Egy futó kihívás egyik teljesítendő pontja egy életrajz elolvasása. Ki másét is olvasnám hát, ha nem Stephen Kingét? Ugyan Az írásról című művéből elég sokat meg lehet tudni az íróról, mégis más, ha egy kívülálló tolmácsolja ezeket az infókat. Kíváncsi is voltam, mond-e újat ez a kötet, mi lehet az, amit még nem tudok valahonnan.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 406
Fordító: Komáromy Rudolf
Az olvasás ideje: 2021. április 26. – 2021. május 12.
A fülszöveg:
„„Én mindentől
félek”
– mondja a Carrie,
az AZ meg A ragyogás szerzője
Stephen King, a világ egyik legtermékenyebb és
legnépszerűbb írója ma már része a popkultúra történetének. De ki ez az ember,
aki ezt a rengeteg, borzalommal, gyásszal és természetfölöttivel megspékelt
történetet kitalálta? Honnan veszi az ötleteit? És mi hajtja, hogy több mint
harmincéves karrier után is egyre ontsa ezeket a rémségeket? Lisa Rogak, a
profi biográfus a nyomába eredt, és feltérképezte azt a gondokkal teli
előéletet, azokat a félelmeket, amelyek máig inspirálják a 20. század egyik
legnagyobb hatású szerzőjét.
King származása és ifjúkora nem ígért sokat. Feneketlen szegénység Maine állam
isten háta mögötti vidékén, korai házasság: nem éppen egy fényes irodalmi pálya
zálogai. Munkamániája és áradó fantáziája mégis korai, váratlan sikert hozott.
Talán túl korait is: a hirtelen sztárság, az egyik pillanatról a másikra
beköszöntő gazdagság azzal fenyegetett, hogy a munkája, de akár az élete is
rámegy. Ám ő túljutott a válságon, s azóta is olyan eredetiséggel alkot,
amilyenre kevés író képes.
Sötét és felkavaró világa ellenére Stephen Kinget ma már számtalan rajongója és
egyre több kritikusa inkább a Mark Twain-i, semmint a H. P. Lovecraft-i
hagyományhoz sorolja. A Kísértetszív ennek
az embernek a történetét és világát vetíti elénk – azét az emberét, aki
kétségkívül a modern irodalom egyik legfelejthetetlenebb és legijesztőbb
életművét hozta létre.
„Amikor az ember belevág ebbe a mesterségbe, senki sem
figyelmezteti, hogy majd macskacsontokat hoz neki a postás.””
A borító:
Aki
elsőre ránéz, Stephen King nevét veszi észre, az ő könyvein szereplő
betűtípussal – kissé becsapós is, hirtelenjében azt hihetjük, hogy az egyik új
művével van dolgunk. Tetszik az az ötlet is, hogy a könyveit szimbolizáló
grafikákból az ő arca jön ki.
Így tetszett:
A
rajongók szeretik megismerni kedvenc íróik, zenészeik, színészeik életét. Ha
szabad általánosítani, szerintem sokan meg is előlegezik rajongásuk tárgyának
szimpatikus tulajdonságait. „Ha ilyen jót
alkot, csak jó fej lehet, tuti bírnám!” Aztán előfordul, hogy koppanunk,
amikor rájövünk, bizony ők is csak emberek. Az pedig egy alapvető
tulajdonságunk, hogy kíváncsiak vagyunk mások életére, titkaira.
Olyan népszerű írók esetén, mint amilyen Stephen King is, még nagyobb is ez
a fajta érdeklődés. Aki olvassa a könyveit, abban rögtön az merül fel, honnan
veszi az ötleteit, mennyire kapcsolódnak ezek a magánéletéhez, és egyébként is,
miféle ember az, aki ilyeneket talál ki?! Ebből a kötetből egy megfelelően
árnyalt, hű képet kaphatunk erről.
Rogak végigvezet minket King életének fontos mérföldkövein, a szüleitől és
a születése előtti időtől kezdve. Látjuk az iskolai éveit, a horror műfaj
iránti szenvedélyét, az embereket, akik a fiatalsága alatt hatással voltak rá.
Majd a megismerkedését Tabby-vel, házasságuk minden aspektusát, gyerekeik
születését és felcseperedését. És természetesen a könyveket, a Carrie-től a
Duma Key-ig.
Minden megjelent kötet kapott legalább néhány bekezdést; megtudunk
valamennyit a keletkezésük körülményeiről, mint például az alapötletet, amiből
King kiindult, összefűzve a magánéleti eseményekkel. A tartalmukról épp annyit
ír, hogy ne legyen spoiler, amennyit egy fülszövegben is megemlítenek. Ennek
örültem, mert az életműben két nagyobb szakasz van, amelyből még nem, vagy csak
1-2 könyvet olvastam. Ezeket az életrajz elolvasása után már egy kicsit más
szemmel is fogom majd nézni, mivel tudom mihez kötni őket.
Nagyon szimpatikusnak találom King szerénységét, a „Ne már, ti tényleg rám vagyok kíváncsiak?” attitűdjét, hogy nem
szállt úgy a fejébe a gazdagság és a siker. Ugyanakkor csodálom Tabby
kitartását is, hogy mellette maradt a legrosszabb időszakokban – a nyomorban,
és a drog ital ködében eltelt években is. Ez utóbbi időszakról részletesen,
minden kertelés nélkül olvashatunk. Bevallom, néhol kiábrándító.
Nagy örömömre rengeteg új információhoz jutottam kedvenc szerzőmről. Ezek
birtokában sokkal inkább érthető például a műfaji váltás – amit sokan
nehezményeznek. A félelmein sokszor hangosan felnevettem; hihetetlen, hogy
képes ennyi mindentől, és főleg ilyen dolgoktól tartani (mint például: Mi van, ha a szállodában az alatta levő
szobában lakó az ágyban dohányzás közben elalszik, és még a füstjelző sem
működik rendesen?)
Örülnék neki, ha ennek a könyvnek lenne folytatása, amelyben a 2010 utáni
művekkel foglalkoznak. Kíváncsi lennék, melyiket milyen élethelyzet ihlette. És
persze azért is, mert Kingből sosem lehet elég.