31-32. hét: Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

Majdnem az összes novellás- és kisregénykötetet olvastam már Kingtől, csak ez és az Atlantisz gyermekei maradt hátra. Ez utóbbiról viszont nem igazán tudtam a molyos címkék és belelapozás alapján eldönteni, hogy valóban novelláskötet vagy regény, így inkább a Minden sötét, csillag sehol-t választottam.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 526
Fordító: Szántó Judit
Az olvasás ideje: 2021. július 23. – 2021. augusztus 14.

A fülszöveg:
„Stephen ​King új kötetének központi témája a bosszú, a megtorlás. Az első és leghosszabb történet helyszíne egy nebraskai tanyaház Hemingford Home-ban. A kisváros King rajongóinak a „Végítélet” című regényből már ismerős lehet: az abban szereplő Abigail anya itt lakott, és az Az című regényben felnőttkorában Ben Hanscom költözik ugyanide. Az „1922” mesterien adagolja a feszültséget, a szörnyű események és a gyarló központi figura sajátos, olykor komikus beszédfordulatai egyszerre rettentő és szórakoztató kontrasztban állnak. „A dagadt sofőr” története újabb és újabb váratlan csavarokat tartogat – itt egy zárkózott írónő vidéki felolvasóestje adja az apropót a horrorisztikus kifejlethez. A „Hosszabbítás jutányos áron” egyik szereplőjéről kiderül, tulajdonképpen ő maga a sátán, a záró történetet pedig – „Egy jó házasság” –, ugyan harmadik személyben, de szintén női nézőpontból láttatja az elbeszélő.

Mind a négy írás lebilincselő izgalmakat tartogat, nem véletlen, hogy a már élő klasszikusnak számító King új kötete Bram Stoker-díjat kapott.”

A borító:
A véres kezek és a háttérben a kukorica az első kisregényre utalnak, ez viszont csak az olvasás után derül már ki. Enélkül is megalapozza azonban a hangulatot ezekhez a sötét történetekhez. Véleményem szerint jó választás.

Így tetszett:
A kötetben négy, nagyjából azonos hosszúságú kisregény kapott helyet, melyek mindegyike a hétköznapi emberek és mindennapi helyzetek sötét oldalát hivatottak bemutatni.

Az 1922 középpontjában egy gyilkosság áll, annak minden aspektusával. Részletesen látjuk annak megtervezését, végrehajtását, és az azutáni életet is; ennek hatására szinte filmszerűen pergett előttem a történet. Emellett a lélektani oldal fogott meg igazán; azt a kérdést feszegeti, hogy egy ilyen tett után hogy tudunk elszámolni magunkkal, mivé válunk a további életünkre. A kötet négy novellája közül ezt tartom a legerősebbnek.

A dagadt sofőr egy kicsit másképpen összetett. A novella első felében történtek nem is annyira a valóságtól elrugaszkodottak; sajnos nagyon is valószínű, hogy a való életben is előfordul ilyen. A történet második fele szintén a lélektanra épül; látjuk a főszereplő írónő vívódását, ahogy a józan ész felett átveszi az irányítást a bosszúszomj. A végkifejlet ugyanakkor arra is felhívja az olvasó figyelmét, hogy minden esetben, mielőtt agy horderejű dologra szánjuk el magunkat, győződjünk meg arról, hogy minden, a birtokunkban található információ helyes és kellően pontos. Alapvetően tetszett ez is, de egy kicsit túlnyújtottnak éreztem.

A Hosszabbítás jutányos áron címét elolvasva valamiért a könyvtári könyvek kölcsönzésének meghosszabbítása jutott eszembe. A kisregényben viszont szó sincs ilyesmiről. Egy kicsit a Sorvadj el!-re emlékeztet, de azt nem mondanám, hogy ennek a regénynek lenne az újraírt verziója. A történet főszereplője alkut köt egy árussal, amely szerint ő megszabadul a ráktól, de meg kell neveznie valakit, akit gyűlöl, hogy a balszerencse a továbbiakban ezt az embert sújtsa. Érdekes abba belegondolni, hogy mire vagyunk képesek a saját jólétünkért, hogy adott esetben kiken tudunk átgázolni csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Nem tudtam a végén őszintén együtt örülni Dave-vel, Tomot pedig rettenetesen sajnáltam. Talán a négy közül ez tetszett a legkevésbé, habár az árus nevében levő anagrammáért jár egy piros pont.

Az Egy jó házasság szuper példa arra, hogy 27 év ide vagy oda, nem biztos, hogy maradéktalanul sikerül megismernünk a másikat. Darcy egy sötét titokra bukkan a férje életében, amely egy csapásra megváltoztatja az addig szinte tökéletes házasságukat és a nő szemléletét. Ebben a történetben is látunk egy belső átalakulást, és az őrlődést azon, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e a kíváncsiságra hallgatni. Valójában ez az elolvasás után sem teljesen egyértelmű.
Darcy elmélkedései során sok jó gondolat is megfogalmazódik a házasságról, amelyek igazságtartalmát én egyelőre csak sejteni tudom. A kisregény végi feloldás is elnyerte a tetszésemet, bár nem egészen erre a végkifejletre számítottam.

 

A történetek erejét az adja, hogy szinte bármelyik megtörténhetne a való életben is. Valahol ez ijesztő, és egyben tragikus is.