8 (4+4) dolog a home office-ról

A home office (ékes magyar nevén az otthoni munka) nem új találmány, nálunk mégis most, a veszélyhelyzetben, illetve emiatt terjedt el szélesebb körben. Amelyik munkáltatónak lehetősége volt rá, hogy minél több dolgozónak biztosítsa ehhez a feltételeket, az megtette. Így ismerkedhettem meg én is ezzel a lehetőséggel.

Ebben a bejegyzésben a saját benyomásaimat szeretném megosztani. Hangsúlyozom, hogy ez nem kőbe vésett dolog; ami nekem előnyösnek számít, azt más hátrányként élheti meg és viszont. Sőt olyan is van, hogy ugyanaz a dolog tud egyszerre előnyös és hátrányos is lenni. Az elmúlt két hónapban nem állandóan voltam itthon, így a tartós home office-ról nem tudok nyilatkozni. A legtöbbet az elmúlt hónapban dolgoztam itthonról; ugyan hetek óta az irodában kellene már lennem, mindig akadt valami, ami miatt hazaküldtek minket. Vegyesek az érzelmeim az itthoni munkával kapcsolatban. Jó dolognak tartom, de annak is igazat adok, aki szerint ezt is meg lehet unni.

Most pedig következzék a listám a home office két oldaláról:

Pro

·         Rugalmasan osztom be a munkát és a vele töltött időt

      Alapvetően is rugalmas munkaidőben dolgozom, ami már önmagában is ad egy kis szabadságot, hiszen a törzsidőn kívüli időt úgy szervezi az ember, ahogy akarja, ez mégis egy bizonyos időintervallumra szorítja a munkaórákat, tartsanak ezek 6-tól 14 vagy 9-tól 17 óráig. Az otthoni munka lehetővé tudja tenni azt, hogy ezt az időt több kisebb intervallumra bontsuk, és egy esetleges napközben elintézendő ügy is könnyebben kezelhető, mint ha bent dolgozunk a munkahelyünkön. Elintézek egy kupac feladatot, elszaladok bevásárolni, majd visszaülök a laptop elé egy másik adag feladathoz. Az irodában ez nehézkesen menne.

·         Nem kell szabadságot kivenni, ha csomagot vagy szerelőt várok

Ez főleg azoknak nagy segítség, akiknek hozzám hasonlóan, a korukból adódóan kevés szabadnapjuk van, és nagyon nem mindegy, hogy ezeket mire veszik ki, főleg, ha olyan helyen dolgoznak, ahol a szabadságuk egy részét meghatározott időben kell kivenni.

A felnőttkori szobafogság definícióját mindenki ismeri: „Csomagját 8-17 óra között szállítjuk a megadott címre.” Azaz biztosan akkor fogok jönni, amikor leugrottál a zöldségeshez. #maradjotthon

Ezt ugyan meg lehet oldani úgy is, ha egyenesen a munkahelyünkre kérjük a csomagot, de vannak olyan cégek, akik ezt nem engedik meg, jelen helyzetben pedig sok webshop, vagy például a könyvkiadók csak házhozszállítást vállaltak.

Ha pedig valami elromlott (ahogy annak lenni kell), és a szerelő kedd reggel tud jönni, vagy a villanyóra-leolvasás mindkét megadott időpontja ütközik a munkaidővel, a legjobb megoldás a home office. Csönget, beengedem, lefotózza az órát, viszontlátásra. Megyek is vissza dolgozni.

·         Hatékonyabban lehet dolgozni

      Ez némiképp összefügg az első ponttal. Valaki a hajnali órákban tud jobban koncentrálni, másoknak ez inkább este megy. Ha nincs egy meghatározott idősáv, amikor mindenképpen elérhetőnek kell lenni, lehet ennek megfelelően szervezni a napot. Mindenki maga tudja, hogy mikor, milyen körülmények között tud a legjobban koncentrálni, mikor a leghatékonyabb a munkája, így tudja csoportosítani a feladatait. Ezen kívül otthon kiesnek a munkahelyi zavaró tényezők: traccsparti a folyosón, a másik kolléga telefonja, az a munkatárs, akit nem kedvelsz, stb. Ez megint mindenkinek más, meg az is, hogy hogy birkózik meg vele (pl. fülhallgató), mégis jelenthet egyfajta stresszforrást, ami a hatékonyságot csökkentheti. Otthon ezek a tényezők biztosan nem játszanak szerepet.

      Ezen kívül ott vannak azok az üres idők, amiket az ember azzal tölt, hogy elsétál a mosdóba a folyosó végére, vagy végigállja a sort a menzán vagy a büfében (és még oda is el kell menni). Otthon mind a fürdőszoba, mind a konyha elérhetőbb közelségben van. Aki határidőkkel dolgozik, tudja, hogy ezek a csak félórás mutatványok is mennyit tudnak számítani.

·         Nem kell utazni

      Erre ugyan jelenleg én panaszkodhatom a legkevesebbet (gyalog járok, és öt perc alatt beérek), de reggeli, indulás előtti rutinom nekem is van, amit, ha otthon dolgozom, nem kell csinálni. Sokan viszont messziről járnak, az utazás akár napi 3-4 órát is igénybe vehet, ami elfecsérelt idő, ha az ember nem tudja hasznosan tölteni – például képtelen olvasni a buszon, vagy túl sokszor kell átszállni. Home office-ban ez az idő is hasznos idővé válik, akár munkára, akár pihenésre, vagy szabadidős tevékenységre fordítjuk. Az én reggeli rutinom ideje a felére redukálódik, ha itthon vagyok; kevesebb időt töltök a ruha kiválasztásával („itthonra ez is jó lesz”), vagy egyenesen pizsamában ülök le a géphez („megnézem a leveleket, majd utána felöltözöm”), nem sminkelek (csak akkor, ha mégis megyek aznap valahova), és a reggelit és a kávémat is a gép előtt fogyasztom el, amit egyébként indulás előtt tennék. Ezáltal hamarabb tudok elkezdeni dolgozni és hamarabb is tudom befejezni. Még egy előny: ha nem kell utazni, nem kell annyival korábban felkelni. Ez azoknak jó, akik egyébként máskor szívesebben aludnának tovább.

·         Minden ugyanúgy elvégezhető, mint az irodából

      Ha biztosítják a távoli hozzáférést, és minden munkafolyamat működik digitálisan, akkor ezen nincs is mit magyarázni.

 

Contra

·         Akaratlanul is többet/tovább dolgozunk

      Amíg az irodából hazajövök, ha lejár a munkaidő, és nem gondolok vele másnap reggelig, otthon sokkal nehezebb a gép elől felállni. „Még ezt gyorsan.” „Ez csak tíz perc, belefér még mára.”, „Ez sürgős, erre még válaszolok.” A két percből aztán fél óra, egy óra lesz, mert közben beesik még három ilyen csak két perces feladat. Ismerős, ugye?

·         Összefolyik a munka és a magánélet

      Ez a pont az előzőből következik. Otthoni munkánál nehezebben határozunk meg egy „mára ennyi” időpontot, amikor kikapcsoljuk a gépet és másnapig nem vesszük elő. Megfelelő tudatossággal persze ez kezelhető, és összehangolható a kettő. A lényeg, hogy tudatosan kell meghatározni azt az intervallumot, amikor dolgozunk, és azt a másikat, amikor nem. „Most elmegyek futni, kiszellőztetem a fejem, elolvasok egy novellát, aztán visszaülök.”

      Abban is van valami, hogy az otthoni munkához ki kell jelölni egy bizonyos területet a lakásban, nem szabad az ágyban vagy a kedvenc fotelünkben dolgozni, mert a tudatalattink összekapcsolja a munkával járó stresszt azzal a hellyel, ahol azt végezzük, ezért nem fogunk tudni jól aludni. Magam azt vettem észre, hogy amikor a babzsákfotelban dolgoztam, utána képtelen voltam nyugodtan olvasni benne; át kellett telepedni máshova.

·         Ellustulunk

      Ha be kell menni az irodába, ahhoz illik egy bizonyos módon felöltözni, akár van dress code, akár nincs. Teljesen logikus, hogy otthon nem a legjobb ruháinkban, talpig sminkben ülünk a gép előtt, viszont magamon is észrevettem, hogy nagyobb kedvvel mozdultam ki otthonról akár élelmiszert vásárolni, ha már eleve szépen felöltözve és kisminkelve, indulásra készen álltam, mintha az egészet az átöltözéssel kellett volna kezdeni. Edzeni ugyan nem járok, itthon jógázom reggelente, de biztos vagyok benne, hogy az itthoni munka után az edzőterembe sem lenne motivációm elmenni.

·         A társas interakciók hiánya

      Persze, írásban kommunikálunk a kollégákkal,és megbeszélések is vannak Skype-on vagy Teams-en keresztül, ez mégsem ugyanaz, mint reggel 9-kor, amikorra mindenki beér, együtt kávézni vagy teázni a kollégákkal, majd délben egy másik csapattal ebédelni az étkezőben. Nem beszélgetünk, nem építjük a kollégákkal a kapcsolatainkat, így elvész annak az esélye is, hogy valamelyikükkel akár munkahelyen túlmutató barátságot köthessünk. Lehetne azt mondani, hogy az ilyen beszélgetések a munka rovására is mehetnek, ami igaz is lehet, ha valaki a nyolc órából négyet ezzel tölt, viszont növelheti a hatékonyságot, ha valaki egy kis nem munkáról való beszélgetéssel szellőzteti ki a fejét. Mások meg kimennek cigizni.

 

Ennyi idő alatt még nem sikerült eldöntenem, hogy ha választanom kellene, bejárnék, vagy inkább itthonról dolgoznék tartósan. Nem volt gondom az otthoni munkavégzéssel, és bár egyszer-egyszer elcsúsztam, tudtam tartani azt, hogy ettől eddig dolgozom, most elteszem, és holnapig nem érdekel. 

Jól esett viszont két hét után úgy felöltözni, ahogy szoktam, és találkozni a kollégákkal. Valószínűleg az arany középutat céloznám meg: heti x nap bent, y nap otthon.  

Ti szívesebben dolgoznátok otthonról? Vannak még érveitek a felsoroltakon kívül?