Mindig is szerettem az átalakító showkat, az
előtte-utána képpárokat; valahogy érdekel az, hogy kiből mit lehet kihozni, ha
hozzáértő kezekbe kerül. Egy időben én is vágytam ilyen átalakításra, ma már
azonban jóval kritikusabban szemlélem a műsorokat is. A kezdeti csodálat mára
értetlenkedésbe csapott át. Sok esetben nem értem, hogy az adott embernél miért
azokat a színeket választották, vagy miért olyan fazonú a ruha, amilyen, hiszen
nem is áll jól neki. Nemrég pedig egy olyan műsorral találkoztam, amelyben az
átalakítást fordítva csináltam volna meg, mert a végeredmény a jobb volt, mint
lett kategóriába sorolható.
A szubkultúra tagjai valószínűleg belefutottak a
Transformed pár héttel ezelőtti részébe, a Goth to Gorgeous címűbe, melyben egy
viktoriánus goth stílusú lányt alakítanak át hétköznapivá. Aki nem látta,
itt megnézheti: https://www.facebook.com/transformedtheshow/videos/200862873817561/
A műsorban szereplő Nicole az elején elmondja, hogy
hosszú idő után először találkozik a hittestvérével/kereszttestvérével (nem
tudom, magyarul melyik szót használják godbrother értelemben) és annak
barátjával, és szeretné meglepni őket. Évek óta a viktoriánus goth a stílusa,
ezért most valami mást szeretne. Teljesen mást. A videót végignézve láthatjuk,
hogy ez teljesül is, megvan a nagy meglepődés, az
"úristendejólnézelki".
Nincs is ezzel semmi baj.
Teljesen érthető, hogy valami apropóból ki akarunk próbálni homlokegyenest a
korábbi meggyőződésünkkel ellenkező dolgot, csak hogy lássuk, működik-e, vagy
hogy jót nevessünk magunkon a végén. Sőt, csodálom, hogy ennek a lánynak volt
ahhoz bátorsága, hogy ezt nyilvánosan megtegye.
A probléma ott kezdődik, hogy
a "gorgeous", a gyönyörű, a nagyszerű nem az, amit végeredményként
látunk. Nekem az az lett volna, ha az átalakítás fordítva történik, ha a
hétköznapi kinézetű lányból varázsolnak egy goth hercegnőt. Nem pedig az, hogy
egy goth hercegnőből csinálnak egy teljesen hétköznapi, semmilyen lányt,
amilyenből többezer van csak abban a városban, ahol ő él, és akik között észre
sem lehet venni, mert mindannyian annyira egyformák, egyformán semmilyenek. A
ruha színe részemről rendben is lett volna, a fazonja viszont borzasztóan
előnytelen; nem hogy nem emeli ki az alakját, egyenesen formátlanná teszi.
Ehhez ráadásként jön a fehér pulcsi (köntös?,köpeny? mi az egyáltalán?) ami még
egy fokkal rosszabbá teszi az egészet. Nem mondom, hogy nem nézhet ki jól, ha
például a bolero vagy a blézer világosabb, mint az alatta levő blúz; egy
világos kosztümnél akár még be is jöhet. Itt viszont nem jött be.
A sminket hasonlóan sikerült
elrontani. Addig rendben van, hogy szolidabbat szeretnének, mint ami szokott
lenni. Az viszont már nincs rendben, hogy egy sminkmester feltesz egy szinte
teljesen natúr sminket egy olyan lány arcára, akinek a natúr smink színei még
véletlenül sem állnak jól, csak mert az arany szemhéjpúder majd kiemeli a kék
szemet. Na de ha az egész arcát öregebbé teszi ezzel, az nem számít?
Értem, hogy minél nagyobb
kontraszt kell, mert arra vevő a nép. Azt is értem, hogy ebben az esetben az
adja a legnagyobbat, ha a goth-ból átlagost, az erős sminkből szolidat
csinálunk. Na de ezt nem lehet úgy megtenni, hogy az adott ember előtte és
utána is jól nézzen ki?
A legfőbb problémám viszont a
rész címével van. Goth to gorgeous, azaz goth-ból gyönyörű, nagyszerű. Kérdem
én: a goth nem lehet nagyszerű? A goth nem lehet gyönyörű? Ezzel a címmel
ugyanis azt sugallják, hogy nem. Azért, mert fekete? Azért, mert feltűnő? Mert
más? Nem lenne elég nőies? Kérdem én: mi nőiesebb egy halom csipkénél? Egy
hosszú szoknyánál? Egy fűzőnél? Mi lehet nagyszerűbb annál, ha valaki
megtalálja a stílusát (bármi legyen is az), ha jól áll neki, és jól érzi magát
benne, eggyé válik vele?
Mi lehet nagyszerűbb annál, ha
valaki azt mondja neked, hogy neki nagyon tetszik, hogy van bátorságod
egyedinek lenni? Mi jobb annál, ha azt mondják, hogy így jó ahogy vagy? Hogy sose változz meg...
