Scolar raktárvásár - szerzemények

Ebben a hónapban sem akartam könyvet venni. Ez egy magamnak tett, de soha be nem tartott ígéret. Mint másnál a hétfőn elkezdek edzeni és a jövőre lefogyok. Ha nem akarok igazán ellenállni, előbb-utóbb elcsábulok.

A héten a Scolar kiadó raktárvásárt rendezett. Szerdán értesültem róla, és sajnos a zsúfolt időbeosztásom, a nem túl hosszú nyitvatartási idő és a távolság miatt csak pénteken tudtam elmenni. Az ilyen vásárokon kiárusítják a raktáron maradt és/vagy szépséghibás könyveket, és kincseket lehet találni potom pénzért. A könyvek árai egy Rákóczi Ferenc és egy Bethlen Gábor között váltakoztak, némelyikük eredeti ára ezek tízszerese is lehet.

A vásár a Naphegy téren álló MTI székház büféjébe rendezkedett be. Egy közepes méretű helyiség volt tele faltól falig könyvekkel, no meg az őket megvásárolni kívánó emberekkel. Az utolsó napon, zárás előtt bő egy órával még mindig nagy volt a választék, és elférni is nehezen lehetett a teremben. Két kör után öt könyvvel tértem haza, egy Széchenyi Istvánnál kicsit többet fizettem értük. Íme, a szerzemények:

Mostanában vonzanak a komolyabb témák. Öregszem talán? Az olvasásuk valószínűleg a következő évre fog tolódni, mivel idén még több molyos kihívást szeretnék teljesíteni, és október közepe lévén nem biztos, hogy az ezekhez elolvasandó könyvek mellé befér még más is. Én szeretném a legjobban, ha nem így lenne.

Karin Fossum: Indiai feleség

Nem hallottam még a szerzőről, a borítóról tudtam meg, hogy egy norvég krimit tartok a kezemben, azt pedig a Moly árulta el nekem, hogy ez sorozat ötödik kötetét sikerült megvennem. Igen, megint belenyúltam.  A fülszövege:

Speciális könyv, kiváló krimi: Sejer felügyelő második nyomozása magyarul, melyet 2009-ben minden idők legjobb norvég krimijének választottak.

„Gunder Jomann utazásával kezdődött minden. Gunder egészen Indiáig repült, hogy feleséget találjon magának. Mikor az emberek megkérdezték, nem árulta el, hogy ez a szándéka. Magának is alig vallotta be. Csak egy átlagos utazásról van szó, hogy megismerje kicsit a világot, magyarázta, ha kollégái rákérdeztek” – a javakorabeli agglegény egzotikus utazása nemcsak Gunder mindennapjait, de szűkebb környezete, a csöndes norvég falucska életét is felborítja…

Kedvelem a krimiket, az északi országokból származókat pedig sokan dicsérik. Keveset ismerek ezekből, de az év elején olvasott 64-es betegnapló nagy kedvencem volt. A fülszöveg és a borító alapján izgalmasnak ígérkezik.

David McComb: A tetoválás 100 éve

Nekem is van tetoválásom, szám szerint öt. Mindig is érdekelt a története, keveset olvastam is róla. Ez a könyv még több információval kecsegtet. A fülszövege:

Az elmúlt száz év során a tetoválás művészete felküzdötte magát az undergroundból a mainstreambe. Fotókkal gazdagon illusztrált könyvünk ennek a folyamatnak a történetét meséli el a kezdetektől, amikor a tetoválás még csak a tengerészek, a rabok és a társadalom peremén élő emberek önkifejezésének eszköze volt, a hetvenes évek tetoválóreneszánszán át egészen napjainkig, amikor a testművészet már a hétköznapi kultúrának, sőt a sztárkultúrának is szerves része.

A képekre főleg nagyon kíváncsi vagyok; leküzdöttem a vágyat, hogy előre megnézzem őket.

Ungvári Tamás: Bűnbeesés után

A közelmúltban elhunyt szerző sokak számára ismert. Kissé szégyenkezve vallom be, hogy a munkásságáról a halálakor informálódtam jobban, sem fordításokat, sem saját művet nem olvastam még tőle. Így külön örültem, hogy az ő könyveiből is találtam a vásáron néhányat, ezáltal valamelyest pótolni tudom a hiányosságomat. A választott könyv fülszövege:

„Könyvem ​a két világháború közötti európai kulturális történelem sorstalanságának elbeszélése. Két diktatúra szakadt a világra ekkor, a bolsevizmus és a nácizmus. Összeölelkezésük az a pillanat, amikor milliók sorsa dőlt el. Én azonban nem tudom elfogadni, hogy ezekre a milliókra a szükségszerűség bárdja sújtott le. Az, hogy valami megtörtént, nem jelenthette azt, hogy így is kellett megtörténnie. Minél kevesebb az esély arra, hogy valami bekövetkezzék, annál bizonyosabb, hogy a nagy király, a véletlen jutott kiemelt szerephez. Kérdésekkel ostromoltam tehát a múltat. Mennyit értettek meg Európa legjobbjai abból, ami velük történt? Mennyiben voltak részesei a sorsuknak, vagy milyen mértékben osztott sorstalanságot a szellem embereinek a vak kényszer? Ezt a történetet véletlen találkozásokból, megjósolhatatlan esetlegességekből rajzoltam meg a könyörület dallamától kísérten. Hőseim a hontalanok, a menekülők, a hazájukat elvesztő mesterek, a nyelvükből kitagadottak. A korszak „rettenetes eredetiségét” kutatva szörnyű, véres dráma tárul elénk. Tragédia, amelyet bohózatelemek tettek elviselhetetlenné. A történet jelképes találkozásokban tárta fel önmegsemmisítő iróniáját: von Ribbentrop a kommunista Moszkvában a filmgyárból kölcsönzött horogkeresztes zászlók közepette a náci indulót hallgatja. Ez a bűnbeesett Európa jelképes pillanata. Ilyen szimbolikus jelenetekben és találkozásokban beszélem el a régi Európa pusztulását az új Európának.” Ungvári Tamás, művelődéstörténész, író, a kaliforniai állami egyetem tanára, műfordító

Egy kicsit történelem, egy kicsit kultúrtörténeti összefoglaló; részben ismeretterjesztő, részben nem az. Főként a két nagy diktatúra miatt fogott meg.

Mihail Gorbacsov: Szemtől szemben önmagammal. Visszaemlékezések és töprengések

Elnöksége ideje alatt ugyan még nem éltem, de a Szovjetunió megalakulása és szétesése eléggé a közelmúltban volt ahhoz, hogy szüleink és nagyszüleink még emlékezzenek rá. Gorbacsov neve a történelemkönyvekben is szerepel már, mégis a családtagoktól hallottam először. Szeretném egy kicsit jobban tudni, ki is ő. Könyvének fülszövege:

„Ez ​az írás különbözik minden eddigi könyvemtől. Nem memoár, azt már sok évvel ezelőtt megírtam, igaz, ebben is akadnak olyan részek, melyek a memoárokra emlékeztetnek. A könyvnek nincs szigorú szerkezete. Nem regény, de nem is történelmi eszmefuttatás. Ez az én elbeszélésem a mi életünkről” – írja Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke könyvének előszavában. A XX. század második felének talán legmeghatározóbb politikai személyisége megrendítő visszaemlékezésében bepillantást enged személyes sorsának történéseibe csakúgy, mint korának nagypolitikai eseményeibe és kulisszatitkaiba. A konkrét tények tárgyilagos ismertetése mellett mindvégig érzékelhető a személyes, olykor elfogult hangnem; önvizsgálata a büszkeség és a sértettség, a kritika és az önkritika sajátos elegye. Mindeközben hol az információk hitelességét alátámasztó szikár stílussal, hol a sok tragédiát megélt ember nézőpontjából, drámai erővel jeleníti meg azokat az eseményeket, melyek meghatározták életének legfontosabb szakaszait. A könyv lapjain egy nagyszabású átalakítási programmal fellépő, elhivatott politikus pályája mellett kibontakozik az időnként hibás döntéseinek kiszolgáltatott, esendő ember egyenlőtlen küzdelme a világgal és önmagával.

Ha mindent nem is tudok meg róla ebből a vaskos kötetből, abban segíteni fog, hogy tisztább képet alkossak róla.

Patrick McGuinness: Az utolsó száz nap

És végül a közelmúlt diktátora, Ceaușescu. A Gorbacsovról leírtak rá is igazak, bár róla több rosszat hallottam eddig. Ezért is akadt meg a szemem ezen a könyvön. Fülszövege:

Az ​egykori „Kelet Párizsa”, Bukarest 1989-ben – a veszély, az elnyomás és a korrupció, ugyanakkor az intenzitás és a feldúlt szépség világa. Mialatt Ceausescu romboló osztagai sietve pusztítják a régi várost, hogy helyére felépíthessenek egy sztálinista Legolandet, lakói a kommunizmus végóráiban élik hétköznapjaikat, mit sem sejtve, hogyan és mikor fejeződik be e véres játék.

„Az utolsó száz nap”-ban egy brit fiatalember bukaresti élményeibe pillanthatunk be, bejárjuk vele a várost, megmerítkezünk Európa legparanoiásabb rezsimjének embertelenségében és brutalitásában. Miközben a főhős belakja e szokatlan élményekkel teli világot, ismeretséget köt a román diktátor „bábszínházának” valamennyi karakterével: az ellenzéki gondolkodókkal, a vezető pártfunkcionáriusokkal, a feketézőkkel, a korrupt diplomatákkal, a kémekkel és a hétköznapi emberekkel egyaránt. S szomorú iróniával el kell fogadnia e furcsa helyzetet és a még furcsább játékszabályokat: „Ez egy olyan ország, ahol a lakosság egyik fele a másik felét figyeli, aztán cserélnek.”

Regény is és ismeretterjesztő kötet is egyszerre. A szerző első könyve, amivel a kommentek szerint magasra tette a mércét.

A könyvek értékeléseit is hozom majd sorban. Aki bármelyiket ismeri, ne tartsa magában a véleményét, de tegye ezt a lehető legegyszerűbben: jó volt/ nem volt jó, tetszett/nem tetszett. Csak spoiler nélül. J