási programmal fellépő, elhivatott politikus pályája
mellett kibontakozik az időnként hibás döntéseinek kiszolgáltatott, esendő
ember egyenlőtlen küzdelme a világgal és önmagával.
Ha mindent nem is tudok meg róla ebből a vaskos kötetből, abban segíteni
fog, hogy tisztább képet alkossak róla.
Patrick McGuinness: Az utolsó száz
nap
És végül a közelmúlt diktátora, Ceaușescu. A Gorbacsovról leírtak rá is
igazak, bár róla több rosszat hallottam eddig. Ezért is akadt meg a szemem ezen
a könyvön. Fülszövege:
Az egykori „Kelet Párizsa”, Bukarest 1989-ben – a veszély, az elnyomás és a korrupció, ugyanakkor az intenzitás és a feldúlt szépség világa. Mialatt Ceausescu romboló osztagai sietve pusztítják a régi várost, hogy helyére felépíthessenek egy sztálinista Legolandet, lakói a kommunizmus végóráiban élik
hétköznapjaikat, mit sem sejtve, hogyan és mikor fejeződik be e véres játék.
„Az utolsó száz nap”-ban egy brit
fiatalember bukaresti élményeibe pillanthatunk be, bejárjuk vele a várost,
megmerítkezünk Európa legparanoiásabb rezsimjének embertelenségében és
brutalitásában. Miközben a főhős belakja e szokatlan élményekkel teli világot,
ismeretséget köt a román diktátor „bábszínházának” valamennyi karakterével: az
ellenzéki gondolkodókkal, a vezető pártfunkcionáriusokkal, a feketézőkkel, a
korrupt diplomatákkal, a kémekkel és a hétköznapi emberekkel egyaránt. S
szomorú iróniával el kell fogadnia e furcsa helyzetet és a még furcsább
játékszabályokat: „Ez egy olyan ország, ahol a lakosság egyik fele a másik felét
figyeli, aztán cserélnek.”
Regény is és ismeretterjesztő kötet is egyszerre. A szerző első könyve,
amivel a kommentek szerint magasra tette a mércét.
A könyvek értékeléseit is hozom majd sorban. Aki bármelyiket ismeri, ne
tartsa magában a véleményét, de tegye ezt a lehető legegyszerűbben: jó volt/
nem volt jó, tetszett/nem tetszett. Csak spoiler nélül. J