Berényi Anna: Richter

Tudtam már akkor, amikor a megjelenéséről értesültem, hogy nekem ez a könyv kell, így az első adandó alkalommal meg is vettem. Az olvasását viszont tologattam; mindenképpen erre az évre, Richter Gedeon születésének 150. évfordulójára terveztem, már csak a jelképes jelentősége miatt is. Sajnos az év folyamán is későn jutottam hozzá, viszont így a befejezésének is jelképes jelentősége van: ma volt az utolsó munkanapom ebben az évben (nem kell megijedni, január másodikán visszamegyek a gyárba).

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 536
Az olvasás ideje: 2022. november 8. – 2022. december 21.

Azt gondolom, Richter Gedeon életútját illik ismerni mindenkinek, aki a gyárában valaha dolgozott, legalább nagyjából. Illik tudni, mit hozott létre, mit köszönhetünk neki, milyen jelentős felfedezéseket tett, és milyen szomorú véget kellett érnie a munkásságának.

Hihetetlen mennyiségű háttérmunka van emögött a bő 500 oldal mögött. Berényi Anna rendkívül alapos munkát végzett a források felkutatásával, nem volt rest több oldalról megközelíteni a témát, hogy minél pontosabban be tudja nekünk mutatni, milyen is lehetett Richter Gedeon élete 1872 és 1944 között. Ezzel elérte, hogy nem egy adatoktól hemzsegő, száraz életrajzot olvasunk, amit az információtartalom töménysége okán napokra félretesz az ember, hogy meg is maradjon belőle valami. Ez a könyv tulajdonképpen egy regény, csak nem kitalált szereplőkkel és eseményekkel, hanem Richter Gedeonnal és a ma is nevét viselő gyárával.

Gyerekkorától kezdve halála napjáig követjük végig élete legfontosabb állomásait. Anna remek érzékkel mutat be egy-egy családi vacsorát Richteréknél, egy új készítmény kifejlesztését, vagy akár egy új munkaerő felvételét a gyárba. Szinte mi is ott vagyunk a helyszínen a szereplőkkel együtt, és szinte teljesen Gedeon szemével figyeljük az eseményeket. A gyárban történő dolgokat különösképpen jól el tudtam képzelni, bár amit én nap mint nap látok, az már szinte nem is az, ami gyáralapítónk idejében volt – ha látná, mi lett belőle, valószínűleg maga sem hinné el, de nagyon örülne és büszke lenne. Mindezek ellenére könnyű volt elképzelni az üzemeket, laborokat, még a patkányokat is az udvaron. Hogy a leírtakból pontosan mi felel meg a valóságnak, az Anna honlapján fejezetenként elérhető. Tüzetesen én sem néztem még át, mert több órát igényelne, de meg fogom tenni, mert kíváncsi vagyok, még ha nagyjából sejtem is, mely részek a kitalációk.

Gedeon is és felesége, Nina is rendkívül szimpatikus, szerethető figurák a könyvben; ilyen az, amikor az ember bánja, sajnálja, hogy nem ismerhetett valakit. Richter Gedeon tökéletes példája volt azoknak az értékeknek, amelyeket a vállalat ma is képvisel. Szívmelengető volt olvasni, ahogy a dolgozóihoz viszonyult, az igyekezetét, hogy jót tegyen, és hogy fejlődjön ő maga, a termékei és a gyára is, valamint a lojalitása is megkérdőjelezhetetlen volt. Ami meglepett, az az, hogy mennyire idegenkedett a szintetikus hatóanyag-előállítás gondolatától, hogy a kortársakhoz képest mennyivel később mozdultak el ebbe az irányba. Mai tudással elképzelhetetlen, hogy enélkül működjön egy gyógyszergyár.
Nagyon tetszett annak a bemutatása is, ahogy folyamatosan küzdöttek a hatóságokkal és a folyamatosan szigorodó előírásokkal, követelményekkel – ezzel nagyon is tudok azonosulni, 121 évvel később még mindig ugyanezt csináljuk.
A második kedvenc szereplőm természetesen Nina lett; a szeretete és a türelme bárki számára minta lehet. A legjobbnak mégis azt találtam, ahogy a gyárba felvenni kívánt embereket „interjúztatta”, mint valami korabeli HR-es. A fiuk, Laci viszont nem igazán volt szimpatikus.

Tudtam, hogy mi a vége. És mivel tudom, melyik az a bizonyos ház a Katona József utcában, még jobban magam elé tudtam képzelni 1944. december 30-ának estéjét. A leírás nagyon érzékletes, az utolsó oldalakon szem nem marad szárazon.

Jó döntés volt elolvasni ezt a könyvet, és jó szívvel ajánlom mindenkinek. Richtereseknek erősen, de mindenki másnak is. Azt hiszem, január 2-án egy kicsit más gondolatokkal lépek majd be a gyárkapun, mint az elmúlt bő négy évben. Még büszkébben arra, hogy itt dolgozhatok.

19. hét: Lisa Rogak: Kísértetszív - Stephen King élete

Egy futó kihívás egyik teljesítendő pontja egy életrajz elolvasása. Ki másét is olvasnám hát, ha nem Stephen Kingét? Ugyan Az írásról című művéből elég sokat meg lehet tudni az íróról, mégis más, ha egy kívülálló tolmácsolja ezeket az infókat. Kíváncsi is voltam, mond-e újat ez a kötet, mi lehet az, amit még nem tudok valahonnan.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 406
Fordító: Komáromy Rudolf
Az olvasás ideje: 2021. április 26. – 2021. május 12.

A fülszöveg:
„„Én ​mindentől félek”
– mondja a Carrie, az AZ meg A ragyogás szerzője

Stephen King, a világ egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb írója ma már része a popkultúra történetének. De ki ez az ember, aki ezt a rengeteg, borzalommal, gyásszal és természetfölöttivel megspékelt történetet kitalálta? Honnan veszi az ötleteit? És mi hajtja, hogy több mint harmincéves karrier után is egyre ontsa ezeket a rémségeket? Lisa Rogak, a profi biográfus a nyomába eredt, és feltérképezte azt a gondokkal teli előéletet, azokat a félelmeket, amelyek máig inspirálják a 20. század egyik legnagyobb hatású szerzőjét.
King származása és ifjúkora nem ígért sokat. Feneketlen szegénység Maine állam isten háta mögötti vidékén, korai házasság: nem éppen egy fényes irodalmi pálya zálogai. Munkamániája és áradó fantáziája mégis korai, váratlan sikert hozott. Talán túl korait is: a hirtelen sztárság, az egyik pillanatról a másikra beköszöntő gazdagság azzal fenyegetett, hogy a munkája, de akár az élete is rámegy. Ám ő túljutott a válságon, s azóta is olyan eredetiséggel alkot, amilyenre kevés író képes.
Sötét és felkavaró világa ellenére Stephen Kinget ma már számtalan rajongója és egyre több kritikusa inkább a Mark Twain-i, semmint a H. P. Lovecraft-i hagyományhoz sorolja. A Kísértetszív ennek az embernek a történetét és világát vetíti elénk – azét az emberét, aki kétségkívül a modern irodalom egyik legfelejthetetlenebb és legijesztőbb életművét hozta létre.

„Amikor az ember belevág ebbe a mesterségbe, senki sem figyelmezteti, hogy majd macskacsontokat hoz neki a postás.””

A borító:
Aki elsőre ránéz, Stephen King nevét veszi észre, az ő könyvein szereplő betűtípussal – kissé becsapós is, hirtelenjében azt hihetjük, hogy az egyik új művével van dolgunk. Tetszik az az ötlet is, hogy a könyveit szimbolizáló grafikákból az ő arca jön ki.

Így tetszett:
A rajongók szeretik megismerni kedvenc íróik, zenészeik, színészeik életét. Ha szabad általánosítani, szerintem sokan meg is előlegezik rajongásuk tárgyának szimpatikus tulajdonságait. „Ha ilyen jót alkot, csak jó fej lehet, tuti bírnám!” Aztán előfordul, hogy koppanunk, amikor rájövünk, bizony ők is csak emberek. Az pedig egy alapvető tulajdonságunk, hogy kíváncsiak vagyunk mások életére, titkaira.

Olyan népszerű írók esetén, mint amilyen Stephen King is, még nagyobb is ez a fajta érdeklődés. Aki olvassa a könyveit, abban rögtön az merül fel, honnan veszi az ötleteit, mennyire kapcsolódnak ezek a magánéletéhez, és egyébként is, miféle ember az, aki ilyeneket talál ki?! Ebből a kötetből egy megfelelően árnyalt, hű képet kaphatunk erről.

Rogak végigvezet minket King életének fontos mérföldkövein, a szüleitől és a születése előtti időtől kezdve. Látjuk az iskolai éveit, a horror műfaj iránti szenvedélyét, az embereket, akik a fiatalsága alatt hatással voltak rá. Majd a megismerkedését Tabby-vel, házasságuk minden aspektusát, gyerekeik születését és felcseperedését. És természetesen a könyveket, a Carrie-től a Duma Key-ig.

Minden megjelent kötet kapott legalább néhány bekezdést; megtudunk valamennyit a keletkezésük körülményeiről, mint például az alapötletet, amiből King kiindult, összefűzve a magánéleti eseményekkel. A tartalmukról épp annyit ír, hogy ne legyen spoiler, amennyit egy fülszövegben is megemlítenek. Ennek örültem, mert az életműben két nagyobb szakasz van, amelyből még nem, vagy csak 1-2 könyvet olvastam. Ezeket az életrajz elolvasása után már egy kicsit más szemmel is fogom majd nézni, mivel tudom mihez kötni őket.

Nagyon szimpatikusnak találom King szerénységét, a „Ne már, ti tényleg rám vagyok kíváncsiak?” attitűdjét, hogy nem szállt úgy a fejébe a gazdagság és a siker. Ugyanakkor csodálom Tabby kitartását is, hogy mellette maradt a legrosszabb időszakokban – a nyomorban, és a drog ital ködében eltelt években is. Ez utóbbi időszakról részletesen, minden kertelés nélkül olvashatunk. Bevallom, néhol kiábrándító.

Nagy örömömre rengeteg új információhoz jutottam kedvenc szerzőmről. Ezek birtokában sokkal inkább érthető például a műfaji váltás – amit sokan nehezményeznek. A félelmein sokszor hangosan felnevettem; hihetetlen, hogy képes ennyi mindentől, és főleg ilyen dolgoktól tartani (mint például: Mi van, ha a szállodában az alatta levő szobában lakó az ágyban dohányzás közben elalszik, és még a füstjelző sem működik rendesen?)

Örülnék neki, ha ennek a könyvnek lenne folytatása, amelyben a 2010 utáni művekkel foglalkoznak. Kíváncsi lennék, melyiket milyen élethelyzet ihlette. És persze azért is, mert Kingből sosem lehet elég.