Ezt a könyvet tavaly szereztem meg a kiadótól egy olyan kampány keretein belül, amelyben bizonyos e-könyvek ingyenesen voltak letölthetők. Ekkorra már Az Alapítvány-trilógián túl voltam, és tudtam, hogy szeretem Asimovot, tehát nem valószínű, hogy nagyon melléfogok ezzel a kötettel.
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 244
Fordító: Bagi Gábor, Damokos Katalin, Füssi Nagy Géza, Joó Attila, Mohácsi
Enikő, Németh Attila, Sarkadi Zsuzsanna, Sohár Anikó, Szente Mihály, Tamás
Dénes
Az olvasás ideje: 2021. július 4. – 2021. július 14. plusz néhány perc
A fülszöveg:
„Két centiméter magas. Tűzvörös.
És varázserejével bármely halandó ember életét pokollá teheti… természetesen
csakis a legjobb szándékoktól vezérelve. George Bitternut, a különc nyelvész
véletlenül bukkan rá az ősi megidéző szövegre, amely előszólítja ezt a rettentő
hatalmaknak parancsoló, aprócska démont.
A lény azonban sajnos semmi olyat nem hajlandó tenni, amiből George-nak
személyes haszna származna – viszont hajlandó segíteni a barátain.
Időnként egészen katasztrofális következményekkel…
Ez az ördögien mulatságos,
csalafinta novellafüzér Asimov új oldalával ismerteti meg hűséges olvasóit. Az
SF nagymestere ezúttal a habkönnyű szórakoztatás mellett teszi le voksát, de a
tőle megszokott rendszerező, csavaros észjárás minden történetben a felszínre
bukkan.
„A science fiction igazi
mestere.” – Evening Standard”
A borító:
Tetszik
ez a kis ördög emoji az elülső borítón, és természetesen olvasás után érthető,
hogy miért is vörös az egész. Egyszerű, de nagyszerű borító, nem is kell több.
Így tetszett:
Érdemes
elolvasni a bevezetőt. Tényleg. Abból kiderül, hogy hiába várunk sci-fire, mert
ez nem az lesz. Tehát aki kihagyja a bevezetőt, az csalódni fog. Így viszont
teljesen más szemmel lehet nekiállni ennek a 18 rövid novellának.
Az eddig reggeli-esti rutinként olvasott novelláskötetek közül ezt találtam
a legideálisabbnak. Épp megfelelő hosszúságúak a novellák, a hosszabbakat is kb
20 perc alatt el lehet olvasni – ennyi idő azért általában reggel totál kómásan,
vagy este viszonylag fáradtan is van. Reggel még talán jobb is ezeket olvasni,
mert szinte biztosan jókedvűen indul a nap.
A novellák ugyanis fergetegesek, kivétel nélkül. Adott Asimov, aki George
Bitternuttal beszélget valami vendéglátóipari egységben, ahol egy ital vagy épp
vacsora közben George elmesél egy anekdotát Azazelről, a két centiméteres
démonról. Mindig George egy barátjáról van szó, aki az élet valamely területén
szerencsétlenül járt vagy megakadt, és akinek helyzetén Azazel hatalmát
felhasználva próbál segíteni. Csakhogy ez minden esetben balul sül el.
A novellák tökéletes példái annak, hogy mit jelent, amikor nem pontosan
fogalmazzuk meg a kérésünket, vagy nem magyarázzuk el elég behatóan a
körülményeket. Így tud megesni az, hogy ugyan világklasszis kosarast meghazudtoló
tehetséget kap a játékos, csak épp mindig a hozzá térben közelebb eső hálóra
céloz. Vagy az, hogy minden várakozással töltött idő megspórolódik a delikvens
napjában, hogy több ideje legyen írni, ám ezzel egyidejűleg az az idő is
elveszik, amíg kigondolja, hogy mit szeretne írni. Vagy az abszolút kedvencem,
hogy a kőből faragott férfiszobor életre keltésénél a puhaságot hangsúlyozta a
művébe szerelmes szobrásznő, de arra nem gondolt, hogy egy bizonyos testrésznél
azért nem árt, ha pont nem puha. 😉
Így aztán a várt boldogság helyett a szereplők mindig csak frusztrációt vagy
egy még nagyobb problémát kaptak a nyakukba.
Néhány vázolt helyzet akár a hétköznapi életben is megtörténhetne, mások
pedig hihetetlenül abszurdak. Mindeközben ott van az Asimov önmaga felé
irányzott kritikája – George ugyanis soha nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, ha
arról van szó, hogy játékosan becsmérelje Asimov írói képességeit. Hasonlóan
gúnyos hangvételű párbeszédek folynak George és Azazel közt is, a démont
ugyanis mindig valami roppant fontos elfoglaltságból sikerül kiszakítani. Ezek
is elég mulatságosak, viszont azon is sokat nevettem, ahogy George önmagát
fényezi. Mindegy. Egyes. Novellában.
A kedvenceim a következők lettek:
Énekhang egyetlen estére
Az emberiség megmentője
Elvi kérdés
Más szemmel nézve
A logika az logika
Galatea
Olyat pedig nem tudok mondani, ami egyáltalán ne tetszett volna.
A kötet végén pedig kapunk egy rövid összefoglalót a szerzőtől, amelyből
számomra sok érdekes információ derült ki. Ezt is érdemes elolvasni, tényleg nem
hosszú.
Azt hiszem, ha ezután nevetni akarok egy jót, csak fel kell csapnom
valamelyik történetet ebből a könyvből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése