Ennek a könyvnek a címe eléggé felkeltette az érdeklődésemet, amikor először szembejött velem. Féltem is tőle egy kicsit, cicásként elképzelni se tudok egy olyan világot, amelyben ők nincsenek jelen. Ennek ellenére érdekelt, hogy ha már valaki elfilozofált ezen, akkor azt hogy tette.
Kiadó: 21. század
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Fordító: Vihar Judit
Az olvasás ideje: 2021. május 8. – 2021. május 9.
A fülszöveg:
„A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik,
egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony
felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja
van hátra. De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül
meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe
azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott
könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint
egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az
emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe
idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan
fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.”
A borító:
Eléggé
minimalista, amivel a világon semmi gond nincs. A cica is cuki, csak épp az,
amelyik a történetben szerepel, nem egészen így néz ki.
Így tetszett:
Vegyesek
az érzelmeim, de a csalódás az, ami mind közül a legerősebb. A filozofálgatás
az megvolt, nem is érintett rossz témákat. Az alapgondolat, miszerint valamit
el kell veszítenünk ahhoz, hogy valamit kapjunk, szintén teljesen rendben van.
Valóban érdekes belegondolni, hogy mi történne, ha bizonyos dolgok
eltűnnének a világunkból, milyenek lennének ezek nélkül a mindennapjaink. Szó
van itt olyan tárgyakról, amelyek korunk vívmányai, és olyanokról is, amelyek
évszázadok óta velünk vannak. A gond az ezzel az elmélkedéssel, hogy nem fejti
ki eléggé. A még nagyobb baj pedig, hogy ezek által az egész történet mindenről
szól, csak a címről nem.
Tekinthetjük az egészet egyfajta kifacsart, fordított teremtéstörténetnek
is, ami alapvetően nem egy rossz koncepció, bármennyire is nem kedvelem ezt a
témát. A feldolgozása viszont számomra meglehetősen silányra sikeredett. Egy
ideig egy-egy adott tárgy eltüntetése körül forognak az elbeszélő gondolatai,
aztán elkezdi beleszőni az emlékeit. Hihetetlenül csapongó, nem mindig tudtam
követni, hogy egy bizonyos pont hogy jön ide. Meg lehetne magyarázni azzal,
hogy ha az embernek a küszöbén áll a saját elmúlása, akkor a logika meg a
rendezettség az utolsó, ami jellemzi – ezt értem, de nem szerencsés a
történetvezetés szempontjából.
A másik nagy gyengesége a könyvnek pedig a párbeszéd. Csapnivalóak;
zavarosak, a szereplők egymás mellett beszélnek el, a válasznak köze nincs a
feltett kérdéshez, vagy egyáltalán nem arra reflektál, amit a másik beszélő mondott
– tökéletesen inadekvát. Ezek nem párbeszédek, csak egymásnak odavetett
mondatok.
Elképzelhetőnek tartom, hogy nekem nem jött át valami a leírtakból, de
egyáltalán nem érzem akkora nagy számnak ezt a könyvet. Egy átlagos vasárnap
délutánra megfelelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése