19. hét: Lisa Rogak: Kísértetszív - Stephen King élete

Egy futó kihívás egyik teljesítendő pontja egy életrajz elolvasása. Ki másét is olvasnám hát, ha nem Stephen Kingét? Ugyan Az írásról című művéből elég sokat meg lehet tudni az íróról, mégis más, ha egy kívülálló tolmácsolja ezeket az infókat. Kíváncsi is voltam, mond-e újat ez a kötet, mi lehet az, amit még nem tudok valahonnan.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 406
Fordító: Komáromy Rudolf
Az olvasás ideje: 2021. április 26. – 2021. május 12.

A fülszöveg:
„„Én ​mindentől félek”
– mondja a Carrie, az AZ meg A ragyogás szerzője

Stephen King, a világ egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb írója ma már része a popkultúra történetének. De ki ez az ember, aki ezt a rengeteg, borzalommal, gyásszal és természetfölöttivel megspékelt történetet kitalálta? Honnan veszi az ötleteit? És mi hajtja, hogy több mint harmincéves karrier után is egyre ontsa ezeket a rémségeket? Lisa Rogak, a profi biográfus a nyomába eredt, és feltérképezte azt a gondokkal teli előéletet, azokat a félelmeket, amelyek máig inspirálják a 20. század egyik legnagyobb hatású szerzőjét.
King származása és ifjúkora nem ígért sokat. Feneketlen szegénység Maine állam isten háta mögötti vidékén, korai házasság: nem éppen egy fényes irodalmi pálya zálogai. Munkamániája és áradó fantáziája mégis korai, váratlan sikert hozott. Talán túl korait is: a hirtelen sztárság, az egyik pillanatról a másikra beköszöntő gazdagság azzal fenyegetett, hogy a munkája, de akár az élete is rámegy. Ám ő túljutott a válságon, s azóta is olyan eredetiséggel alkot, amilyenre kevés író képes.
Sötét és felkavaró világa ellenére Stephen Kinget ma már számtalan rajongója és egyre több kritikusa inkább a Mark Twain-i, semmint a H. P. Lovecraft-i hagyományhoz sorolja. A Kísértetszív ennek az embernek a történetét és világát vetíti elénk – azét az emberét, aki kétségkívül a modern irodalom egyik legfelejthetetlenebb és legijesztőbb életművét hozta létre.

„Amikor az ember belevág ebbe a mesterségbe, senki sem figyelmezteti, hogy majd macskacsontokat hoz neki a postás.””

A borító:
Aki elsőre ránéz, Stephen King nevét veszi észre, az ő könyvein szereplő betűtípussal – kissé becsapós is, hirtelenjében azt hihetjük, hogy az egyik új művével van dolgunk. Tetszik az az ötlet is, hogy a könyveit szimbolizáló grafikákból az ő arca jön ki.

Így tetszett:
A rajongók szeretik megismerni kedvenc íróik, zenészeik, színészeik életét. Ha szabad általánosítani, szerintem sokan meg is előlegezik rajongásuk tárgyának szimpatikus tulajdonságait. „Ha ilyen jót alkot, csak jó fej lehet, tuti bírnám!” Aztán előfordul, hogy koppanunk, amikor rájövünk, bizony ők is csak emberek. Az pedig egy alapvető tulajdonságunk, hogy kíváncsiak vagyunk mások életére, titkaira.

Olyan népszerű írók esetén, mint amilyen Stephen King is, még nagyobb is ez a fajta érdeklődés. Aki olvassa a könyveit, abban rögtön az merül fel, honnan veszi az ötleteit, mennyire kapcsolódnak ezek a magánéletéhez, és egyébként is, miféle ember az, aki ilyeneket talál ki?! Ebből a kötetből egy megfelelően árnyalt, hű képet kaphatunk erről.

Rogak végigvezet minket King életének fontos mérföldkövein, a szüleitől és a születése előtti időtől kezdve. Látjuk az iskolai éveit, a horror műfaj iránti szenvedélyét, az embereket, akik a fiatalsága alatt hatással voltak rá. Majd a megismerkedését Tabby-vel, házasságuk minden aspektusát, gyerekeik születését és felcseperedését. És természetesen a könyveket, a Carrie-től a Duma Key-ig.

Minden megjelent kötet kapott legalább néhány bekezdést; megtudunk valamennyit a keletkezésük körülményeiről, mint például az alapötletet, amiből King kiindult, összefűzve a magánéleti eseményekkel. A tartalmukról épp annyit ír, hogy ne legyen spoiler, amennyit egy fülszövegben is megemlítenek. Ennek örültem, mert az életműben két nagyobb szakasz van, amelyből még nem, vagy csak 1-2 könyvet olvastam. Ezeket az életrajz elolvasása után már egy kicsit más szemmel is fogom majd nézni, mivel tudom mihez kötni őket.

Nagyon szimpatikusnak találom King szerénységét, a „Ne már, ti tényleg rám vagyok kíváncsiak?” attitűdjét, hogy nem szállt úgy a fejébe a gazdagság és a siker. Ugyanakkor csodálom Tabby kitartását is, hogy mellette maradt a legrosszabb időszakokban – a nyomorban, és a drog ital ködében eltelt években is. Ez utóbbi időszakról részletesen, minden kertelés nélkül olvashatunk. Bevallom, néhol kiábrándító.

Nagy örömömre rengeteg új információhoz jutottam kedvenc szerzőmről. Ezek birtokában sokkal inkább érthető például a műfaji váltás – amit sokan nehezményeznek. A félelmein sokszor hangosan felnevettem; hihetetlen, hogy képes ennyi mindentől, és főleg ilyen dolgoktól tartani (mint például: Mi van, ha a szállodában az alatta levő szobában lakó az ágyban dohányzás közben elalszik, és még a füstjelző sem működik rendesen?)

Örülnék neki, ha ennek a könyvnek lenne folytatása, amelyben a 2010 utáni művekkel foglalkoznak. Kíváncsi lennék, melyiket milyen élethelyzet ihlette. És persze azért is, mert Kingből sosem lehet elég.