Az Éhezők Viadala-trilógiával viszonylag későn, jóval a könyvek és a filmek
lencsengése után ismerkedtem meg, akkor viszont három hét alatt ledaráltam az
egészet. Nagy rajongója nem lettem, de az alapötletet jónak találtam, még ha a
kivitelezés nem is nyerte el a tetszésemet teljes mértékben. Mégis megörültem,
amikor megtudtam, hogy ki fog jönni egy előzménytörténet. A trilógia ugyanis
pontosan az a típus, amelyhez remekül lehet plusz sztorikat, spin off-okat
írni, és véleményem szerint ennek a sorozatnak jobban állnak azok a történetek,
amelyek Katniss élete előtt játszódnak.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 448
Fordító: Farkas Veronika
Az olvasás ideje: 2020. május 26. – 2020. május 31.
A fülszöveg:
„A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak
a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a
tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori
posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a
jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és
taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját
kiválasztottjából.
Az esélyek azonban
ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet
lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg
összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz,
csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc
következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt
sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a
fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.“
Elég hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy főhősünk a
későbbi Snow-elnök, amit remek választásnak gondolok, viszont innentől kezdve
pedig nem tudtam elvonatkoztatni a későbbi szerepétől. Történetére úgy
tekintettem, mint egy kis darabra a hatalomhoz vezető úton; azokat a
mintázatokat kerestem, amelyek őt ebben segíthették. Meg is találtam őket.
Azért is tetszett az, hogy a szerző ezúttal egy
kapitóliumi polgárt választott főhősnek, mert így a másik oldal nézőpontját is
megismerhettük. Az időben nagyot ugrunk, a tizedik hezők Viadalához; ez a
Viadal még messze nem az a show, amit Katniss idejében látunk majd. Az
emberekben még élénken él a háború emléke, a Viadal célja itt még ténylegesen az,
hogy a körzeteket büntessék, a szórakoztató cél mellékes. A Viadal történetében
itt fordul elő először, hogy a kiválasztottak mentorokat kapnak, bár a
történetből számomra nem derült ki, hogy a szervezők hogyan jutottak erre az
elhatározásra, és miért az Akadémia végzős diákjaiból választották ki őket.
Coriolanus és kiválasztottja, Lucy Gray teszik meg az
első lépéseket afelé, hogy a Viadal ezúttal másképp játszódjon, mint az eddig
megszokottak. Amikor elkezdtek egyfajta szerepet játszani a kamerák előtt, már
kezdtem kapiskálni, hogy Coriolanusnak valószínűleg elég sok köze lehet ahhoz a
Viadalhoz, amelyen Katniss részt vesz majd. Több ötletét is megvalósították
kezdetleges formában, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Panem részt vehessen
a Viadalban, ezzel alakítva annak menetét.
Miközben mentor és
kiválasztott közös szorosabbra fűződik a viszony, és együtt próbálják kitalálni
a győztes stratégiát, amelyben akár a csalás is szerepelhet, Coriolanust a
hatalomról alkotott nézeteiről és a Kapitóliumhoz való hűségéből vizsgáztatják.
Ez a kettősség végigkíséri a főhőst a történeten.
A Viadal menete, illetve Coriolanus és Lucy románca
mögött megbújik egy becsvágyó fiú lelki vívódása, akit gyerekkorától arra neveltek,
hogy egyszer elnök legyen és a Kapitóliumot szolgálja. Lucyval és
osztálytársával, Sejanussal kialakuló kapcsolata megingatja ugyan a hitét a
kormányzásban és szilárdnak hitt véleményében, neveltetéséből fakadó érzései
azonban mindig felülkerekednek. Szembekerül egymással az, amit a neveltetése
okán hisz helyesnek és az, a helyes út, amelyet barátai mutatnak meg neki.
Abból kiindulva, hogy ismerjük a későbbi Snow elnököt, lehetett sejteni a
végkifejletet. A hatalom elérése vezette, és látjuk a történet végén, hogy ezért
tényleg bármire képes volt; még árulásra is, melynek helyes voltát a saját
lelkiismerete szerint magyarázott meg. Remek példa ez a regény arra, hogy a
törtető személyiségek a felfelé vezető úton gátlástalanul taposnak el másokat.
Coriolanus bizonytalanságai ugyanakkor jelezhetik azt is, hogy ha hatalomra
törekszünk, ezt meg kell tennünk, bármennyire fájdalmas is tud lenni. Ebből a
szempontból a főhős akár még áldozatnak is tekinthető.
Szerettem a szereplők gondolatait és érveit olvasni a
felmerülő kérdésekről a hatalom és az erkölcs vonatkozásában. Szerettem azt is,
ahogy a trilógiához kapcsolódik, egyrészt Coriolanus személyén, vagy például
Lucy Gray dalain keresztül, amelyek közül nem egy lehet ismerős Katniss
történetéből is. Kapcsolódási pont még a tó, a Snow-ház tetőkertje a rózsákkal,
és természetesen a fecsegőposzáták. A történetet olvasva az jutott eszembe,
hogy Lucy Gray a maga ideje Fecsegőposzátája volt. Egyetlen dolgot hiányoltam:
az még kerekebbé tette volna az egészet, ha valamiképpen megjelent volna Katniss
kitűzője, annak eredete. Tulajdonképpen azt vártam, hogy Lucy Grayjel fog
összekapcsolódni, de ez nem történt meg.
Úgy érzem, Suzanne Collins ezzel a regénnyel találta meg
igazán a hangját és vált az én szememben jó íróvá. Amiért pedig külön jár a
dicséret neki: hogy ez a történetet végre nem jelen idejű E/1-ben írta meg.
Rettentő sokat számít, és biztos, hogy a trilógiának is előnyére vált volna, ha
hamarabb próbálkozik meg a múlt idejű E/3-mal. Ilyen jellegű történeteket
szívesen olvasnék még tőle, akár egy másik győztes, vagy maga a háború
történetét.
Soraimat szokás szerint a kedvenc idézeteimmel zárom:
„Az embereket könnyű
manipulálni, ha a gyerekeikről van szó.”
„Ha egy fehérrépát
nagyestélyibe öltöztetnek, akkor is a levesbe fog kívánkozni.”
„Ilyen az emberiség
levetkőzve. A kiválasztottak. És te is. Ennyire gyorsan eltűnik a civilizáció
máza. A finom modorod, a műveltséged, a családi háttered, minden, amire büszke
vagy, egyetlen szempillantás alatt lehámlik, és kiderül, mi is vagy igazából.
Egy fiú, aki egy bottal agyonver egy másikat. Ilyen az emberiség a maga
természetes állapotában.”
„Kinek kell a vagyon,
a siker és a hatalom, ha a szerelme megvan? A szerelem mindent visz, nem?”
Első olvasóknak azt ajánlom, hogy ne a trilógia olvasása előtt,
hanem inkább utána olvassák az előzményt. Úgy biztosan érthető lesz minden.
4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése