Ez a századik bejegyzés

Ez a századik bejegyzés. Amikor szűk három évvel ezelőtt megnyitottam a blogot (a nyitóposztot lásd itt), az a szám hatalmasnak és távolinak tűnt; igazából azt sem tudhattam biztosan, elérem-e. Csak belevágtam, mert úgy éreztem, ezt kell csinálnom, mert pluszt ad az életemnek. Lássuk, mi is történt a blogon a századik bejegyzésig.

A 2017-es évben – jobban mondva annak második felében - 12 bejegyzés született, ami azt jelenti, hogy havonta kettőt tettem közzé. Furcsa most visszanézni, hogy ezeket vagy magamról írtam, vagy az álláspontomat fejtettem ki egy bizonyos témáról. A bejegyzések tárgyát az adott élethelyzet hozta, ha nem volt ilyen, kerestem valami apropót, amiért írhatok.

Mi volt ezekkel a célom?
Ezt az akkori énem nem fogalmazta meg; visszatekintve azt mondanám, meg akartam mutatni a világnak, ki is vagyok, hogy menedzselem az életem és mit gondolok a világról. Ez egészen működőképesnek bizonyult, a bejegyzések 100 körüli olvasottsága az év végére megháromszorozódott, a népszerűbb bejegyzéseket ennél is többen olvastátok. A mai napig az egyik legnépszerűbb a Női magazinok kontra Szumi című bejegyzés 526 megtekintéssel.

2018-ban, a teljes évben 14 bejegyzést tettem közzé, ami az előző évhez képest kevésnek tűnhet, tekintve, hogy ez már egy teljes év volt a blog életében. Ez az időszak elég sűrű volt, így nagyjából havonta egy poszt megírására volt időm – ezt átlagosan kell érteni, valójában az államvizsga ideje alatt csak életjelet adtam magamról, ezután gyakrabban posztoltam. Ebben az évben kezdtem el vegyíteni a rólam szóló tartalmakat az olvasmányélményeim leírásával, illetve egy filmkritikát is közzétettem. A blog legnépszerűbb bejegyzése, A goth és az új munkahely is ebből az évből származik. Ennek a sikere a megjelenése óta töretlen, eddig 764-en olvastátok. Az év végére mind a munkahelyi, mind a magánéleti dolgaim a fejemre nőttek, a blogolás pedig háttérbe szorul. Így esett, hogy októberben írtam meg az év utolsó bejegyzését, és január közepéig ezen a fronton nem jelentkeztem.

A 2019-es év a blog szempontjából döcögősen indult, és sokkal inkább kezdődött májussal, mint januárban, viszont több szempontból fordulópontnak számított. 44 bejegyzés került ki a blogra, ami azt jelenti, hogy több időm volt az írásra, az olvasottságban viszont drámai csökkenést tapasztaltam. Tavasszal ebben az évben is „eltűntem”, munkahelyi és magánéleti okokból, májustól viszont újult erővel vetettem bele magam a blogolásba. Hogy a csökkenés ezzel az eltűnéssel áll-e összefüggésben, vagy csupán szerencsétlen módon egybeesik a facebook algoritmusának változásával, azt a mai napig nem sikerült megfejtenem, de már nem is igazán izgat. A 2019-es év arról szólt, hogy visszaszerezzem az olvasóimat, ezért igyekeztem a lehető legaktívabb lenni. Mivel alapelvem volt a kezdetektől, hogy a semmit nem írom le, és magamról már nemigen tudtam volna írni, nagyobb teret adtam a könyvértékeléseknek. Nem szerveztem át a blogot kimondottan könyves bloggá, de kezdett egyre inkább efelé hajlani. A számok nem változtak; egyetlen kiemelkedő olvasottságú bejegyzést mondhatok magaménak, ez pedig a Nyári élmények – avagy hogyan nemenj el nyaralni. Ekkor az olvasottság már bőven 100 alatt volt, az 50 körülinek már örülni kellett; ez a bejegyzés viszont 216 megtekintést számlál. Hasonlóképpen magasabb volt azoknak a bejegyzéseknek az olvasottsága, amelyek a személyemhez kapcsolódtak, de azt a mértéket már nem érték el, mint a blog indításakor. Az év hátraevő részében minden általam ismert trükköt bevetettem, hogy ezt a számot megközelítsem a többi bejegyzésnél is, sikertelenül. Ezen a ponton kellett eldöntenem, hogy mit részesítek előnyben: a követők számát, vagy az írás szeretetét. Az utóbbit választottam.

2020-at úgy kezdtem, hogy nem fogok a számokkal törődni, azért fogok írni, mert írni akarok, a magam szórakoztatására. Ha lesz pozitív hozadéka, annak örülni fogok, ha nem, akkor sem dől össze a világ. Akik szeretnének követni, megtalálják a módját, akik nem, azoknál hiába is erőltetném. Annyit fogadtam meg, hogy heti legalább egy bejegyzést írok, ez pedig annak a könyvnek az értékelése lesz, amelyet a megelőző héten olvastam – ebben az évben ugyanis eltökélt szándékom, hogy minden héten elolvassak legalább egy könyvet. Ha pedig ezen a fix bejegyzésen kívül adódik olyan téma, amiről szívesen írnék, azt meg fogom tenni. Az évben eddig 29 poszt jelent meg, 17 könyvértékelés, 4 további, könyvekkel és olvasással kapcsolatos, és 8 ettől független bejegyzés, különböző témákban. Habár nem görcsölök a számokon, azért megnézem őket; eddig a Boszorkányszombat a MüPában – a másodikfellépés vezet, 107 megtekintéssel.

És most itt vagyunk, az idei harmincadik, összességében a századik bejegyzésnél, ami úgy igazán nem is szól semmiről. Köszönöm mindenkinek, aki eddig velem volt, és külön köszönet jár azoknak, akik mind a százat olvasták! Remélem, ezt a jó szokásotokat megtartjátok! J

Végezetül feltennék egy kérdést, amelyet lehet, hogy már jóval korábban fel kellett volna tennem:

Milyen tartalmat szeretnétek látni a továbbiakban a blogon?

Írjátok meg kommentben! J