Nagy lelkendezve fogadtam ennek a kötetnek a megjelenéséről szóló hírt; az idei év egyik legjobban várt folytatása volt a számomra. Bíztam benne, hogy hozni fogja az előző rész színvonalát, illetve a világépítés után most nagyobb hangsúly lesz majd a cselekményen.
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 480
Fordító: Varju Kata
Az olvasás ideje: 2021. július 29. – 2021. augusztus 15.
A fülszöveg:
„Samhein aratása után a kaland folytatódik.
Rocavarancolia már megmutatta,
milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a
learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy
megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan
különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír
a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek
elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a
vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket.
Mindeközben egy ősrégi, mindennél gonoszabb erő éledezik a romok alatt…
Hamarosan pedig felkel a Vörös Hold.”
A borító:
Az
előző kötetéhet hasonlóan ez is nagyon tetszik, és nem csak a sárkány miatt.
Rengeteget segít a világ elképzelésében, szinte pontosan ilyen színekben látok
mindent olvasás közben.
Így tetszett:
Rocavarancolia
sajátosan sötét és képtelen világa hamar belopta magát a szívembe a Samhein aratásával, jó érzésekkel tértem
hát vissza ide. Ugyanakkor nem egy kérdés is volt bennem a folytatást illetően.
Mi lesz a learatottak sorsa a továbbiakban? Mitől különleges ez a Vörös Hold,
és egyáltalán mit hoz az eljövetele? Miért fontosa gyerekek szempontjából? A
második kötet szerencsére választ adott szinte mindegyikre.
A cselekmény valamivel az előző
kötet végi események után indul újra. Igazi visszatekintés nincs a korábbi
eseményekre, de azáltal, hogy nem olyan régen olvastam az első kötetet, még élt
a fejemben annyira a cselekménye, hogy a szolid visszautalások könnyedén
előhozták az emlékeket. Nem vagyok biztos benne, hogy több idő elteltével ez
sikerült volna.
A learatottak kezdenek hozzászokni az idegen világban való élethez, még ha nem
is érzik magukat otthon benne. Továbbra is keresik a választ arra, hogy miért
hozták ide őket, ezzel egyidőben pedig elkezdik jobban felfedezni a várost és
egyéni képességeiknek megfelelően felvértezni magukat az őket fenyegető
veszélyek ellen. A városnak ugyanis továbbra is célja, hogy elpusztítsa a
fiatalokat.
Miközben a gyerekek élete zajlik, a Királyi Tanácsban zajló intrikákba is
bepillanthatunk; ez a szál kezd el jobban bonyolódni. Megjelenik egy új
főgonosz, aki csatlósokat gyűjt céljai megvalósításához. Van itt minden; árulás
és gyilkosság is. Az idő pedig egyre csak telik, a Vörös Hold feljövetele egyre
közelebb kerül.
A learatottak nagyjából a könyv felénél/kétharmadánál jönnek rá arra, mi is
fog történni velük, amikor ez bekövetkezik. Ezzel egyidejűleg megvilágosodnak
Rocalvarancolia lakóit és a világ történelmét illetően is. Az előbbiekkel
eléggé meglepett a szerző, ugyanakkor tetszik is, hogy nem folyamodik a
klisékhez és tünteti fel tipikus hősként a gyerekeket. Miután kiderült, mi lesz
a Vörös Hold feljövetelekor, már tudtam találgatni a szereplők sorsát illetően –
legtöbbször jó is volt a tippem.
A szereplők megítélését illetően kevéssé változott a véleményem, bár
Natalia kezdett ellenszenvessé válni a folyamatos negativitásával és a
sértődéseivel. A közte, Hector és Marina között kialakuló szerelmi háromszöget
aranyosnak találtam, igazi kamaszos érzelmeket és viselkedést láthatunk. Brunót
sokáig nem tudtam hova tenni a ridegsége miatt, de végül megszerettem.
Esmaelt továbbra is bírom, Derűs dámában némiképp csalódtam, illetve erősödött
a szimpátiám Denéstor Tul iránt. Hurzáról még nem nyilatkozom, őt
összetettebbnek várom, mint amennyire itt megmutatkozott.
A világ is tovább épül még a kötetben, kiderül például az is, hogy
Rocavarancolia egy köztes világ, amely több másikat képes összekapcsolni ajtókon
keresztül. Cotrina ugyan a köszönetnyilvánításban nem vallja be, de ezen a
húzáson én egyértelműen a Setét Torony
hatását érzem.
Egyébiránt eléggé oda kell figyelni az olvasottakra, mert mindennek jelentősége
lehet a későbbiekben. Ez valamiképp lassíthatja is az olvasás tempóját, de nem
zavaró mértékben.
A szerző helyében a feszültségkeltés érdekében én pár fejezettel korábban
zártam volna ezt a kötetet, bár így is bőven maradt min izgulni a következőben.
Csak sejteni lehet, hogy a Vörös Hold hatására milyen folyamatok indulnak be,
milyen események fognak következni a városban és a világban, a végkifejletet
illetően pedig tényleg csak tippjeim vannak. Remélem, hogy ezt illetően is
mellőzésre kerülnek majd a klisék.
Érdemes volt várni erre a kötetre, jobban is tetszett egy kicsit, mint az
előző. Véleményem szerint a színvonal maradt az első kötetnél tapasztalttal,
nem érzek benne „középső könyv effektust”, bár ezt a harmadik kötet megjelenése
előtt még kissé korai kijelenteni. Mindenesetre kíváncsian várom a végjátékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése