Miért nem hordok nadrágot?

Ma egy abszolút személyes bejegyzést hozok, mégpedig öltözködés témában. Rég volt már ilyen, és már egy ideje szeretném is ezt megírni.

Kevesen és nagyon régen láthattak engem nadrágban; gimis osztálytársaim és egyetemi évfolyamtársaim emlékezhetnek még azokra az időkre, amikor így jelentem meg. Ezt a ruhadarabot ugyanis idestova 6 éve száműztem a szekrényemből. A továbbiakban azt fejtegetem, hogy miért.

Tipikus hercegnős kislány voltam, aki többször hisztizett a szoknyáért, mint nem, de anyukám és a praktikusság felülírta a dolgokat. Játszani is könnyebb volt nadrágban, és vigyázni is kevésbé kellett rá. Volt egy-egy kisruhám, például fényképezésre vagy különleges alkalmakra, de túlnyomórészt nadrágot viseltem.
Felső tagozatban emlékeim szerint már valamivel gyakrabban került elő a szoknya, majd a gimnáziumi évek alatt ismét ritkábban vettem fel. Függött ez preferenciától (a sajátomtól és az akkori párométól is), aktuális hangulattól, egyéb körülményektől. Egyedül a divattól nem, az soha nem érdekelt. A nagy váltás az egyetemi évek alatt következett be.


Mi is történt?
Ahogy elkezdtem felfedezni, ki is vagyok én, és ahogy elkezdtem jobban megélni a saját nőiességemet, úgy vált egyre gyakoribbá a szoknya, és egyre ritkábbá a nadrág viselése. A fent, a nadrágnál leírtak mellett közrejátszott ebben a goth megjelenés előtérbe kerülése is.
Talán kötelező szoknyát hordani? – kérdezhetitek.
Egyáltalán nem, semmi probléma nincs például egy fekete farmerrel, vagy bármilyen nadrággal, mégis sokan vagyunk a szoknya pártján. A romantic és a victorian kategóriák esetében ez talán egyértelmű is – fűző, csipke, alsószoknya, harangujjak, stb… Magamhoz is ezeket érzem közelebb, jobban éreztem magam ilyen viseletben. Szép és nőies. Természetesen lehet egy nadrágot is úgy kombinálni fűzővel és magassarkúval, hogy ugyanezt a hatást érjük el, de nagyon rég nem éreztem már késztetést arra, hogy így tegyek.
A másik érv a szoknya mellett: a különböző hosszúságokkal és fazonokkal sokkal változatosabbá tehetjük a megjelenésünket, illetve üzenetet is közvetíthetünk vele. Térdig érő rakott vagy ceruza, feszülős mini, vagy sellőszoknya? Mind-mind mást mond.

A ruhatáram bővítésekor az alsóruházatot tekintve is mindig szoknyát kerestem, így felhalmoztam már annyit, hogy minden nap másikat tudtam felvenni, nem volt szükség nadrágra. Egy idő után (végzős egyetemista lehettem ekkor) feltűnt, hogy tulajdonképpen nagyon hosszú ideje a szekrény mélyén lapulnak – két év biztosan eltelt már úgy, hogy egyik nadrágomat se vettem fel. Aztán megállapítottam, hogy ezután sem fogom (amellett, hogy kedvem sincs hozzá, rám sem jönnek már), és a következő szekrényürítéskor ki is szanáltam szinte mindet. Egyedül a vastag leggingseket hagytam meg, ezeket is leginkább hétvégi, otthonülős olvasós napokra, esetleg nagyon hideg teleken szoknya alá, a jógához használt melegítőmet, illetve két halásznadrágot, arra az esetre, ha olyan helyen nyaralnék, ahol kalandpark van a közelben. Szoknyában nehézkes és furcsa lenne mászni, bár néhányan a másik nemből biztosan örülnének neki.

A végeredmény tehát: 6 éve nem hordok nadrágot. Amikor ezt új társaságban jelentem be, általában rögvest jön is a kérdés: Télen se? Nem fázol? A válaszom pedig: Igen, télen se, és nem, nem fázom.

Mostanában a telek sem olyan vészesen hidegek, de eddig tökéletesen elégnek bizonyult a vastag harisnya+hosszú szoknya kombináció, amin hosszú kabáttal még többet lehet segíteni, és olyan sokáig nem is szoktam kint lenni, hogy gond legyen.

Ennyi idő alatt annyira hozzászoktam már a szoknya viseléséhez, hogy nem is vágyom másra. Ha most hirtelen nadrágot kellene vennem, egyrészt furcsán érezném magam, másrészt furcsán néznék is, illetve ennyi idő távlatából már azt sem tudom, milyen méretűt kellene vennem.

Nem tartom teljesen kizártnak, hogy egyszer eljöjjön az az idő, amikor megint nadrágot fogok viselni, de valószínűnek sem.
Egyúttal bátorítok minden nőtársamat, hogy gyakrabban vegyenek fel szoknyát, de idegenkedjenek tőle. Mindenki képes megtalálni az alakjához és a stílusához illő darabot, csak nyitott szemmel kell járni. És tényleg csodára képes.